Izraelt évtizedek óta a globális innováció központjaként tartják számon, úttörő technológiai és orvosi fejlesztései révén méltán kapta meg a „startup nemzet” becenevet, azonban a 2023. október 7-i támadások és az azt követő konfliktusok, amelyek a Gázai övezet, Libanon és Irán irányába is kiterjedtek, mély lelki sebet hagytak az izraeli társadalom egészén. Az események nemcsak biztonsági aggályokat vetettek fel, hanem egyre növekvő migrációs hullámot indítottak el: izraeli tehetségek főként, de nem kizárólag Európában keresnek menedéket és stabilitást. Samuel Burke cikke alapján, amely a Fortune hasábjain jelent meg.

Az izraeli Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint közvetlenül az október 7-i eseményeket követően 285%-kal nőtt azok száma, akik véglegesen elhagyták az országot. Bár a távozók aránya azóta mérséklődött, az elvándorlás üteme továbbra is jelentős, ami mélyebb társadalmi és politikai feszültségekre utal, hiszen az októberi támadásokat megelőző hónapokban már eleve 51%-os növekedést jelentettek, amit a kormány igazságügyi reformjának ellentmondásos tervei és az ezek elleni tömeges tiltakozások indukáltak.

A távozók közül sokan az izraeli gazdaság kulcságazataiban – informatika, orvostudomány, tudományos élet és üzleti szektor – tevékenykedő, magasan képzett szakemberek. A izraeli zsidók számára az európai útlevelek – különösen Németországból, Lengyelországból és más államokból származók – lehetőséget nyújtanak az Európai Unión belüli könnyebb áttelepülésre, így Németország és Portugália különösen népszerű célpontok, stabil politikai helyzetük és fejlett gazdaságuk miatt.

Átutazó tehetségek

Az virágkorát élő izraeli technológiai ágazatra nézve különösen nagy hatást gyakorol a migráció. Az olyan multinacionális óriásvállalatok mint a Google, a Microsoft és az Intel, évek óta kulcsszerepet játszanak az izraeli technológiai innovációban, miközben lehetőséget kínálnak alkalmazottaiknak más országokba történő áthelyezésre. Az Egyesült Királyság, Írország és Hollandia is kiemelten népszerű célpontok a technológiai szakemberek számára.

Shlomy Green szoftverfejlesztő mérnök példája jól illusztrálja a folyamatot: Green az októberi 7-i támadások napján családjával egyszerűen felszállt egy ciprusi járatra és elhagyta Izraelt. „Éreztük, hogy menekülünk. Egyszerűen csak hálásak voltunk, hogy időben el tudtunk jönni” – nyilatkozta. „Egy másodpercig sem vagyunk hajlandóak kompromisszumot kötni az otthonunk biztonsága kapcsán.”

Utasok nézik a repülők indulási idejét a Tel-Aviv melletti Ben Gurion repülőtéren, miközben számos járatot töröltek és hatalmas késések alakultak ki a Hamász által végrehajtott nagyszabású, meglepetésszerű terrortámadás miatt 2023. október 7-én (Gil Cohen-Magen/AFP).

Az arab izraeliek kivándorlási nehézségei

A migráció persze nemcsak az izraeli zsidókat érinti. Az izraeli arabok, akik eleve komolyabb társadalmi és gazdasági kihívásokkal szembesülnek, szintén növekvő mértékben fontolgatják a távozást. A Ruppin Akadémiai Központ friss jelentése szerint az izraeli arabok körében a kivándorlási hajlandóság 14%-ra nőtt 2023. október 7-e óta. Ugyanakkor a kettős állampolgársággal nem rendelkező izraeli arabok számára a távozás sokkal nehézkesebb és költségesebb vállalkozás.

Csendes távozás

Különösen az orvosok tartoznak a csendben távozó szakemberek közé. A folyamatos biztonsági kockázatok és az Izrael jövőjével kapcsolatos bizonytalanság közepette sokan úgy döntenek, hogy Európába költöznek, ahol a túlterhelt helyi egészségügyi rendszerek rossz működését kompenzálandó amúgy is aktívan toboroznak külföldről képzett szakembereket.

