A Harsányi Péterrel, azaz Hermann szomszéddal készült interjú harmadik, befejező részét olvashatjátok. Az ELTE Szociológia Doktori Iskola doktoranduszával beszélgettünk többek között arról, hogyan segítette és hátráltatta a pandémia a kutatását, mit szólnak a helyiek a munkájához, kik járnak a zsidó temetőbe a helytörténeti sétáira, amelyen keresztül bemutatja az egykori ercsi közösséget. A háromrészes interjúban szó lesz arról, hová tűntek az ortodoxok a neológia egykori térnyerése után, milyen visszajelzéseket kap a leszármazottaktól, szociológiai kutatásként tekint-e arra, amit csinál, hogy könnyebb-e vajon holtakat kutatni, mint élőket és hogy az ercsi zsidó történetek miért nem tekinthetők az ercsi zsidók történelmének. Az interjú első része ide, a második része ide kattintva olvasható.

Mit gondolsz a legendássá vált „A történelem arra tanít bennünket – ahogy az élet rendjéhez tartozik a halál – a halál rendjéhez tartozik a temetők pusztulása is.” idézetről? Kell gondozni a temetőt?

Találó az idézet, már csak azért is, mert a Talmud szerint a temető a holtak tulajdona, ezért régen a temető növényeinek gondozása és a fűnyírás is tilos volt. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy igen, a temetőket gondozni kell. Gondoljunk csak bele, Magyarországon nagyon sokszor a település zsidó temetője az egyetlen fennmaradt nyoma annak, hogy ott egykor zsidók éltek. Rengeteg adatot nyerhet az ember, ha feltérképezi a temetőt, figyelmesen elolvassa és megfigyeli a sírköveket. Ehhez az kell, hogy a terület bejárható, a sírjelek pedig olvashatók legyenek. Tehát helytörténeti szempontból is lényeges, hogy gondozott legyen. Ilyenkor a használatban lévő és azon kívüli temetők kérdése is felvetődik. A holokauszt utáni évtizedekben sajnos sok helyen beszántották az elhagyatott temetőket, a sírköveket pedig beépítették az új házakba. Ma már ez talán nem fordulhatna elő, nemrég például Hencidán sikerült megakadályozni a temető „újrahasznosítását”. A vidéki zsidó temetők többségében majdnem 80 éve volt az utolsó temetés, a kisebbekben még annál is korábban. Idővel ezek a helyek elvesztették kegyeleti szerepüket, régről itt maradt helyi emlékhelyekké váltak. Egy másodpercre sem szabad azonban elfelejteni, hogy itt valódi emberek konkrét maradványai nyugszanak, a zsidó vallásjog szerint pedig az eltemetett emberek nyughelye szent és sérthetetlen. Nagyon fontos tehát, hogy a használaton kívüli temetőkben is méltó és ápolt körülmények uralkodjanak. Hálás vagyok, hogy az ercsi és százhalombattai Hit Gyülekezete az önkormányzattal karöltve tisztességesen végzi az ercsi zsidó temető gondozását. Örömmel hallok minden olyan hírt, ami vidéki zsidó temetők rendbetételéről, feltérképezéséről szól.

A temető helyreállítása 2012 őszén (Fotó: Péter Jánosné)

Ha ma egy fiatal úgy érzi és akad is rá példa, hogy a nyomdokaidba szeretne lépni és akár ki is szemelt magának egy temetőt, akkor milyen tanácsokkal szolgálnál neki?

Először is azt, hogy dokumentáljon. Fényképezzen le mindent, a kerítést, a sírköveket, a növényeket, a környezetet. Készítsen jegyzeteket a sírkövek alapján: ki nyugszik ott, mikor halt meg? Ha héber feliratot talál valahol, amit nem ért, ne féljen feltölteni mondjuk a Zsidó Múlt Facebook-csoportba, szívesen segítenek neki. Próbálja meg lerajzolni, hogy hogyan rendeződnek el a sírok egymáshoz képest. A legfontosabbnak sok és jó felbontású fénykép készítését tartom, hiszen a kövek idővel kopnak, a feliratok olvashatatlanná válnak, meg kell örökíteni, amíg nem késő. Ezután pedig essen neki az internetnek. Megfelelő keresőszavak használatával a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb keresőoldalakon is rendkívül érdekes eredményekre bukkanhat. A Google és az Arcanum szerintem megfelelő kiindulópontok. Keressen rá például a sírköveken látott nevekre! Ezeket az adatbázisokat elég egyszerű használni, könnyen talál a kutató izgalmas adatokat.

