Zsidó nyelveket bemutató sorozatunk első részében a ladinot mutattam be. E bejegyzésben, a térségünkben sokkal ismertebb, jiddis nyelvről szeretnék megosztani veletek néhány érdekességet.

A legtöbben a második világháborút megelőző években beszéltek jiddisül, több mint 10 millióan. A nyelv addigra már közel 1000 éves múlttal rendelkezett. A 2000-es évek elején körülbelül 4 millió fő beszélte a nyelvet, főként az Egyesült Államokban, Izraelben, Kanadában és a Szovjetunió egykori tagállamaiban.

A jiddis a német nyelvcsaládba tartozik. A németen kívül számos más nyelv hatott rá, pl. héber, német, szláv nyelvek, francia, olasz. A héber ábécé betűit használják a jiddis írásához.

A nyelvnek négy korszakát szokás megkülönböztetni. Az első a kezdetektől körülbelül 1250-ig tartott (legrégebbi jiddis), a második (régi jiddis) az 1500-as évekig, a “közép” jiddis az 1700-as évekig, majd a most is tartó modern jiddis időszakáról beszélhetünk. A nyelvnek ez idő alatt számos dialektusa alakult ki, pl. nyugati, keleti, észak-keleti stb.

Az 1800-as években a jiddis főleg a kultúra nyelvévé fejlődött Közép-Kelet Európában. Drámák, újságok, versek, színdarabok nyelve lett.

Isaac Bashevis Singer az első jiddis nyelvű Nobel-díjas író (1978-ban kapta meg az elismerést).

A ladinoról szóló írásunk itt olvasható: http://zsblog.hu/zsido-nyelvek-ladino/