Ifjabb, junior, na ezeket a kifejezéseket nagyon ritkán találjuk meg zsidó családokban. Nem szokás élő személy után elnevezni gyermekeinket. De miért nem?

Egy zsidó gyermek elnevezése mély lelki pillanat. A bölcsek azt mondják, hogy a baba neve a jellemének, különlegességének és életútjának manifesztálódása. „Mert az élet kezdetén nevet adunk, az élet végén pedig csak egy „jó név” van, amit magunkkal viszünk” (Brachot 7b; Arizal – Sha’ar HaGilgulim 24b).

A Talmud azt mondja, hogy a szülők a prófécia egy hatvanad részét kapják, amikor nevet választanak. Egy angyal jön a szülőkhöz, és suttogja a zsidó nevet fülükbe, amelyet az újszülött képviselni fog.

Elnevezési szokások

Egy zsidó csecsemő elnevezése nemcsak azt jelenti, hogy mi lesz, hanem azt is, hogy honnan származik. Askenáz szokás, hogy elhunyt rokonról neveznek el gyermeket. Ez életben tartja a nevét és az emlékét, és metafizikai módon kötődés alakul ki a baba lelke és az elhunyt hozzátartozó között.  Ez nagy megtiszteltetés az elhunytnak, mert a névadó jócselekedetei alapján a lelke felemelkedést érhet el. A gyermek eközben inspirálódhat az elhunyt jó tulajdonságaiból – és mély kapcsolatot alakíthat ki a múlttal.

Ezzel párhuzamosan nem szokás élő közeli rokonról elnevezni az újszülöttet, mert ezzel azt sugallhatjuk, hogy az illető halálát kívánjuk. (Brit Avot, 8:20)

Mi a teendő, ha egy elhunyt rokon nevét szeretné használni, de egy másik élő hozzátartozónak ugyanaz a neve? Ebben az esetben, ha az élő rokon közeli rokonságban áll a csecsemővel – szülő, nagyszülő vagy testvér –, akkor ne használjuk a nevet.

A szefárd zsidók még élő rokonokról is elnevezik gyermekeiket. Ez a forrás a Talmudból származik, amely egy Nátán rabbiról elnevezett gyermeket ír le, amikor még élt (Shabbat 134a).

Vannak, akik általában a születéssel egybeeső zsidó ünnep alapján választanak nevet. Például egy purim idején született csecsemőt Eszternek vagy Mordechájnak hívhatják. Egy Shavuotkor született lányt Ruthnak nevezhetnek el, a Tisha B’Av-kor, a zsidó gyásznapon született gyermeket pedig Menachemnek vagy Nechamah-nak.

Hasonlóképpen, a neveket néha a születés hetének megfelelő tórai szakaszból választják ki. Sok név és esemény szerepel minden hetiszakaszban, ami spirituális kapcsolatot kínál a baba és az adott bibliai alak között.

Belső jelentés

A héberben egy név árulkodik alapvető jellemzőiről. A Midrás (1Mózes Rába 17:4) elmondja, hogy az első ember, Ádám, minden teremtmény lényegét megvizsgálta, és ennek megfelelően nevezte el. A szamárra például jellemző, hogy nehéz fizikai terheket cipel. Tehát héberül a szamarat chamornak nevezik – ugyanabból a tőből, mint a chomer, ami materializmust jelent.

Ugyanez vonatkozik az emberek nevére is. Például Lea a negyedik fiát Júdának nevezte el (héberül: Jehuda). Ez ugyanabból a gyökérből származik, mint a “köszönöm” szó. A betűk átrendezhetők is, hogy kimondják az Örökkévaló szent nevét. Ennek az a jelentősége, hogy Lea különösen szerette volna kifejezni háláját az Örökkévalónak. (1Mózes 29:35)

Fontos, hogy olyan nevet válasszunk, amely pozitív hatást fejt ki, hiszen minden használat alkalmával emlékeztetik a személyt a jelentésére. Az a személy, akit Júdának hívnak, állandóan eszébe jut, hogy mekkora hálával kell lennünk az Örökkévaló iránt.

Eszter, a Purim történet hőse, neve a „rejtett” szóból származik. Eszterről köztudott, hogy nagyon szép nő (királynőnek választották), de bármilyen is legyen a külső megjelenése, rejtett belső tulajdonságai még szebbek voltak.

Léteznek rossz nevek is. Nem szerencsés például a „Nimród” nevet választani, mivel a név „lázadást” jelent. A bibliai időkben pedig az uralkodó Nimród egy tüzes kemencébe dobta Ábrahámot az Örökkévaló elleni zúgolódásként.