Roth Jakab fakereskedő és hitközégi elnök gyászjelentése a Pesti Hírlapban 1912-ben. (Arcanum Digitális Tudománytár)

Ahogy már említettem, ahhoz persze már kigondolt módszer és elképzelés kell, hogy az adatokat történetté formája az ember. Ha a temetőt gondosan dokumentálta és az internetes forrásokba is, az már egy megfelelő alap, amire lehet építeni. A temető feltérképezése azért is fontos, mert ha később valaki más szintén foglalkozni szeretne a témával, láthatja azt korábbi állapotában. Minden fénykép értékes forrás lehet.

Így nem kell a nulláról indulni.

Pontosan. Nekem is megadatott ez a szerencse. Egy 2000-es kutatás során mindegyik ercsi sírkőről fénykép készült, ami nagy segítséget jelent az azóta olvashatatlanná vált kövek azonosításában. Nem tudok eléggé hálás lenni annak az embernek, aki az életéből csak félórát áldozott arra, hogy ezeket a képeket elkészítse, 20 évvel később a kutatásomhoz mégis nélkülözhetetlenek.

Weisz Jakab kereskedő (1855-1902) sírköve az ercsi zsidó temetőben 2000-ben (balra) és 2021-ben (jobbra). (Fotó: Mosonyi Mihály, ill. Harsányi Péter)

Kaptál valamilyen meglepő visszajelzést a látogatóktól, vagy akár az egykori ercsi zsidóság leszármazottaitól? Feltételezem, híre ment itt a tevékenységednek, hiszen „van itt valaki, aki előássa a múltat a dédnagypapáról, dédnagymamáról”.

A kutatás szempontjából őszintén meglepett az a lelkesedés és segítőkészség, amivel a leszármazottak fordulnak felém. Sokszor féltve őrzött, intim dokumentumokat osztottak meg velem, kérés nélkül. Ez persze nagyban segítette a munkámat. Mindenféle anyagnak örülök, de a fényképeknek különösen, mert az ercsiekről nagyon kevés fotó maradt ránk. Ez már csak azért is fájdalmas, mert tudjuk, hogy a vidéki zsidóság, akik a polgárosodás magasabb szintjén álltak a többségi lakossághoz képest, előszeretettel fényképeztették magukat. Gyakran még a közepesen vagyonos zsidó családok is vastag fényképalbumokat őriztek. Ezek a legtöbb helyen, így Ercsiben sem maradtak ránk, pedig rendkívül érdekes és értékes források lennének. Arra sem számítottam, hogy a séták során milyen sok történet jön elő. Főleg idősebb ercsiek részéről, akik maguk nem zsidók, de a szüleik, nagyszüleik elbeszéléséből, vagy saját gyerekkori élményükből el tudnak mesélni pár sztorit az ercsi zsidókról. Ezeknek szinte mind pozitív a végkicsengése, de ez nem meglepő; egy ilyen sétára kevés antiszemita jönne el. Több idős résztvevő is felidézte, hogy a szüleik mindig hitelre tudtak vásárolni a Spitzeréknél, Weiszéknél, és hogy ezek a kereskedők megértőek voltak a szegény emberrel. Ilyenkor csak ámulok. Azt gondoltam, hogy már az utolsó pillanaton is túl vagyunk, amikor még fel tudják idézni a helyiek, hogy milyen volt, amikor Ercsi több zsidó család otthona volt. Attól tartottam, hogy ezt a korábbi helytörténészek is elmulasztották. Erre tessék, kiderül, hogy családi anekdotákban még fel lehet fedezni nyomokat, amik színesebbé teszik a kutatási eredményeket. Ezek a visszajelzések mind nagyon jól esnek.

