Magyarországon 10 évente tartanak népszámlálást. Először II. József utasítására 1787-ben írták össze, hogy mennyien élnek Magyarország (természetesen akkoriban még máshol helyezkedtek el az államhatárok) területén. Az akkori lakosság 1.3%-a tartozott az izraelita egyházhoz, ami 83 000 főt jelentett. Ez az arány 1869-re jelentősen emelkedett, 4.6%-ra (543 200 fő). 1880-ban az ország lakosságának (13 728 662) 4.54%-a, 1890-ben pedig 4.67%-a soroltatott a mózeshitűek táborához.

1895-ig mindenkinek kellett valamelyik felekezethez tartoznia, ezen dátumig az egyházak tartották nyilván a születésre, házasságkötésre valamint halálozásra vonatkozó adatokat. Szintén ezen évhez kötődik az a törvény, miszerint zsidók is köthettek vegyes házasságot, az ilyen típusú nászokból származó gyermekek vagy az azonos nemű szülő vallását követték vagy az úgynevezett reverzális levél intézményével az egyik szülő lemondott arról, hogy jövevénye az ő hitét kövesse. 1895-ben fogadták el a felekezeten kívüliségről szóló törvényt is.

Az izraelita vallásúak körében a XX. század első két összeírásában nem történt nagy változás. 1900-ban az össznépesség 4.94%-a (közel 830 000 fő), míg 1910-ben 4,99%-a (majdnem 909 000 személy) kötődött a zsidó valláshoz. Úgy látszik, a zsidók nagy része nem élt a törvények nyújtotta lehetőségekkel.

Érdemes egy másik változót is megvizsgálni, mégpedig a nyelvi hovatartozást. Az 1880-as népszámlálási kérdőívbe került be először egy olyan kérdés is, hogy „Mi az anyanyelve?”. A magyarországi zsidóság 54%-a magyart, 35%-a németet, a fennmaradó 11% pedig a szlovák, román és rutén nyelvet vallotta anyanyelvének. 1900-tól kezdve a nyelvre vonatkozó kérdést megváltoztatták: „Mi az anyanyelve, vagyis az a nyelv, a melyet magáénak vall s a legjobban és legszívesebben beszél?”. 1910-ben az akkori Magyarország területén élő izraeliták 77%-a magyart, 22%-a németet választotta.

A magyarországi zsidóság lélekszám 1920-ban 473 000 fő volt, ami a lakosság 5.9%-át jelentette. 1941-ben viszont már csak 401 000 izraelita lakosa volt az államnak (a számadatok nem tartalmazzák a kikeresztelkedett személyeket). A jelentős létszámcsökkenés három fő okra vezethető vissza. Az asszimilációs törvényekre, a területvesztésre, valamint az elvándorlásokra. Az 1920-as évekbeli antiszemita politikai attitűdnek köszönhetően sok zsidó vándorolt el az országból, főleg az Egyesült Államokba. A Magyarországról az USA-ba történő migráció negyedét- ötödét az izraeliták kivándorlása tette ki a 20’-as években, 1924-ben az Észak- Amerikába távozók 85%-a tartozott a mózeshitűek közé. A ’30-as években a letelepedési politika szigorításának és a németországi események következményeként csökkent a kivándorlás mértéke.