Harsányi Péterrel, azaz Hermann szomszéddal, az ELTE Szociológia Doktori Iskola doktoranduszával beszélgettünk többek között arról, hogyan segítette és hátráltatta a pandémia a kutatását, mit szólnak a helyiek a munkájához, kik járnak a zsidó temetőbe a helytörténeti sétáira, amelyen keresztül bemutatja az egykori ercsi közösséget. A háromrészes interjúban szó lesz arról, hová tűntek az ortodoxok a neológia egykori térnyerése után, milyen visszajelzéseket kap a leszármazottaktól, szociológiai kutatásként tekint-e arra, amit csinál, hogy könnyebb-e vajon holtakat kutatni, mint élőket és hogy az ercsi zsidó történetek miért nem tekinthetők az ercsi zsidók történelmének. Az interjú első része ide kattintva olvasható.

Az ercsi hitközség – ahogy korábbi interjúkban többször te is említetted – kezdetben a Status Quo Ante irányzatot képviselte, az ortodoxok pedig kivonultak a közösségből. Tudunk-e valamit arról, hogy az ortodoxok sorsa miképp alakult?

Magáról a konfliktusról nem sokat tudunk. Remélem, hogy a levéltárban majd előbukkan valami erre vonatkozóan, de nem vagyok túl optimista. Az ellentétről is csak onnan tudunk, hogy fennmaradt a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának iktatónaplója. A kutatók nagy fájdalmára viszont az itt jelzett iratok csak a legritkább esetben vannak meg, mindössze az iratok tárgya, rövid leírása. Nehéz helyzet. Visszakanyarodhatunk itt a módszertani kérdésekre: mi ilyenkor a teendő? Nos, van miből kiindulnunk, mert ismerünk neveket, az anyakönyvek alapján pedig nagyjából azt is tudjuk, hogy ki honnan, mikor, milyen közegből érkezett Ercsibe. Az iktatókönyvben aztán látjuk, hogy valakivel kapcsolatban sok a panaszos átirat, rejtélyes belviszályokról is olvashatunk. Ezek megsokasodnak, egyszerre csak eltűnnek és azt vesszük észre, hogy az illetőt már semmiféle forrás nem említi, eltűnt Ercsiből. A vele szoros rokoni kapcsolatban lévő személyek szintén, akik ugyanúgy vallásos helyről érkeztek ide. Ilyenformán megpróbálhatjuk rekonstruálni a konfliktusokat.

Az ortodoxok el is hagyták Ercsit?

Igen. Úgy tűnik, hogy főleg Budapest felé orientálódtak, ahol adott volt minden, amire egy korabeli ortodox zsidónak a hétköznapokan szüksége lehetett. Az ercsi egy ideig még Status Quo Ante hitközség maradt, de az 1902-es új alapszabály már kimondottan a neológ irányzathoz köti. Fejér megyében a neológok egyébként is komoly fölényben voltak. Csak az alapvetően neológ Székesfehérváron és a megye déli részén, Sárbogárdon és Cecén volt jelentősebb ortodox lakosság. A Fejér megyei zsidók amúgy a dunántúli izraelitákhoz hasonlóan igen nagy mértékben asszimilálódtak.

Harsányi Péter az ercsi zsidó temetőben vezetett sétán 2021. augusztus 27-én.

Az ercsi temetőben nincs sok sír, viszont vannak teljesen héber és teljesen magyar nyelvű sírok is. Ez jól mutatja az akkori heterogenitást?

Azt hiszem, ez inkább az időbeli változásra mutat rá. Egy átlagos magyarországi zsidó temetőhöz képest elég kevés héber feliratot találni Ercsiben, egyértelműen a magyar feliratok dominálnak. A héber sírkövek viszonylag koraiak, az 1870-es, 1880-as évekből valók. Mivel a sírok alapvetően ídőrendben követik egymást, jól látható, hogy idővel egyre ritkábbak lesznek a kifejezetten zsidó jelképek és feliratok. A semleges szimbólumok és sírversek még a kimondottan vallásos emberek sírkövein is egyre gyakoribbá váltak.

Milyen szimbólumok jellemzőek a sírokon Ercsiben? Van-e esetleg olyan, ami előfordul, de máshol nem, vagy nem nagyon?

Az ercsi temetőben a fűzfa egyeduralkodó. Ez a többi zsidó temetőben is elég gyakori egyébként, annak ellenére, hogy protestáns eredetű jelkép. Ha valamiféle ábra is van a sírkövön, nem csak felirat, az Ercsiben nagy eséllyel fűzfa. Emellett megtalálható még a temetőben menóraábrázolás és egy-két kövön Dávid-csillag. De fennmaradt egy nagyon szép, kohanita áldást osztó kézjel is, az egyetlen rabbisírkövön pedig, ami alatt Halas Simon nyugszik, egy korona látható. Ez többjelentésű jelkép, ebben az esetben a papság koronáját jelöli. Mindezektől függetlenül a fűzfa az ercsi temetőben „mindent visz”. Ez is jól szimbolizálja azt a viszonylag magas asszimilációs szintet, ahol az ercsi zsidók álltak.

A kutatásod során beszámolsz a Deutsch Bernát-féle ügyről. Deutsch Bernát váltókat hamisított, majd az adósságait hátrahagyva 1901-ben, akkori viszonyok között meglepően nagy vagyonnal, 300 dollárral a zsebében megszökött New Yorkba hajóval. Bár nem tudhatta előre, de nem ironikus, hogy épp a bűnöző tudta bebiztosítani, hogy fél évszázad múlva mindenképp elkerülje a holokausztot?

