Amennyiben foglalkoztat valakit az a kérdéskör, hogy hogyan hathat nyomot a világban és ennek láncolata milyen módon lehet jelen évszázadokon keresztül, mindenféleképp olvassa el Irvin D. Yalom A Spinoza-probléma című történelmi regényét!

Ritkán írok könyvajánlókat. A mostanit is csak azért teszem, mert úgy érzem, valóban ajánlani tudom a kedves olvasóknak a fent megnevezett művet.

Az egzisztencialista pszichoanalitikus Irvin D. Yalom történelmi regénye 2016-ban jelent meg magyarul a Park Könyvkiadó gondozásában (az Egyesült Államokban 2012-ban került ki a könyvpiacra). A több mint 400 oldalas mű két szálon fut, több száz évnyi távolságra egymástól, azonban a két történet közötti különbség nem csak időben jelentős…

Anélkül, hogy elárulnám pontosan miről is szól a könyv, bemutatom a mű két főszereplőjét. Egyikük a címadó, Baruch (Bento) Spinoza. Az Amszterdamban született, portugál felmenőkkel rendelkező filozófus élete elég rejtélyes, ezért Yalom kreált egy történetet hozzá, igaz elemekkel keverve. A helyi zsidó közösségből való kiátkozása, családjának bemutatása mind valós alapokon nyugszik. Spinozát lehet szeretni és kevésbé kedvelni reform nézetei miatt, azonban az biztos, hogy filozófiai munkássága nem csak a zsidóság, hanem az egész emberiség számára elgondolkodtatóak. A csak néhány évtizedet élt gondolkodó nem alapjaiban akarta megreformálni a zsidóságot, azonban a XVII. században nézeteiért kiátkozás, kiközösítés, száműzetés járt.

A mű másik főszereplője Adolf Hitler egyik bajtársa, bizonyos Alfred Rosenberg. Gondolom, a kedves olvasó nem erre számított. Rosenberg életét, aki a mai Észtország területén született, tanult, majd egy náci lap első embere lett Yalom igyekszik ugyanolyan pontossággal bemutatni, mint Spinozáét. Jellemrajza annyira tökéletes, mint amilyet utoljára Klaus Mann Mefisztójában olvastam. A hasonlat nem véletlen, ott azonban egy jellembéli negatív átalakulásnak lehetünk tanúi, míg jelen könyvben egy alapból antiszemita ember érvei, világnézete kerül aprólékos bemutatásra. A regényből az is kiderül, hogy Rosenberg pályájának mennyire fontos részét képezték a véletlennek tűnő találkozások. Spinozához hasonlóan, a pszichoanalitikus a leendő náci vezér számára is teremt egy barátot, kissé meglepő módon egy pszichiátert. Yalom a könyv végén el is árulja, hogy jellemábrázolásánál a saját analitikus eszközeivel élt. Rosenberg életében soha nem kételkedik afelől, hogy a zsidók alsóbbrendűek, mint ő (ők), azonban létezik egy zsidó, aki kissé belepiszkál a levesébe. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez a zsidó nem mást, mint Baruch Spinoza.

Azonban, hogy hogyan és miért kerül kapcsolatba Alfred Rosenberg a holland gondolkodóval, legyen a meglepetés része, melyet a könyv tartogat.

A történelmi regény két, egymástól teljesen távol álló világot mutat be az olvasónak. Két korszakot, két világot. A két világ között azonban, bármennyire is távol vannak egymástól, vannak párhuzamos vonásai. Végezetül Sir Anthony Hopkins szavait idézem: “Jó néhány éve nem olvastam ennél izgalmasabb regényt”.