További irányelvek

Célszerű olyan héber nevet adni a gyereknek, ami az adott ország nyelvén is használható. Így a gyermeknek nem csak héber neve lesz, de használni is fogja! Ez egyben állandó emlékeztetőül is szolgálhat az ember zsidó identitására. A Midrás (Bamidbar Raba 20:21) azt mondja, hogy a zsidó népet részben azért váltották meg Egyiptomból, mert megtartották zsidó nevüket.

Megkérdőjelezhető olyan személy nevét használni, aki fiatalon halt meg, vagy természetellenes halált szenvedett. A vonakodás abból a félelemből fakad, hogy a szerencsétlenség lelkileg átragadhat a név új viselőjére. Moshe Feinstein, a 20. század vezető rabbija kínál néhány iránymutatást:

Ha egy személy természetes halállal halt meg, és gyermekeket hagyott maga után, ez nem minősül “balszerencse”-nek, ami kizárná a név használatát. Sámuel próféta és Salamon király is „fiatalon” 52 éves korában halt meg, de nevüket hagyományosan mindig is használták a zsidók. Ha azonban valaki természetellenes halált halt, akkor Feinstein rabbi azt javasolja, hogy változtassák meg a nevet. Ez az oka annak, hogy a meggyilkolt prófétáról való elnevezéskor sok zsidó kihagyja nevének utolsó betűjét (héberül Yeshaya helyett Yeshiyahu).

Yaakov Kamenecky rabbi a 60 éves kort tekintette a fiatalok és az idősek közötti határvonalnak. A Talmud (Moed Katan 28a) elmondja, hogy Joszef rabbi partit rendezett, amikor elérte a 60. életévét, ezzel ünnepelve a hosszú élet kezdetét.

A közfelfogással ellentétben nem tilos a baba nevét bemondani a körülmetélése előtt. Metafizikai értelemben azonban a gyermek valójában csak a Bris-kor “kapja meg” a nevét. Ez azon a tényen alapul, hogy az Örökkévaló megváltoztatta Ábrahám nevét a Brisznél – 99 évesen (1Mózes 17:15).

Minden csillag egy név

Ahogy Baruch és Michal Finkelstein rabbi írja a „Kilenc csodálatos hónap – B’Sha’ah Tovah” című könyvében (Feldheim Kiadó): Dávid király ezt írta a Zsoltárokban (147:4): “Megszámolja a csillagok számát, mindegyiknek nevet ad.” Az idők kezdete óta a csillagok megragadták az emberiség képzeletét. Ők őrzik a teremtés és a jövő titkait.

Olyan kicsinek tűnnek azok a szikrázó fények a hatalmas sötétségben, pedig tudjuk, hogy nem azok. Számuk eléri a végtelenséget, de mindegyik különleges az Örökkévaló számára, és “mindegyiknek nevet ad”. Mindegyiknek megvan a maga egyedi célja, és nincs két teljesen egyforma.

A Tóra gyakran hasonlítja a zsidó népet a csillagokhoz (1Mózes 15:5). Mert ahogy a csillagok eltüntetik az éjszaka sötétjét, úgy a zsidó nép a Tóra igazságával világítja meg a világ sötétségét. Ahogy a csillagok vezetik az utazókat útjukon, a zsidó nép erkölcsi és etikai iránymutatást ad az emberiségnek. Miközben a csillagok őrzik a jövő titkait, a világtörténelem a zsidó nép körül forog, ami menthetetlenül a végső megváltáshoz vezet.

Ahogy a hatalmas csillagok aprónak tűnnek, úgy a zsidó nép is jelentéktelennek tűnik a világ milliárdos lakosságához képest. Mégis létezik egy mögöttes megértés a zsidó nép hozzájáruló erejéről és hatalmas potenciáljáról.

Az Örökkévaló minden csillagnak nevet ad, mert kedves neki, és ugyanúgy részt vesz minden zsidó névadásában. A csillagokhoz hasonlóan nincs két teljesen egyforma zsidó lélek sem. Minden zsidónak megvan a maga egyedi funkciója és különleges micvája, amelyben kitűnik.

Zsidó névadó ünnepség

Különböző szokások, hagyományok és törvények vonatkoznak a fiúk és lányok babanévadási ceremóniájára. Egy kislány számára egyedi áldások és a „kiddush” erős hagyományai vannak. Egy fiú számára létezik a „bris” (a körülmetélés), a „Shalom Zachor”, és bizonyos esetekben „Pidyon Ha’Ben” (elsőszülött fiú megváltása) is lehet.

Felhasznált forrás:

Naming a Jewish Baby