Moldova 1990-ben lett független ország. Területe alig több, mint Magyarország egyharmada.  Két állam határolja; Románia és Ukrajna. 1979-ben 80 000, egy évtizeddel később 66 000, 2018-ban pedig már csak 2 000 zsidó lakosa volt Moldovának, akik többsége a fővárosban, Kisinyovban lakott.

A 15. században a szefárd zsidó kereskedők Besszarábiát (a mai Moldovát is magában foglaló régiót) kezdték kereskedelmi útvonalként használni a Fekete-tenger és Lengyelország között. Besszarábia a Dnyestr és a Prut folyók közötti régió.

A 18. századra több állandó zsidó közösség jött létre Moldova területén (a mai államén). A 18. és 19. században a zsidók a helyi kereskedelem meghatározó szereplői voltak, emellett szeszes-ital-lepárlással is foglalkoztak. A 18. század végére a haszidok kis, helyi közösségeket kezdtek alapítani.

Az orosz uralom idején, 1812-ben már állandó zsidó jelenlét volt Moldovában, a becslések szerint 20 000 zsidó élt a területen. 16 zsidó iskola működött 2100 diákkal és 70 zsinagógában imádkoztak a helyiek. A régió a jiddis és a héber irodalom központjává vált. 1836-ban a zsidó lakosság száma 94 045 főre nőtt, 1897-re pedig 228 620 (a lakosság 11,8%-a) zsidó élt Besszarábiában.

1836 és 1853 között hatalmas számú zsidó lépett be a mezőgazdaságba, és 17 zsidó mezőgazdasági település alakult. Több éves oroszországi agrárválság után a besszarábiai zsidóság gazdasági helyzete romlani kezdett. 1897-re a legtöbb zsidó ismét részt vett a kereskedelemben és az iparban. 1835-re, amikor Besszarábia kezdte elveszíteni autonómiáját, az orosz zsidóellenes törvényeket a besszarábiai zsidóságra is alkalmazni kezdték. 1869-ben, 1879-ben, 1886-ban és 1891-ben kiutasítási rendeletet adtak ki a különböző városok zsidó lakosai számára. A XIX. század végén a történtek hatására is, jelentős cionista hullám söpört végig a helyi zsidókon. Az Első Cionista Kongresszusra képviselőt is küldtek a térségből.

Pogromok, háborúk, függetlenség

A 19. század végére Kisinyov 125 000 fős lakosságának körülbelül a felét tették ki a zsidók. A népesség tovább nőtt, ahogy a moldovai lakossággal fellépő feszültség is, ami a zsidók 1903-ban és 1905-ben végrehajtott kisinyovi mészárlásával tetőzött. A legtöbb moldovai zsidó szegénységben élt ekkor, suszterként, órásként, házalóként, a városokon kívül pedig földművesként dolgozott.

1903-ban vérvád indult a zsidók ellen, ekkor 49 zsidó halt meg, 2 000 zsidó család vált hajléktalanná. Az esemény híre Európa-szerte visszhangzott, és moldovai zsidók ezrei hagyták el az állam területét. Az Egyesült Államok nyilvános elítélésekkel és kereskedelmi korlátozásokkal reagált Oroszországgal szemben. Az 1905-ös orosz forradalom idején történt mészárlások, mindössze két évvel később, több száz zsidó halálát okozták Moldova városaiban.

Kisinyovben 1905. október 19-20-án történt a második hatalmas pogrom, amelyben 19 zsidót megöltek és 56-ot megsebesítettek. Összességében az 1903-as és 1905-ös pogromok mély hatást gyakoroltak a moldovai zsidó közösségre, melyek következményeként ezrek vándoroltak be az Egyesült Államokba és Amerika más országaiba.

1917-ben Besszarábia a szovjet hatalom által ellenőrzött terület lett. Az orosz forradalom bizonyos szintű polgári egyenlőséget hozott a besszarábiai zsidóság számára. Románia 1918 és 1940 között átvette az irányítást Besszarábiában. A zsidók 1918-ban automatikusan megkapták a román állampolgárságot, és engedélyezték, hogy zsidó általános és középiskolákat nyithassanak jiddis és héber nyelven. 1922-re körülbelül 140 zsidó iskola működött Besszarábiában. Ez idő alatt 13 zsidó kórház és idősek otthona is alakult a területen. 1920-ra Moldovában a zsidó lakosság száma körülbelül 267 000 volt.

Az 1930-as évek jelentette a moldovai zsidó élet csúcspontját. 1935-ben 40 zsidó közösség egyesült a Besszarábiai Zsidó Hitközségek Szövetsége néven. 1940-ben a szovjetek visszafoglalták Besszarábiát, és azonnal gulágokba (munkatáborokba) vagy Szibériába küldték a hűtlenséggel gyanúsított zsidók ezreit.

A németek vezette Szovjetunió elleni 1941-es invázió után Németország 1941. július 23-án visszahódította Besszarábiát. A kisinyovi zsidó közösséget majdnem megsemmisítették, a nácik a város 65 ezer lakosából 53 ezret gyilkoltak meg. Míg a feltételezések szerint sok moldáv együttműködött német és román megszállóival (Románia 1940 végén csatlakozott a tengelyhatalmakhoz), Izrael 53 moldávot ismert el „Nemzetek Igazának”, mert életüket kockáztatták a zsidók megmentéséért a holokauszt idején. Izrael állam 1948-as létrehozása óta több mint 42 000 moldovai zsidó vándorolt  Izraelbe.

1944 augusztusában az oroszok újra megszállták a térséget. Ez a föld a Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaság lett, fővárosa Kisinyov. A kommunizmus idején megtiltották sok zsidó hagyomány gyakorlását. 1961-ben a kormány megtiltotta a zsidóknak a Bar/Bat micvák ünneplését, 1964-ben pedig minden zsinagógát bezártak, kivéve egy kisinyovit.

1992-ben Moldovát polgárháború sújtotta, amelynek következtében az ország kettészakadt. A konfliktus rendezése során Moldovát felosztották a Moldovai Köztársaságra és a Dnyeszteren túli Köztársaságra. A konfliktus miatt a zsidó közösség nagy részét a Moszkvai és Izraeli Zsidó Szervezetek és Közösségek Szövetsége (Va’ad) evakuálta a területről. A kommunizmus bukását követően a moldovai zsidó élet a feltörekvő demokratikus társadalommal újra virágzásnak indult.

Moldova napjainkban

Az elmúlt évtizedekben folytatódott a zsidók kivándorlása Moldovából. Egyes források szerint ma már csak 2200 zsidó él az országban (máshol 5-6-7 ezer főről olvashatunk).

Felhasznált források:

https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_the_Jews_in_Moldova

https://www.worldjewishcongress.org/en/about/communities/MD

https://www.jewishvirtuallibrary.org/moldova-virtual-jewish-history-tour