Magyarországon 10 évente tartanak népszámlálást. Először II. József utasítására 1787-ben írták össze, hogy mennyien élnek Magyarország (természetesen akkoriban még máshol helyezkedtek el az államhatárok) területén.

Az akkori lakosság 1.3%-a tartozott az izraelita egyházhoz, ami 83 000 főt jelentett. Ez az arány 1869-re jelentősen emelkedett, 4.6%-ra (543 200 fő). 1880-ban az ország lakosságának (13 728 662) 4.54%-a, 1890-ben pedig 4.67%-a soroltatott a mózeshitűek táborához.

1895-ig mindenkinek kellett valamelyik felekezethez tartoznia, ezen dátumig az egyházak tartották nyilván a születésre, házasságkötésre valamint halálozásra vonatkozó adatokat. Szintén ezen évhez kötődik az a törvény, miszerint zsidók is köthettek vegyes házasságot, az ilyen típusú nászokból származó gyermekek vagy az azonos nemű szülő vallását követték vagy az úgynevezett reverzális levél intézményével az egyik szülő lemondott arról, hogy jövevénye az ő hitét kövesse. 1895-ben fogadták el a felekezeten kívüliségről szóló törvényt is.

 

Az izraelita vallásúak körében a XX. század első két összeírásában nem történt nagy változás. 1900-ban az össznépesség 4.94%-a (közel 830 000 fő), míg 1910-ben 4,99%-a (majdnem 909 000 személy) kötődött a zsidó valláshoz. Úgy látszik, a zsidók nagy része nem élt a törvények nyújtotta lehetőségekkel.

Érdemes egy másik változót is megvizsgálni, mégpedig a nyelvi hovatartozást. Az 1880-as népszámlálási kérdőívbe került be először egy olyan kérdés is, hogy „Mi az anyanyelve?”. A magyarországi zsidóság 54%-a magyart, 35%-a németet, a fennmaradó 11% pedig a szlovák, román és rutén nyelvet vallotta anyanyelvének. 1900-tól kezdve a nyelvre vonatkozó kérdést megváltoztatták: „Mi az anyanyelve, vagyis az a nyelv, a melyet magáénak vall s a legjobban és legszívesebben beszél?”. 1910-ben az akkori Magyarország területén élő izraeliták 77%-a a magyart, 22%-a a németet választotta.

A magyarországi zsidóság lélekszám 1920-ban 473 000 fő volt, ami a lakosság 5.9%-át jelentette. 1941-ben viszont már csak 401 000 izraelita lakosa volt az államnak (a számadatok nem tartalmazzák a kikeresztelkedett személyeket). A jelentős létszámcsökkenés három fő okra vezethető vissza. Az asszimilációs törvényekre, a területvesztésre, valamint az elvándorlásokra. Az 1920-as évekbeli antiszemita politikai attitűdnek köszönhetően sok zsidó vándorolt el az országból, főleg az Egyesült Államokba. A Magyarországról az USA-ba történő migráció negyedét- ötödét az izraeliták kivándorlása tette ki a 20’-as években, 1924-ben az Észak- Amerikába távozók 85%-a tartozott a mózeshitűek közé. A ’30-as években a letelepedési politika szigorításának és a németországi események következményeként csökkent a kivándorlás mértéke.

Az 1949-es népszámlálási adatok szerint közel 134 000 zsidó élt az országban. A II. világháború után jelentősen emelkedett a vegyes házasságokban élők és a kikeresztelkedők száma. 1945 és 1955 között 40-50 000 izraelita hagyta el Magyarországot, többségük Izraelbe vándorolt. Ezen tényezők következményeképpen az 1960-as évekre 20- 30 000 főre esett vissza a felekezeti kötődésű zsidóság lélekszáma. Az 1949-es nép-összeírás adatai szerint a magyar társadalom 1.5%-a vallotta magát izraelitának, kiknek 2/3-a Budapesten élt. (Valuch, 2005)

A kommunista érában tabunak számított a vallás/ vallásgyakorlás kérdésköre. Ebből adódóan a népszámlálási kérdőívekben erre vonatkozó kérdések nem is szerepeltek. Sokan a fel nem dolgozott múlt, illetve a rendszer elnyomó hatása miatt nem is tudtak származásukról. A kilencvenes évek elején becslések szerint 150 ezer zsidó élt az országban. (Valuch, 2005)

A rendszerváltás után 2001-ben kérdeztek rá ismételten a vallási hovatartozásra. Ekkor mindössze 12 871 fő sorolta magát az izraelita vallásúak táborához, közülük 9468 fő (kb. 73%) a fővárosban lakott. (forrás:http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/index.html) A közel 13 000 zsidó állampolgár az akkori össznépesség mindössze 0.1%-át képezte, ami felfoghatatlanul kevés. 2000-re vonatkozó statisztikai becslések szerint ugyanis minimum 64 ezer, maximum 118 686 izraelita élt a XXI. század kezdetén az országban.

