Az 1949-es népszámlálási adatok szerint közel 134 ezer zsidó élt az országban. A II. világháború után jelentősen emelkedett a vegyes házasságokban élők és a kikeresztelkedők száma. 1945 és 1955 között 40-50 000 izraelita hagyta el Magyarországot, többségük Izraelbe vándorolt. Ezen tényezők következményeképpen az 1960-as évekre 20- 30 000 főre esett vissza a felekezeti kötődésű zsidóság lélekszáma. Az 1949-es nép-összeírás adatai szerint a magyar társadalom 1.5%-a vallotta magát izraelitának, kiknek 2/3-a Budapesten élt. (Valuch, 2005)

A kommunista érában tabunak számított a vallás/ vallásgyakorlás kérdésköre. Ebből adódóan a népszámlálási kérdőívekben erre vonatkozó kérdések nem is szerepeltek. Sokan a fel nem dolgozott múlt, illetve a rendszer elnyomó hatása miatt nem is tudtak származásukról. A kilencvenes évek elején becslések szerint 150 ezer zsidó élt az országban. (Valuch, 2005)

 

A rendszerváltás után 2001-ben kérdeztek rá ismételten a vallási hovatartozásra. Ekkor mindössze 12 871 fő sorolta magát az izraelita vallásúakhoz, közülük 9468 fő (kb. 73%) a fővárosban lakott. (forrás:http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/index.html) A közel 13 000 zsidó állampolgár az akkori össznépesség mindössze 0.1%-át képezte, ami felfoghatatlanul kevés. 2000-re vonatkozó statisztikai becslések szerint ugyanis minimum 64 ezer, maximum 118 686 izraelita élt a XXI. század kezdetén az országban.

10 évvel később, 2011-ben tovább csökkent a magát izraelitának vallók száma, méghozzá 10 965 főre. (Azzal, hogy miért csak ennyien merik felvállalni vallási hovatartozásukat jelen írásban nem foglalkozunk). 5 471 férfi és 5 494 a nő vallotta magát izraelitának. Lakóhelyet tekintve, nem meglepő módon, fővárosi túlsúllyal találkozunk, 7 925-en éltek  Budapesten. Megyeszékhelyen, megyei jogú városban 1 208-an, más városban 1 108-an, míg községben, nagyközségben 724-en. Korbéli megoszlás tekintetében a magukat izraelitának vallók 42 százaléka tartozik a 60 és ennél magasabb életkorúak közé, 28 százalék a 15 és 39 évesek körébe, a 40 és 59 évesek közé 23 százalék, és mindössze 7 százalék a 0-14 évesek közé. (saját elemzés; forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_10_2011.pdf)

A magukat izraelitáknak vallók közül 4816 főnek egyetemi, főiskolai végzettsége van, 3317 személynek érettségi a legmagasabb iskolai végzettsége, szakmai oklevéllel 511 fő rendelkezik, 8 általánossal 1375 fő, míg ennél kevesebbel 171-en bírnak. (Erre a kérdésre nem érkezett mindenkitől válasz. Illetve nem kerültek bele a mintába a 15 évnél fiatalabbak.) A vizsgálat időpontjában 5049 fő tartozott  a gazdaságilag aktív népesség (foglalkoztatott, munkanélküli) közé. Míg a minta fennmaradó része (5916 fő) a gazdaságilag nem aktív populációhoz sorolható (gyermekgondozási ellátásban részesülő, nyugdíjas, rokkantnyugdíjas, járadékos, nappali tagozatos tanuló, egyéb eltartott). (saját elemzés; forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_10_2011.pdf)

Pár év és újra népszámlálás lesz Magyarországon. Vajon folytatódik a csökkenő tendencia és ismét kevesebben vallják magukat izraelitának, mint 10 évvel korábban?

Felhasznált források:

Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében (Osiris Kiadó, Budapest, 2005)

http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/index.html

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_10_2011.pdf