Gondolkodtál-e azon, hogy olyan mint temetőtudomány, miért nem létezik? Többek szerint kellene, hogy legyen. Lehet a temetőkkel foglalkozni történészként, régészként, nyelvészként stb. de olyan, hogy valaki kizárólagosan temetőtudós legyen, olyan – legalábbis jelen állás szerint – nem létezik. Számodra is a temető jelentette az elsődleges forrást, igaz?

Érdekes felvetés. Rávilágít arra, hogy egy temető hány tudományág határterülete, szó szerint. Építészet, nyelvészet, filológia, vallástudomány, történelem, néprajz… Sok irányból lehet megközelíteni. Jó tudni, hogy a temető a szociológia, az én esetemben a történeti szociológia kutatási egysége is lehet. Az ercsi zsidó temető az én kutatásomban egyébként is különleges helyet foglal el. Kiindulópontja volt mindennek, ezen keresztül köteleződtem el a téma iránt, itt történnek a séták, és lassan már úgy ismerem, mint a tenyeremet. Az ercsi zsidók történetének bemutatása elképzelhetetlen volna a temető ismertetése nélkül.

Érdekes volna megvizsgálni, kit mi vesz rá, hogy elmenjen egy ercsi temetői sétára, különösen akkor, ha nem kötődik közvetlenül a településhez. És persze, jó lenne, ha a példád ragadós lenne és többen foglalkoznának a helyi múlttal. Bár tegyük hozzá, sokszor nem is olyan egyszerű megtalálni a temetőket…

Igazad van, szerintem is sok még a tennivaló. Egészen az alapoknál kéne kezdeni. Tűzzük ki célul, hogy minden magyarországi zsidó temető pontos koordinátákkal szerepeljen a Google térképén! Az első séta előtt sokan telefonáltak, hogy jönnének, de nem találják a temetőt. Akkor döbbentem rá, hogy bár a meghívóban jeleztem a pontos címet, az emberek elsősorban a telefonjuk alapján tájékozódnak. Az ercsi zsidó temető nem is szerepelt a térképen, az én javasoltamra került oda; ezt egyébként minden Google-felhasználó megteheti. Ez az ország egész területére vonatkozhatna, sőt, azon túl is. Sok határon túli városban szinte már csak a zsidó temetők sírkövei tanúskodnak arról, hogy itt valamikor magyar anyanyelvű lakosok is éltek. A magyar és kelet-európai kultúrtörténet szempontjából tehát értékes kincsek ezek, a szigorúan vett vallási funkciójukon felül, persze. Ezért is fontos a felfedezésük, megtartásuk, rendbetételük és karbantartásuk.

Érdekes történeteket idéznek fel a résztvevők a temetői séta közben 2021. augusztus 29-én. (Fotó: Rókás Zsuzsa)

A legjobb, ha az erre való igény természetesen fejlődik ki egy-egy településen, vagy nagyobb területen, ilyenkor jobban magukénak érzik az emberek. A magam részéről, azt hiszem, Ercsiben és szűk környezetében tehetek csak érdemben azért, hogy ez így legyen. Itt viszont mintha elindult volna valamiféle beszéd erről.

A 2021. májusi alkalommal, ha jól emlékszem, 120-130 fős látogatószámot említettél. Hogyan alakultak a számok 2021. nyarának végére?

Szinte azonosan. Csupán kicsivel kevesebb, 110-120 ember látogatott el a temetőbe. Különösen örültem annak, hogy sok új arcot láttam ezeken a sétákon. Nem egy esetben azok folytattak „suttogó propagandát”, akik részt vettek a tavaszi alkalmak valamelyikén, augusztusban pedig érdeklődő rokonokkal, barátokkal tértek vissza. Nagyon szeretem megmutatni a temető kincseit másoknak. A maga módján élvezetes egyedül bolyongani a sírok között és végezni a kutatás magányos részét, de a legjobban azt szeretem, ha ezt elmesélhetem az érdeklődőknek. Nem szabad féltékenyen őrizni a kutatási eredményeket és meghagyni az asztalfióknak. Ennek a jellegű kutatásnak szerintem az az értelme, hogy átadjam mindazt, amit az elmúlt közel két évben sikerült összegereblyéznem.