10 évvel később, 2011-ben tovább csökkent a magát izraelitának vallók száma, méghozzá 10 965 főre. (Azzal, hogy miért csak ennyien merik felvállalni vallási hovatartozásukat jelen írásban nem foglalkozunk). 5 471 férfi és 5 494 a nő vallotta magát izraelitának. Lakóhelyet tekintve, nem meglepő módon, fővárosi túlsúllyal találkozunk, 7 925-en éltek  Budapesten. Megyeszékhelyen, megyei jogú városban 1 208-an, más városban 1 108-an, míg községben, nagyközségben 724-en. Korbéli megoszlás tekintetében a magukat izraelitának vallók 42 százaléka tartozik a 60 és ennél magasabb életkorúak közé, 28 százalék a 15 és 39 évesek körébe, a 40 és 59 évesek közé 23 százalék, és mindössze 7 százalék a 0-14 évesek közé. (saját elemzés; forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_10_2011.pdf)

A magukat izraelitáknak vallók közül 4816 főnek egyetemi, főiskolai végzettsége van, 3317 személynek érettségi a legmagasabb iskolai végzettsége, szakmai oklevéllel 511 fő rendelkezik, 8 általánossal 1375 fő, míg ennél kevesebbel 171-en bírnak. (Erre a kérdésre nem érkezett mindenkitől válasz. Illetve nem kerültek bele a mintába a 15 évnél fiatalabbak.) A vizsgálat időpontjában 5049 fő tartozott  a gazdaságilag aktív népesség. Míg a minta fennmaradó része (5916 fő) a gazdaságilag nem aktív populációhoz sorolható (gyermekgondozási ellátásban részesülő, nyugdíjas, rokkantnyugdíjas, járadékos, nappali tagozatos tanuló, egyéb eltartott). (saját elemzés; forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_10_2011.pdf)

2023. szeptemberének végén jelentek meg a 2022-es népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó adatai. A magukat izraelitának vallók száma jelentősen csökkent, kb. 30%-al a 10 évvel korábbi eredményhez képest. Ne foglalkozzunk most azzal, hogy miért nem vallották be sokan azt, hogy izraeliták, nézzük meg inkább azt, hogy a 7635 főről mit lehet tudni.

A tavalyi népszámlálás alkalmával magát izraelitának vallók közül 4839-en a fővárosban élnek (ez mindössze 63 %, az előző népszámláláskor ez az arány 72% volt). 4123 férfi és 3442 nő vallotta magát izraelitának. A magukat zsidónak vallók 13%-a (956 fő) tartozik a 0-19-es évesek közé, 8%-a a 20 és 29 évesek korcsoportjába, 11% a 30-39 évesek közé, 31% a 40-59 évesek korcsoportjába, míg 37%-a 60 és annál idősebbek közé tartozik. Az előző népszámláláshoz képest öregszik a „mért” izraeliták átlagéletkora. A magukat izraelitának vallók 26%-a nőtlen vagy hajadon, 42%-a házas, 9%-a özvegy, 14%-a elvált (9% 15 évnél fiatalabb).

Az izraelita válaszadók 47 százaléka főiskola vagy egyetemi diplomával, 28 százaléka érettségivel, 6 százaléka középfokú iskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel, míg 10 százaléka legfeljebb 8 általánossal rendelkezik. (A 15 éven aluliak nem szerepelnek a mintában). A vizsgálat időpontjában 50% tartozott a gazdaságilag aktív népességhez, mindössze 2% munkanélküli, 27% ellátásban részesülő inaktív, 12% eltartott, 9% 15 évnél fiatalabb.

Felhasznált források:

Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében (Osiris Kiadó, Budapest, 2005)

http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/index.html

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_10_2011.pdf

https://nepszamlalas2022.ksh.hu/