Mindenkinek van egy (sőt több) története. Sorozatunkban olyan Budapesten élő zsidókkal készítünk interjút, akik Magyarországon élnek és valamilyen formában kötődnek a zsidó közösséghez. A zsidóságukhoz, zsidó közösséghez való kapcsolatukról kérdezzük őket. Első interjúalanyunk Éva.

Számomra a zsidóság elsősorban identitás és származás. A vallást nagyon tisztelem, csodálom a Tóra átfogó és bölcs mivoltát és a Tóra szerint élő emberek erkölcsiségét, bölcsességét, ugyanakkor mára úgy érzem, hogy a zsidóságtól, mint vallástól eltávolít az a jelenség, hogy sokan a zsidó vallást érvényesülési eszközként használják, nem erkölcsi alapként és tudásbázisként. Nem akarok belemenni a közelmúlt eseményeibe a hazai zsidóságon belül, csak annyiban utalnék rá, hogy a vallásos zsidó emberek közössége nagyon felhígult és azok, akik a legkirekesztőbb módon burkolóznak a vallásba, azok tesznek a legtöbbet ellene és ezáltal a zsidóság szellemi hagyományai ellen is. A származás viszont egy olyan dolog, amit nem lehet mímelni, előbb-utóbb mindenképp a felszínre tör minden, ami a származás, az identitás és az ebből eredő morál illetve reakciók halmaza.

Nekem ez a történet valamikor 11-12 éves koromban kezdődött, amikor egy osztálytársam egy másik osztálytársamnak közölte rólam, előttem, hogy én zsidó vagyok. Nem volt ebben semmi él, semmi bántás, egyszerű megállapítás volt, de mai ésszel már meg tudom fogalmazni azt, amit akkor éreztem: ijedtséget, bizonytalanságot, valami másságot, ami elválasztott a többiektől és amit ők pontosan tudtak rólam. A családom elég okosan kezelte ezt a dolgot, a továbbiakban nem zártak el azoktól az információktól, amiket korábban inkább elhallgattak előttem, mert rájöttek, hogy  a “nem tudás” nem megvéd, sokkal inkább kiszolgáltatottá tesz. Megismertem a nagyszüleim holokauszt-történeteit, sőt, abban az időben valósággal faltam a holokauszt-irodalmat, mert valahol “társakat” kerestem abban a traumában, amiket anyám és a szülei meséltek. Később, immáron felnőtt fejjel helyre tudtam tenni reakciókat, eseményeket, intelmeket, mert megértettem azok okait. Ezért is gondolom, hogy számomra az identitás a legerősebb kohéziós elem ehhez a közösséghez és igazán azokhoz tudok kapcsolódni, akik hasonló családi háttérrel rendelkeznek.

Zsidó közösségbe, zsinagógába járok, nem rendszeresen, de amikor tudok, és kedvem van, akkor elmegyek. A zsinagógák hangulatát szeretem. Hallgatom a lejnolást és a táleszbe burkolózó férfiakat látva valahogy egy másik világban érzem magam, egy olyanban, ami kiváltságos és aminek részese vagyok, ami egy olyan pici pont, ahol az “enyémek” vannak és ahol értjük egymást…persze ebben nagyon sok az érzelmi elem, mert jól tudjuk, hogy ma már a zsinagógák közössége korántsem az a homogén közeg, mint mondjuk 100 éve…

Az egység hiánya. Itthon nincs olyan, hogy “mi zsidók”, hanem van X és Y és Z zsidó csoport tagja, aki soha nem akar egységet képezni a másik csoport tagjaival. Pedig az antiszemitizmus globalice a zsidók ellen irányul, nemcsak bizonyos zsidók ellen, de amíg a zsidók között széthúzás van, addig kiszolgáltatjuk a kultúránkat, szellemiségünket és a biztonságunkat azoknak, akik a zsidók elleni gyűlöletben találják meg számításaikat.

Nagyon sok mindent változtatnék a magyar zsidó közösségen. Például kigyomlálnám a közösségből a “karrierzsidókat”.  A közösséget egybeforrasztanám abban a tekintetben, hogy nincs kicsit elnézhető, véleménynek tekinthető antiszemitizmus. Az antiszemitizmus legenyhébb formáját is közösségi szinten kellene elutasítani és határozottan tenni ellene. Én most ezt látom olyan problémának, aminek a meg nem oldása súlyos következményekkel járhat, de ez ellen küzdeni csak egységes zsidóságként lehet.

Az ORZSÉ-n két szakot is elvégeztem, a liturgia alapszakot illetve a zsidó kultúra történet mesterszakot. Hogy hasznosítani tudom-e, jó kérdés. Mi számít hasznosításnak? Ha az, hogy a zsidókat az tartja “életben” hogy tanulnak, megismernek, megértenek, gondolkodnak, akkor igen, hasznosítani tudom, viszont nagyon kevés az olyan lehetőség Magyarországon, ahol konkrétan a zsidósággal kapcsolatos tudás kamatoztatható, azaz megélhetést biztosító foglalkozássá konvertálható.