Mindenkinek van egy (sőt több) története. Sorozatunkban olyan Budapesten élő zsidókkal készítünk interjút, akik Magyarországon élnek és valamilyen formában kötődnek a zsidó közösséghez. A zsidóságukhoz, zsidó közösséghez való kapcsolatukról kérdezzük őket. Második interjúalanyunk a 22 éves Eszter.

Mit jelent számodra az, hogy zsidó vagy? Vallás, származás, identitás? Hogyan derült ki számodra, hogy zsidó vagy?

Gyerekként számomra a zsidóság a családomat jelentette. Mindig is tudtam, hogy zsidó vagyok, de talán, amikor először jártam Szarvason 6 évesen, akkor éreztem először, hogy valami nagyobbnak vagyok a része. Mi nem tartottuk az ünnepeket olyan komolyan, nem igazán jártunk zsinagógába sem. Inkább voltak családi hagyományok, szokások, amik ezeket az ünnepeket meghatározták. Például minden évben peszáchkor elutazunk a családdal, összes unokatesó, nagynéni, nagybácsi, nagymama, nagypapa, és ott tartjuk meg a szédert együtt, viszont például mindig van húsvéti tojáskeresés is, valahogy ez a szokás. Az, hogy ott ilyen sokan voltunk, Szarvas mellett az egyik meghatározó zsidó élményem.

Szóval tényleg, sokáig a családomat jelentette a zsidóság, később pedig a zsidó barátaimat is. Viszont ahogy idősebb lettem, egyre jobban elkezdett érdekelni a vallás, és az, hogy honnan jön ez az egész. Arra emlékszem, hogy gyerekként elvittek egy vasárnapi iskolába minket a szüleink, de mivel nem szerettem járni, ennek hamar vége lett. Nem jártam zsidó iskolába sem, ezért nem tudtam sokat a vallásról, a közösségről, se arról, hol keressem az ezernyi kérdésemre a válaszokat. Aztán mikor elkezdtem a szarvasi madrich képzést, és aktívabb lettem, megismertem rengeteg új közösséget és embert. Szép lassan egyre több helyre jártam, és imádtam.

Emlékszem annyira élveztem azt, hogy ennyi mindent tanulok, hogy minden új dolgot, érdekességet, amit hallottam a zsidó vallásról, azt felírtam. Így lett egy nagy gyűjteményem, és amikor volt időm, visszaolvasgattam. Több helyen megfordultam, és annyira jó érzés volt tanulni, azt éreztem, végre belátok a “színfalak mögé”, végre megértettem sok dologról, hogy honnan jön, miért csináljuk. És nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki segített nekem az évek során, irányt mutatott, elvitt új közösségekbe, és tanított nekem bármit, a zsidóságról.

Milyen gyakran jársz zsidó közösségbe, zsinagógába?

A zsidó közösség hála istennek mára a mindennapjaim része. Ott dolgozom, sok barátom onnan van, mindig van valami esemény. Zsinagógába is igyekszem minden héten járni. Sokáig nem volt kivel menjek, és élénken él bennem, mikor félve elmentem először egyedül egy kabbalat shabbatra. Habár azelőtt is részt vettem már kabbalat shabbaton, egyedül még sosem voltam.

Először nagyon ijesztő volt, de végül nagyon jól éreztem magam, abszolút volt egy olyan érzésem, hogy “megérkeztem”. Ez már évekkel ezelőtt volt, azóta is ugyanoda járok, már nem zavar, hogy sokszor egyedül. És most már van, hogy a rabbi engem kér meg, hogy segítsek azoknak, akik most járnak itt először. Innen is vannak meghatározó élményeim, például élénken él bennem, mikor egy néninek segíthettem 40 év után először gyertyát gyújtani, hihetetlen érzés volt, és utána nagyon jót beszélgettünk. Hálás vagyok ezekért az élményekért.

Úgy érzed, hogy közösségi szinten meg tudod élni a zsidóságodat?

Én 14-15 éves koromban nagyon kerestem a közösséghez való kapcsolódásra a lehetőséget, és nehezen találtam. Viszont, amióta felfedeztem ezeket a helyeket, úgy gondolom, nem ezeknek a hiánya, inkább ezeknek a megtalálása jelent nehézséget a kívülállók számára. Sok fiatallal találkoztam, akik hozzám hasonlóan keresték a helyüket, és a lehetőségeket, hogy jobban elmerüljenek a zsidóságban. Manapság, ha ilyen emberekkel találkozom, egy listát szoktam nekik adni, hogy milyen érdeklődéssel, merre forduljanak, mert nem is gondolná az ember, mennyi lehetőség van itthon.

Most már azt érzem, hogy közösségi szinten is meg tudom élni a zsidóságomat, és ezért nagyon hálás vagyok. Szerintem Budapesten kivételesen nagy és sokszínű a zsidó közösség más európai városokhoz képest, és ez lehetőséget ad nekem (és másoknak is), hogy sokféleképpen kapcsolódjak a zsidóságommal. Amikor külföldön voltam, akkor is kerestem a zsidó közösségeket, és nagyjából mindenhol azt tapasztaltam, hogy nincs annyi közösség és lehetőség, mint itthon. Ez természetesen azoknak az embereknek köszönhető, akik mind ezt megszervezik, és ezáltal építik a közösséget, az ő tevékenységük igazán inspiráló számomra.

Véleményed szerint mi a legnagyobb hiányossága a magyar zsidó közösségnek?

Ez egy nehéz kérdés, és nyilván nem látok bele mindenbe, de saját tapasztalataim szerint az összetartás néha hiányzik itthon. Gondolom mindenki hallotta már azt a mondást valamilyen formában, hogy “2 zsidó, 3 vélemény”, és valóban sokszor úgy érzem, hogy néha ez a kis közösség is ezer irányba tud húzni. De talán ettől lesz jobb, talán ettől van annyi féle lehetőség, szervezet és közösség. Ami szerintem fontos, hogy kölcsönösen támogassuk egymást, és tiszteletben tartsuk a másik értékrendjét.

Ha rajtad múlna, min változtatnál a magyar zsidó közösségen?

Talán azt, hogy a fiataloknak legyen valami valláshoz kapcsolódó szervezet is. Sok van, ami a szórakozásról, tanulásról szól, és ezek mind remek lehetőségek. Viszont szerintem szuper lenne egy hely, egy közösség, ahol a fiatalok együtt tudnának zsinibe járni, az ünnepeket megtartani, mélyebben elmerülni a vallásban is.