Élettörténet. E szó hallatán az élete vége felé járó emberre asszociáltam, akinek bőven van mit mesélnie földi létéről. A kifejezéshez társított jelentés kissé megváltozott bennem, amióta először hallottam a nemrég meghirdetett Élet.történet pályázatról. E pályázat mintájául az 1930-as években a YIVO (Jiddis Tudományos Intézet) által kiírt versenyek szolgálnak, melyeken zsidó fiatalok írták meg élettörténetüket. Sajnos az akkor keletkezett pályaművekből nem maradt fenn sok. A mostani pályázat a Népszava és az Eszterházy Magyarország alapítvány égisze alatt zajlik. 2025 január 27. és május 2. éjfél között várják a 16 és 22 év közöttiek műveit. Az Élet.történet pályázat ötletgazdájával, Horváth Patríciával beszélgettünk.

A mintaként szolgáló pályázatot többször is kiírta a YIVO ( Jiddis Tudományos Intézet). Miért pont most, 2025-ben írták ki ezek alapján pályázatot?

Nemrég tudtam meg, hogy létezik YIVO és a régi pályázatok. 2024-ben jelent meg Ken Krimstein e témáról készült könyvének francia fordítása, amit az egyik párizsi tartózkodásom alatt szereztem be. A könyv lapozgatásakor kezdett körvonalazódni bennem egy színházi előadás ötlete az 1930-as évek pályázataira beküldött művek mentén. De éreztem, hogy ezt az előadást nem fogom tudni teljes értékűen színpadra állítani a mai fiatalok gondolatai nélkül. Mivel a Népszavának vagyok szabadúszó kulturális újságírója, őket kerestem meg először ezzel az ötletemmel, igaz akkor még egy sokkal kisebb volumenű dologban gondolkodtam, mint például egy hirdetés, vagy felhívás. Azonban Németh Péter főszerkesztőnek és Hompola Krisztina kulturális rovatvezetőnek annyira megtetszett az elképzelésem, hogy szép lassan elindult a dolog, egyik megbeszélés a másikat követte, melyből végül megszületett a pályázat a mai formájában. 2024 kora nyarán vetődött fel az ötlet, így próbáltunk egy olyan időpontot találni amellyel tudunk kapcsolódni az egykori pályázatokhoz és a YIVO-hoz is. Adta magát az auschwitzi haláltábor felszabadításának 80. évfordulója, így történt, hogy a pályázatot 2025. január 27-én hirdettük meg.

Az 1930-as évek Élettörténet pályázatain zsidó fiatalok írásait várták. Jelen projekt mennyire kívánja megcélozni a zsidó fiatalokat?

A projektet kinyitottuk a társadalom egészére, melynek ugyanolyan teljes jogú szereplői a zsidó fiatalok, mint a nem zsidók. Nagyon örülnénk, ha azok a fiatalok, akik készek a vallási vagy egyéb hovatartozásukról írni, megtennék ezt a pályázatban, hiszen ez elválaszthatatlan része egy személyiségnek. Azonban nem akarunk senkire sem nyomást gyakorolni. Egyszerűen megfogalmazva, mindenki arról ír, amiről akar.

Horváth Patrícia, a pályázat ötletgazdája

Ön, mint a projekt ötletgazdája, mit gondol, van egy ilyen kezdeményezésre igény a mai 16-22 évesek körében?

Azt gondolom, hogy van. Bár az igény szó helyett talán inkább a rezonancia kifejezést használnám. Amennyiben nyitottsággal és nem megkötésekkel közelítünk a fiatalok felé, akkor ők igenis szívesen nyílnak meg és mesélnek önmagukról. Hiszem, hogy ennek a korosztálynak rengeteg mondanivalója van, már csak az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e meghallani őket.

Mik a pályázaton való részvétel feltételei?

