Ros Hasanatól (egészen Szukot végéig) mézes ételeket szokás fogyasztani azért, hogy édes legyen a következő évünk. A méz, amellett, hogy édes, egészséges is. A következőkben bemutatjuk, hogy mit is érdemes tudni a mézről (zsidó szempontból is).

  • Az egyetlen olyan étel, amely kóser, de nem kóser állattól származik.
  • Minden méz kóser, ezért nincs szükség hekserre (kósersági pecsét).
  • A héber neve dvás, ami tanachi kontextusban datolyát jelent (a dvás egyike Izrael 7 szent növényének).
  • 100 gramm méz kb. 300 kalóriát tartalmaz, ugyanennyi cukor (kristály vagy por) közel 390-et, tehát annak, akinek fontosak a vonalai emiatt is ajánlott a méz édesítőszerként való alkalmazása.
  • A késő középkorig Európában a méz volt az egyetlen ismert édesítőszer. Az áttörést a XI. század jelentette, amikor arab országok irányába történő hadjáratok folyamán megismerkedtek a katonák a más anyagokból előállított cukrokkal.
  • Az időszámításunk előtti 7. századból vannak emlékek arra vonatkozóan, hogy már akkor létezett méztermelés, Hippokratész (i.e. 4. sz.) pedig lázcsillapításra mézből készült krémet használt.
  • 2010-ben a legnagyobb méztermelő állam Kína volt (22%), utána az Európai Unió (14%) majd Argentína, USA (6-6%) következik a rangsorban
  • A legtöbb mézet egy főre vetítve Görögországban fogyasztják (1,62 kg/fő/év), Magyarországon viszonylag kevés méz fogy (0,5 kg/fő/év)
  • 2012-ben Elzászban kék mézet állítottak elő
  • Nagyon magas antioxidáns tartalma miatt erősíti immunrendszerünket, az emberi szervezet számára szükséges 24 ásványi anyag közül 22 található meg benne.
  • Talán kevésbé ismert az étel sebgyógyító hatása (égési sebre is!), de a korábbi századokban epebántalmakra és testi gyengeségre is kúraszerűen alkalmazták.
  • A méz soha nem romlik meg (abból adódóan, hogy 82% cukorból, 17% vízből és 1% egyéb anyagból tevődik össze, valamint a méz savas állaga is hozzájárul ehhez)
  • Ros Hasana-i Kiduson valamint az egészen Szukot végéig terjedő időszakban minden kidus alkalmával nem sóba, hanem mézbe mártjuk a bárheszt (hálét).

Sáná tová umetuká minden kedves olvasónknak! 🙂