Ercsiből nem sok zsidó család vándorolt ki Amerikába. Deutsch Bernát volt az első fecske, és valóban, leszármazottai mostani tudásunk szerint mind túlélték a holokausztot.

Az ercsi Deutsch Bernát neve az 1901-ben New Yorkba érkező Pennsylvania nevű hajó utaslistáján. (https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:ZRR1-12T2)

Hadd vonjak egy távoli párhuzamot! A két világháború között a zsidótörvények és egyéb kirekesztő szabályok rendkívül megnehezítették a vidéki zsidók dolgát. Olyan adókat vetettek ki rájuk, amik a keresztény kereskedőkre a gyakorlatban nem vonatkoztak. Sok ercsi zsidó, mivel nem volt biztosított a megélhetése, nagyobb városba költözött. Ez elsősorban a fővárost jelentette, már csak közelsége miatt is, de kisebb részben Székesfehérvárra is mentek. És bár a fehérvári zsidóság a holokauszt alatt szinte ugyanolyan arányban pusztult el, mint az ercsi, azok, akik Budapestre kerültek, nagyobb arányban élték túl 1944-45-öt. Fordított a helyzet, mint Deutsch Bernát esetében: azok élték túl nagyobb számban, akik szegényebbek voltak. A szülőfalujukban maradottaknak végzetesebb sorsa lett, mint azoknak, akik kénytelenek voltak elhagyni Ercsit. Nem szívesen tették, mégis ez volt az, ami végül megmentette az életüket.

A talmudi vélekedés (Tb Horajot 13b) az, miszerint a sírfeliratok olvasgatása azon tíz dolog közé tartozik, ami negatívan hat a tanulásra, avagy eltérít a tanulástól. Ezért sem meglepő, hogy elsőként keresztény tudósok kezdték vizsgálni a héber sírfeliratokat, később természetesen a zsidóság is megpróbált felzárkózni ehhez. Könnyebb zsidókkal foglalkozni úgy, hogy te nem vagy az?

Ezt nem tudom megítélni. Nem gondolom hátránynak, hogy keresztény családból származom, a személyes és tudományos elhivatottságom így is rendkívül erős. Szolidaritást és csillapíthatatlan kíváncsiságot és érzek az egykor Ercsiben élt zsidókkal kapcsolatban.

Bár a leszármazottak ma is köztünk élnek, a kutatásod olyan emberekkel foglalkozik, akik akár több, mint száz éve elhunytak. Adódik a kérdés, könnyebb holtakat kutatni, mint az élőket?

Egyértelműen nehézség. Akik élnek, azoktól kölcsön lehet kérni egy fényképet, azokkal lehet hosszú interjúkat készíteni. Ez történeti kutatásnál ritkán adatik meg. Ha a temetőben járok és eszembe jut, hogy ki nyugszik egy-egy sírkő alatt, számtalan kérdés felmerül bennem, amit szívesen feltennék neki. Gondoljunk bele, egy rabbi, sakter, kereskedő, 94 éves nagymama, vagy egy kamasz akár egy félmondattal is tisztázni tudna olyan problémákat, amik a források alapján kibogozhatatlannak tűnnek. Ezen persze nem szabad keseregni. Abból kell főzni, ami van.

Hermann Ignác (185?-1926) fotójának színezett AI rekonstrukciója.

Ennek a típusú kutatásnak ezek a határai. Ha nagyon be kellene magad skatulyázni, milyen tudományághoz, vagy résztudományhoz kötődsz és mi az, amit művelsz?

Szociológus vagyok és amit csinálok, azt szeretném, hogy szociológia legyen. Viszont említettem már, hogy az adatok, források és dokumentumok szűkössége miatt nagyon sok lyuk tátong a történeten. Így nem könnyű rekonstruálni a korabeli viszonyokat és csoportdinamikát, tehát nehéz mindenben megfelelni a történeti szociológia alapvető módszertani szabályainak. Mindenesetre törekszem a pontosságra. Ezért, ha előadások, séták megtartására kérnek, mindig pontosítok, hogy ezek tulajdonképpen Ercsihez kapcsolódó zsidó történetek és nem az ercsi zsidók története, főleg nem az ercsi zsidók történelme. Nem vállalkozhatok rá, hogy teljeskörű leírást adjak.

A sétádon kevés kivételtől eltekintve inkább az idősebb korosztály képviselteti magát. Ennek szerinted mi az oka? Zavar ez téged, vagy baj ez egyáltalán?

Nyilván örülnék neki, ha a sétákra több fiatal jönne el, de fontosabbnak tartom a megjelentek számát, mint hogy ki hány éves közülük. Sőt, az idősebbek néha személyes történeteket is elmesélnek ilyenkor, ezek rendkívül értékes adatok, amiket a fiatalabbak nem ismerhetnek. A közösségi oldalakon egyébként kiegyenlített a Hermann szomszéd közönsége: Instagramon a húszas-harmincas, Facebookon a negyvenes-ötvenes korosztály képviselteti magát nagyobb számban. Igyekszem minél többek számára befogadhatóvá tenni a kutatási eredményeimet. Korábban szó volt arról, hogy a helyi általános iskolás gyerekek meglátogatnák a temetőt. Ez különféle okokból még nem valósult meg, de rendkívül nyitott vagyok rá. Megfelelő alkalom lenne arra, hogy bizonyos dolgokat a tizenévesek fejében tisztázni lehessen. Ha egy-két érdekesebb sztorira, adatra is emlékeznek majd utána, annál jobb.