Az ENSZ Holokauszt Emléknapján, 2021. január 27-én este mutatta be a Spektrum az On the Spot legújabb dokumentumfilmjét, a Born in Auschwitz-ot (Születési helye: Auschwitz). Cseke Eszter és S. Takács András a TV társasággal együttműködve készítette el az egész estés dokumentumfilmet, mely a premierjével évek óta a legnagyobb nézettséget produkálta a Spektrumnak.

A film témája rendkívül népszerű napjainkban. Nemrég nagy sikereket ért el Orvos-Tóth Noémi Az örökölt sors című könyvével, mely szintén a transzgenerációs elmélettel foglalkozik.( A könyvről írt cikkünket itt olvashatod.)  A téma ütős, aktuális és mindenkit érint, nem kizárólag a Holokauszt-túlélőket és az ő leszármazottaikat.

A film egyik legegyértelműbb része, hogy a történetünk egyik főhőse, Orosz Angelika rettenetes körülmények között született, 1 kilóval, mégpedig Auschwitzban, 1944. decemberében. Ez a tény önmagában rettenetes (ugyanakkor csodás) és sok mindent elárul édesanyjáról. Angelika születésének körülményei rendkívül egyediek, ami fontos témákat indít el.

A dokumentumfilm hatalmas, eddig ki nem nyitott kapukon kopogtat, azonban sajnálatos módon észrevettem benne néhány zavaró hibát. Sokszor éreztem úgy a film nézése közben, hogy nagyon nagyon jót akartak az alkotók készíteni és ez időnként a minőség rovására ment. A zsidóságban a Negev-sivatag szimbolikus jelentőséggel (is) bír, alapjáraton egy sivatag nagyon sokféle átvitt értelmű jelentést hordozhat magában. Azonban, aki nem igazán jártas a zsidó vallásban, nem tudja, hogy pontosan mi történt a Negevnél. Anyja és lánya (Angelika és Kati), a film főszereplői, mászkálnak a Negevben, nem kapunk arra magyarázatot, hogy miért vannak ott.. Bár a képek gyönyörűek, engem mégis zavart, hogy nem derül ki, hogy kerültek oda és miért. A Siratófalnál tett látogatás már sokkal egyértelműbb..

A Spektrumon angol nyelven adták le a filmet, magyar felirattal, mely időnként hibás volt és nem fejezték be a mondatokat. Ez egyértelműen nem az alkotók hibája.

A film egy három, sőt mint később kiderül négy és öt generációs történet. Sajnos nem mindig volt számomra egyértelmű, hogy ki kicsoda, ki kinek az unokája. Sokat segített volna, hogyha egyértelműen elmagyarázzák az alkotók, hogy Katinak, Angelika lányának már van unokája is. Sokakkal beszélgettem azóta filmről, és mások számára sem egyértelműek a családi szálak.

Ami számomra nagyon hiányzott az az, hogy bár megtudtuk, hogy Kati azt kutatja Montrealban, hogy van-e a kapcsolat a rákbetegség (kialakulása) és az Auschwitzban való egykori raboskodás között, azonban egy szó sem esik arról a filmben, hogy talált-e eddigi munkája során tényleges korrelációt. Illetve hol tart munkájában.

Elhangzott a filmben, Kati mondta, hogy édesanyjával való kapcsolata egy németországi konferencián való előadás megtartása után változott meg. Igen érdekesnek tartom, hogy a 2016-os előadáson a stáb tagjai már forgattak. Hogyan lehetett előre tudni azt, hogy ez az előadás fordulópont lesz kettejük kapcsolatában?

Számomra még egy furcsaság volt a történetben. A szemtől szemben való beszélgetés folyamán Angelika kéri egy ponton, hogy álljanak le a kamerák. Azonban ez nem történik meg, de senki nem jelzi a néző felé, hogy Angelika később beleegyezett abba, hogy ezt a részt is leadják..

Az illusztrációk, grafikai elemek kiemelkedően jók a filmben, egészen újfajta megközelítési módot láthatunk.

Összességében nagyon örülök, hogy elkészült a film és annak méginkább, hogy magyar fiatalok készítettek, majd magyar felirattal került bemutatásra Hazánkban. További sok sikert és jó témákat kívánok az On the Spot stábjának!