A zsidó esküvők elmaradhatatlan része a pohártörés. Az utóbbi időszakban sokan kérdezték tőlem, hogy mit tudok erről, miért törünk poharat ilyenkor.

Hasonlóan sok más szokáshoz, nincs egységes magyarázat arra vonatkozóan, hogy hogyan alakult ki. A két legismertebb verzió a következő: A zsidó népnek a legnagyobb örömben sem szabad elfelejtenie azt, hogy már nincs Szentély. A pohártörés pedig a zsidóság legszentebb helyének lerombolására emlékeztet minket. Kicsit visszatetsző, hogy a pohártörés pillanatában nagy lelkesedéssel, vidáman mondják a vendégek azt, hogy “mazal tov” (szó szerint: jó szerencsét).

Egy másik magyarázat szerint, a pohártörés megakadályozza azt, hogy az emberek túl hevesen éljék meg az eseményt. A talmudi időkben 2 rabbi fiának esküvőjén eléggé felfokozottá vált a hangulat. Az első esetben egy vázát, a másodikban pedig egy poharat törtek össze annak érdekében, hogy lecsendesedjenek az emberek.

Bármilyen pohár megfelelő arra, hogy a vőlegény összetörje. Egyes helyeken divattá vált az, hogy villanykörtét törnek össze, ennek az az oka, hogy vékonyabb az üvege, tehát könnyebben törik és élesebb hangja is van. Mielőtt a vőlegény jobb lábával rálép a pohárra a következőt mondja: “Im eskáché Jerusalaim, tiskách jemini”- “Ha elfelejtem Jeruzsálemet, feledjen el jobbom“.