„Úgy érzem, hogy valami olyan történik velünk, ami eddig még nem volt, valami más, mint ami az [2023-as] igazságügyi reform időszakában történt” – mondta Gil Fire professzor, belgyógyász, az egyik legnagyobb izraeli kórház vezető adminisztrátora a Haaretznek adott interjújában. „Az emberek szégyellik [az ország elhagyását], meg titkolják. De most ez óriási méreteket ölt és komoly probléma. Én ezt „csendes távozásnak” nevezem, mert a legtöbben egyébként azt mondják, hogy szándékukban áll visszatérni.”

Ciprus: biztonsági szelep vagy ugródeszka

A véglegesen távozni nem tudó vagy nem is akaró izraeliek számára a szomszédos Ciprus menedékhely lett. A Földközi-tengeri sziget már régóta az izraeli ingatlanbefektetők kedvence, és az elmúlt év nagy zavarai csak fokozták az érdeklődést. Limassol, az izraeliek körében népszerű tengerparti város, ahol az ingatlanárak ugrásszerűen megnőttek, mivel a vevők a biztonság és a stabilitás miatt keresnek második otthont.

Az emelkedő ingatlanárak a helyiek részéről ellenérzéseket váltottak ki, egyes ciprusiak kifejezetten csalódottak, hogy saját piacukról kiszorultak. „Úgy érezzük magunkat, mintha külföldiek lennénk a városunkban. Az izraeliek és az oroszok felhajtották az árakat, mi pedig képtelenek vagyunk versenyezni” – mondta egy helyi lakos a The Times of Israel című lapnak.

Az távozás költségei

Ebben az esetben a migrációs hullámnak mélyrehatóbb társadalmi és gazdasági következményei vannak. Izrael jelentős agyelszívást reszkíroz meg ezzel és az adóalapjára nehezedő potenciális nyomást is kockáztat azzal, hogy legtehetségesebb és legjobban kereső polgárai közül néhányan külföldön keresnek lehetőséget.

A politikai következmények ezen is túlmutatnak, mivel a legújabb tendenciák azt mutatják, hogy az ország politikai irányából kiábrándult világi és liberális izraeliek vándorolnak ki a legnagyobb valószínűséggel, ami megváltoztatja a szavazati arányokat még inkább kiterjesztve a jobboldal jelenlegi dominanciáját az izraeli politikában.

Sok izraeli elbagatellizálja a honfitársai távozását és inkább az október 7-i támadások óta folyamatos beáramlásra helyezi a hangsúlyt; bevándorlók tízezrei – elsősorban Oroszországból, de Ukrajnából is – továbbra is választják Izraelt új otthonként, hozzájárulva a migráció összetett dinamikájához. Mások attól tartanak, hogy amint a folyamatban lévő konfliktusok ideje alatt szolgálatra behívott tartalékosok hazatérnek, az izraeliek újabb hullámban költözhetnek stabilabb országokba.

Karin Amit professzor, a Ruppin Akadémiai Központ Közgazdaságtudományi és Üzleti Karának dékánja a Ynetnek nyilatkozva igyekezett értelmezni a migrációs hullámot: „Természetesen középtávon meg kell vizsgálnunk, és azt is meg kell néznünk, hogy mi fog történni gazdaságilag a háború után – ami kritikus tényező a migrációs döntések szempontjából.”

Izrael számára az előttünk álló kihívás egyértelmű: hogyan tudja megtartani a tehetségeit, és hogyan tudja helyreállítani a biztonságérzetet azok számára, akik az országot otthonuknak tekintik. Az, hogy hogyan és mikor szűnnek meg az Izrael előtt álló konfliktusok, kulcsfontosságú lesz annak eldöntésében, hogy a jelenlegi migrációs trendek átmeneti kiugrást jelentenek-e – vagy tartós változást az ország jövőjét illetően.