Először is alapvető feltétel a 16 és 22 év közötti életkor, és hogy magyar nyelven várjuk az írásokat, miközben nem kikötés, hogy magyarországi illetőségű legyen a pályázó. Ha például egy fiatal külföldön tanul, vagy hosszabb ideje él kint, ugyanolyan jogon fogadjuk a pályázatát, mint egy magyarországi illetőségűnek. Ezen kívül a terjedelem tekintetében minimum 18ezer – maximum 30ezer karakteres írásokat várunk, ám a legfontosabb az a személyes hang és az őszinteség. Ebben segítség lehet, hogy az pályaműveket jeligésen bíráljuk el és jelentetjük meg, mert nem az író személyére, hanem az általa átélt történetekre vagyunk kíváncsiak. Végül fontos betartani a jelentkezési határidőt, ami 2025. május 2. éjfél. A pályaműveket a honlapon történő előzetes regisztráció után lehet feltölteni (www.elettortenet.com). 18 év alatt szülői beleegyező nyilatkozatot kérünk, ami szintén fent van a honlapunkon, csakúgy, mint minden egyéb kiegészítő információ.

A pályázati kiírásban egy kategória szerepel, lehet-e például verset küldeni a pályázatra?

A pályázati kiírásunkban az szerepel, hogy mindenki maga választhatja meg írásának a formáját. Ha valaki 18 000 karakterben szeretné versbe szedni az élettörténetét, az nem szerepel a kiírásunkban, hogy ezt nem teheti meg. Sokkal inkább azt gondolom azonban, hogy az élettörténet pályázat megfelelő formája a próza.

Hogyan találják meg a pályázattal a fiatalokat?

Partnerünknek, az Eszterházy Magyarország Alapítványnak kiterjedt kapcsolatrendszere van középiskolákkal, velük igyekszünk felvenni a kapcsolatot. Továbbá egyetemeket is megkeresünk, de hirdetünk szórakozóhelyeken és könyvtárakban is. Igyekszünk minden olyan ponton hírt adni a pályázatunkról, ahol a fiatalok megfordulnak. De az sem elhanyagolható, hogy szülőkön, nagyszülőkön keresztül eljusson a pályázat híre a célcsoporthoz. Mindenféle sajtótermékben, legyen az online vagy nyomtatott, próbálunk megjelenni, nagyon örülünk a megosztásnak, mert hiszünk abban, hogy ez a pályázat a társadalom egészét szólítja meg.

Nagyságrendileg hány pályaművet várnak?

Nagyon a történet elején járunk, vannak reményeink, sejtéseink. Bízunk abban, hogy több száz, akár ezer pályamű érkezik majd hozzánk. Amennyiben ennél több, akkor minden álmunk teljesül.

Milyen szempontok mentén történik a zsűrizés?

Én nem leszek benne a zsűriben, így erre a kérdésre nehezen tudok válaszolni, de a honlapunkra felkerült a január 27.-ei sajtótájékoztatónk videója, amelyben jól és frappánsan fogalmazta meg a szempontokat Németh László író és Upor László dramaturg. A harmadik zsűritag Szőcs Petra, költő lesz. Ők mindhárman a FreeSZFE írásképzésének az oktatói. A sajtótájékoztatón arról beszéltek, hogy nincsenek előre lefektetett irányelvek. A személyes hangnem, a csak az írójára jellemző látásmód mindenképpen döntő lehet, bár jelenleg talán könnyebb felsorolni, hogy mi nem döntő az írások megítélésében; nem írói tehetségeket keresünk, nem a formai követelményeken van a hangsúly, hanem azon, hogy a leírt gondolatok valóban igazán az övéi legyenek, és az őt foglalkoztató kérdésekről írjon a pályázó.  Azt kérjük, hogy semmiképp ne úgy fogalmazzák meg műveiket a fiatalok, hogy feltételeznek valamit az elvárásokról. Ne haladjanak prekoncepciók mentén, és ne azon törjék a fejüket, hogy vajon milyen elvárásnak kellene megfelelniük. Csak üljenek le, tekintsenek az üres lapra és kezdjenek el írni.  Ami előtör a kurzoruk alól az mindenképp az övék lesz, és így lesz igaz.

Mi lesz a pályaművek sorsa? Tervezik-e, hogy kiadják ezeket?

Rengeteg tervünk van, de még nagyon a kezdeményezés elején járunk. Az biztos, hogy az összes pályamű jeligésen (tehát a pályázók valós nevét nem felfedve) olvasható lesz a honlapunkon. Természetesen tervezzük a legjobb pályaművek kiadását. Ezen kívül a Fővárosi Levéltár jelezte, hogy nagyon szívesen archiválják a beérkezett anyagokat.

 

Nagyon sok pályaművet kívánok!