A modern kor embere mostanában kezd vevő lenni olyan témákra, melyek bár mindig foglalkoztatták valamiért társadalmi és/vagy egyéni tabuként gondolt rájuk. Az egyik ilyen téma napjainkban a halállal, halálfélelemmel való szembesülés, melyet a kiváló amerikai egzisztencialista pszichoanalitikus, Irvin D. Yalom, Szemben a Nappal című, számos nyelvre lefordított bestsellerében feszeget. 2018-ban pedig Orvos-Tóth Noémi a transzgenerációs problémákról írt egy, a mai napig a toplisták élén szereplő könyvet, Örökölt sors címmel. Ez a téma jelentős újdonságnak számít a magyar közgondolkodásban, úgy látszik mostanra érett meg a magyar társadalom arra, hogy elkezdje feldolgozni múltjának hagyatékát.

Talán sokan ismerik Virág Teréz nevét, aki már az 1980-as években a holokauszt másod- és harmadgenerációs traumakutatásával foglalkozott elsőként Magyarországon. A szakember több könyvben számos eseten keresztül mutatja be (pl. Emlékezés egy szederfára), hogy milyen hatással lehetnek a leszármazottakra a felmenők által megélt traumák. Zsidó szempontból tehát a transzgenerációs szemlélet nem új keletű elképzelés. Sokkal inkább annak számít az egész magyar közgondolkodásra tekintve. 1993-ban Virág Teréz vezetésével alakult meg a KÚT alapítvány, mely holokauszt túlélők, illetve másod-és harmadgenerációs leszármazottaik pszichés segítségének megteremtését célozta meg.

A jelenlegi magyar népesség elődeit számos trauma érte a XX. században vagy egy kicsivel előtte (a téma tehát nem csak a zsidóságot érinti). Orvos-Tóth Noémi könyve azért is kiemelkedő, mert egyrészt megmutatja, hogy hogyan manifesztálódhatnak e tragikus események a jelen generáción, másrészt a családi mintákat is bevonja a generációkon átívelő vizsgálatokba. A klinikai szakpszichológus szerint- tudattalan szinten- jelentős hatással van a mi megoldási metódosunkra, hogy szüleink, nagy- és dédszüleink, hogyan birkóztak meg egy-egy problémával, milyen értékrendjük volt, mi számított tabunak az adott családban.

Orvos-Tóth arra is rávilágít, hogy a magyar nép mindig a búskomorak közé tartozott. Ez szerinte abból is látszik, hogy sokszor problémaként kezelnek a magyarok kihívásokat, pedig már a szó maga, ahogy hozzáállunk a kérdésekhez különböző fizikai ingereket váltanak ki az emberi szervezetben. (A zsidó filozófiában a nehézségeket a niszájon, azaz próbatétel szóval jelölik.)

A transzgenerációs elmélet tudományos bizonyítékon alapszik, melyet le is ír az Örökölt sorsban a szerző. Egy 2014-es Nature Neuroscience-ben megjelent cikk az atlantai Emory Egyetem kutatását mutatja be. Az Egyetem kutatói “miközben cseresznyevirág-illatot permeteztek az egerek ketrecébe, kellemetlen áramütésnek tették ki az állatokat. A kis rágcsálók így hamar megtanulták, hogy félniük kell az egyébként kellemes illattól… A kutatók ugyanis ebben az esetben az egerek utódait is bevonták a vizsgálatba, és azt találták, hogy a cseresznyevirág illatára beinduló félelmi reakciók a második és harmadik generációk esetében is kimutathatóak voltak, annak ellenére, hogy ők soha nem kaptak áramütést.” (Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors, Kulcslyuk kiadó, 2018, 119. oldal) Amennyiben a kisállatoknál így működnek a dolgok, mint sok más kísérletnél, az emberre vonatkozóan is bizonyítottnak tekinthetjük e hatást.

A könyv szerzője-Orvos-Tóth Noémi

Az Örökölt sors nem életvezetési tanácsadó könyv. A főként Észak-Amerikában népszerű műfajtól e könyv igen távol áll, ami véleményem szerint nagyban hozzájárul sikeréhez. Ez a könyv nem egy a sok százból, amely például arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan legyünk boldogok. A 290 oldalas mű felépítése is igen egyedi. Öt nagy fejezetet tartalmaz, melyek további alfejezetekre osztódnak. Egyes fejezetek, alfejezetek végén a szerző kérdéseket tesz fel olvasójához, melyek segíteni próbálják az adott téma egyéni szintű feldolgozásában. Ezen kérdéseket rendkívül szimpatikus módon tegező módban teszi fel az írónő.

A könyv olvasása közben sokszor észre sem vettem, hogy egy rövid idő alatt több 10 oldallal távolabb vagyok, mint amikor elkezdtem az olvasást. Orvos-Tóth Noémi rendkívül változatosan fogalmaz, számos pszichoterapeutaként megélt esetét mutat be, továbbá kísérletekkel és ismert személyek gondolataival színesíti írását. Az Örökölt sors egy igen egyedi könyv, melynek szerzője is nem mindennapi életutat járt be. Mindössze 30 éves korában kezdett el pszichológiát tanulni, addig egy multinál dolgozott.

Orvos-Tóth Noémit számos előadás megtartására, televíziós-interjúkra, beszélgetésekre hívták meg a könyv megjelenése óta. A Nyitott Akadémia által szervezett fővárosi és vidéki előadásaira szinte pillanatok alatt elfogynak a jegyek. Orvos-Tóth az egyik vele készült interjúban elárulta, hogy a könyv folytatást igényel. Ezt én is így gondolom. Gyakran éreztem úgy, hogy nem ír mélyen egy-egy témáról, ami esetleg több oldalt is kaphatott volna.

Bár az írónő rendkívüli hírnévre tett szert viszonylag rövid idő alatt, egyáltalán nem szállt el sikerétől. Rajongóival a Facebookon és az Instagramon is folyamatosan kontaktusban áll. Előbbin közel 82 ezer fő, utóbbin (ami viszonylag friss oldal) közel 9000 fő követi (2020.január 27.-ei adat). Amikor megkerestem, hogy írnék a könyvéről, koordinátora szinte azonnal rendelkezésemre állt és küldött képeket cikkemhez.

És mégis mi köze a könyvnek a zsidósághoz?

Számos olyan esetet mutat be a szerző, ahol páciense holokauszt-túlélők leszármazottja. Továbbá olyan kutatások is bemutatásra kerülnek, melyekben kimondottan holokauszt-traumásokat vizsgáltak (pl. Yehuda poszttraumás vizsgálata). Orvos-Tóth Noémit számos zsidósághoz kapcsolódó helyszínre is meghívták már. Például Rangos Katalin beszélgetett vele a Bálint Házban, illetve a Heti Tv-ben is. A szerző kiemeli könyvében  a családi történetek fontosságát az utódok pszichés jóllétével kapcsolatban. Hangsúlyozza, hogy amennyiben hitelesen, titkok nélkül ismeri valaki felmenői történetét énképe sokkal stabilabb, mint azoknak, akik nem rendelkeznek ilyen ismeretekkel. Mennyi olyan családot ismerünk, ahol a holokauszt tabunak számít…

Felhasznált forrás:

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors, Kulcslyuk kiadó, 2018

(A fényképek Orvos-Tóth Noémi beleegyezésével kerültek felhasználásra.)

Miklós Dóri