Kevés olyan ország, város létezik a Földön, ahol zsidók és arabok békében élnek egymás mellett. Zsidó közösségeket bemutató sorozatunk e részében egy ilyen kivételes államba kalauzoljuk olvasóinkat, Marokkóba. Sajnos a béke és egymás elfogadása Marokkóban sem volt mindig természetes.

Izrael állam 1948-as megalapításáig 250 és 350 000 közöttire becsülték az afrikai államban élő zsidók lélekszámát. Napjainkban körülbelül 2500 zsidó él az országban, amivel a legnagyobb zsidó közösséget alkotják Észak-Afrikában.

Az első zsidók letelepedésétől a XVI. századig

Marokkóban elég korán, már a II. Szentély lerombolása után (i. sz. 70) kezdtek letelepedni zsidók. Főleg kereskedelemmel foglalkoztak ekkor. A közel kétezer éves jelenlétük miatt gazdag a helyi zsidóság történelme is, ezért jelen írásban csak a lényeges és érdekes eseményeket mutatom be.

Fez városát 808-ban alapították. Már a kezdeti időszakban sok zsidó telepedett itt le. A város középpontjába költöztek, hamar szerves részét képezték a város életének. Fez zsidó közösségének aranykora három évszázadon keresztül tartott, a IX. és a XI. század között. A település jesiváiban rengeteg kiemelkedő képességű tudós, költő és nyelvész tanult. Később a helyi lakosság egy részét arra kényszerítették, hogy Algériába költözzön. Az Almoravidák 1054 és 1092 között elfoglalták Marokkót és Nyugat-Algéria főbb területeit. 1062-ben tették fővárosukká Marrákest. A zsidók helyzete ezen időszakban egész jónak mondható, habár egy-egy negatív társadalmi megnyilvánulás is előfordult már akkoriban (különösen Fezben).

Az Almoravidák után az Almohad dinasztia került hatalomra, Jusuf Ibn Tasfin megtiltotta a zsidóknak azt, hogy Marrákesben lakjanak. A kereskedőtevékenység folytatását nem tiltották meg nekik, de ha észrevették, hogy egy zsidó a városban tölt egy éjszakát, kivégezték.

A Marinid dinasztia a XIII. és a XV. század között uralkodott az országban. Ők kimondottan jó kapcsolatot ápoltak a zsidókkal. Egyszer helyi fanatikusok megtámadták az izraelitákat, a Marinid szultán azonban beleavatkozott a történésekbe, és megmentette a népet. Ezen időszakban a zsidók politikai szerepet is vállaltak, számos híres orvos is kikerült közülük. A zsidó vallás tanulmányozása is divat volt a korban, főleg kabbalisztikus és filozófiai tanokat folytattak. Az uralkodóház utolsó vezetője számos zsidót nagyon magas pozícióba emelt, aminek az lett a következménye, hogy a muszlimok egy része erős haragra gerjedt, és lázadást robbantott ki 1465-ben. Sajnálatos módon e lázongások idején az összes Fezben élő zsidót lemészárolták.

A spanyol és portugál inkvizíció idején sokak Marokkóba és más észak-afrikai országba menekültek. Azon zsidók, akik korábban Fezből Spanyolországba vándoroltak a XV. században, 1492 utána visszatértek a városba. Fez egyedülálló hídként szolgált a helyi zsidó lakosok és a Spanyolországból ideszökött szefárdok között. Fezben élt egy család, tagjai nagyban hozzájárultak az újonnan érkező zsidók integrációjához, saját zsinagógát is működtettek a településen. Azonban sajnos nem sikerült túl jól a Marokkóba érkező izraeliták beilleszkedése, sokaknak évek múltán sem volt munkája, éheztek (ebbe páran bele is haltak), valamint zavargások törtek ki a túlzsúfoltság miatt a helyi arabok körében. Fez városában tűz ütött ki, mely után még inkább elterjedt az éhezés, ekkor 20 000 ember halt éhen.

A cikket hamarosan folytatjuk…