A stetl jiddis szó várost jelent. Az olyan településeket nevezték stetl-nek, ahol a lakosság jelentős része zsidó volt és jiddisül beszélt.

Nincs pontos adat arra vonatkozóan, hogy mikor és hol alakult ki az első stetl, annyit viszont tudni lehet, hogy kb. a 17. század elején emelkedett meg a stetl-ök száma jelentősen. Az egykori Lengyel Nemzetközösség területén kialakult stetl-ök eredetileg a földdel rendelkező nemesség tulajdonát képezték. A zsidókat arra ösztönözték, hogy telepedjenek le a gazdasági növekedés fokozására. A telepesek közül sokan Nyugat és Közép-Lengyelországból származtak, ahol rendkívül magas volt az antiszemitizmus.

A stetl-ök virágkora körülbelül az 1840-es évekig tartott. A hanyatlásnak több oka is volt, az egyik a gazdaságban keresendő, valamint a települések túlnépesedésében. Másrészt később az 1880-as évektől az egyre növekvő antiszemitizmus és a pogromok hatására közel 2 millió zsidó hagyta el Kelet-Európát (1915-ig). Ekkor a szóban forgó térség zsidó lakosságának 3/4-e élt stetl-ökben. A második világháborúval teljesen megszűnt az intézmény, a stetl lakóit vagy egyből megölték vagy koncentrációs táborokba deportálták. Néhány stetl-lakónak sikerült az Egyesült Állomokba vándorolnia, ahol próbálták folytatni a tradíciókat, de eredeti helyén a nácik teljesen lerombolták a stetl “jelenséget”.

Legfőbb intézmények a stetlben:

  • Shul: Nem más, mint a zsinagóga. A férfiak a napi három ima mellett Tórát tanultak és társadalmi életet éltek itt.
  • Chéder: Héberül szobát jelent. A chéder nem más, mint egy egyszobás oktatási intézmény, ahol a zsidó kisfiúk Tórát, Talmudot és a zsidó élet törvényeit tanulták.
  • Beit Midrash: Míg a shul elsősorban az imádkozás, a beit midrash a tanulás helyszíne (volt). Nem csak nappal, gyakran éjszaka is tanultak itt a zsidó férfiak

Kikkel lehetett találkozni egy klasszikus stetlben?

A hagyományos foglalkozások mellett amiket zsidók gyakran űztek, mint suszter, kovács és egyéb szakmunkák, számos olyan is akadt, mely erősen összefüggött a vallással. A rabbin kívül a következő főbb szereplői voltak a zsidó (vallási) életnek a stetl-ökben:

  • Melamed: Tanító, leginkább a gyerekeket tanították a chéderben
  • Shamas: Ő figyelt arra, hogy a shul tiszta és használatra alkalmas legyen
  • Zogerke: Mivel a stetl-ök korában nagyon sok hölgy nem tudott olvasni, ő vezette az imájukat és tanulásukat. Gyakran olvasott fel hangosan részeket a heti szakaszból különböző kommentárokkal
  • Shadchan: Házasságközvetítő
  • Shochet: Rituális vágó, hentes.
  • Mágid: Míg a rabbi a zsidó törvényeket ismerte remekül, a mágid az élet erkölcsi, érzelmi életért volt felelős. Gyakran tartott ösztönző beszédeket a helybeli zsidóknak arról, hogy hogyan kell kedvesen,őszintén és kegyesen élni.

Folytatjuk…