Belz napjainkban egy alig több, mint 2 000 lelkes kis település. A városka Ukrajnában, a lengyel határhoz közel helyezkedik el. A legelterjedtebb feltevés szerint neve, az ószláv bełz vagy bewz szóból származik, mely sáros, nedves területet jelent.

Belz nemcsak Ukrajna, hanem Kelet-Európa egyik legrégibb városa. Első említésére a régi orosz krónikában kerül sor (Mesék az elmúlt évekről), ahol az olvasható, hogy 1031-ben Bölcs Jaroszláv kijevi herceg védte a várost a lengyelekkel szemben. 1170-ben a város a független belzi hercegség fővárosa lett. A 14. század közepén, miután a Rurikid-dinasztia befejezte uralkodását, Belz a Galícia-Volhínia Királysággal együtt Lengyelország, Magyarország és Litvánia uralkodói közötti viták középpontjába került. 1377 és 1387 között a város magyar fennhatóság alá került. 1387-ben Jadwiga (Hedwig) lengyel királyné eltávolította a magyar nádort Ruszinából, és beépítette azt a Lengyel Királyságba. Egy évvel később férje, II. Jagelló László átadta ezt a földet IV. Siemowitnak, Maszovia hercegének. 1462-ben a város Belz -Pfalz fővárosa lett, amelyet Belz tartomány Lengyel Koronába való beépítése után hoztak létre.

Zsidók a városban

A legkorábbi utalás a belzi zsidókra 1469-ből származik, amikor bírósági eljárás zajlott zsidók bevonásával. Kezdetben a zsidó közösség a Przedmieście Lubelskie (Lublin külváros) kerületben élt, de Belz növekedése miatt 1509-ben a zsidó negyed a városfalak közé került. 1570 -ben mintegy 20–25 zsidó család élt Belzben. 1587-ben a domonkosok eladtak egy telket a zsidóknak, zsinagóga építésére, ami azt jelenti, hogy a városi magisztrátus elismerte a zsidók jelenlétét, és a judaizmust törvényes vallásnak tekintette.

Az első shul (imaház) fából épült, mint a város legtöbb épülete. Később újabb zsinagógát emeltek mellé. A 17. század elején Joel Sirkes (1561–1640) volt Belz rabbija. Sirkes rabbi talmud tudós hírében állt. BaH néven vált ismertté legjelentősebb műve, a Bayit Hadash (Új Ház) rövidítése, egy négykötetes jogi kommentár, amely a legfontosabb szefárd tudósok számos döntését alkalmazta az askenáz világban.

1648-ban, a kozák forradalom idején Belz városát (is) a kozákok ostromolták, és jelentős adókat követeltek a városlakóktól. A 17. század közepének háborúi szinte teljesen megsemmisítették a várost. Az újjáépítés felgyorsítása érdekében a belzi önkormányzati tanács ugyanazokat a jogokat biztosította a zsidóknak, mint más polgároknak. 1704-ben, az Északi Háború idején Belz-et a svéd csapatok elpusztították. Lengyelország első felosztásával 1772-ben a város a Habsburg Monarchiába azon belül is Galícia tartomány része lett. A város elvesztette politikai és közigazgatási jelentőségét, később kisipari és kereskedelmi központ lett.

1789. május 7 -én II. József császár kiadta a Türelmi Rendeletet, melynek értelmében a keresztények és zsidók közötti jogi és lakóhelyi különbségek nagy részét felszámolták, valamint feloldották a zsinagógák építésére és a zsidó temetők létesítésére vonatkozó meglévő korlátozásokat. A belzi zsidók az egész városközpontban letelepedtek, beleértve a piacteret is. Az 1806-os nagy tűzvész után, amikor a legtöbb faépület, beleértve az imaházakat is, leégett, új zsinagógát hoztak létre a befolyásos Adler család támogatásával.

A város és a hászidizmus

1816 -ban Belz Galíciában a haszid mozgalom egyik központjává vált, a híres Rokeakh haszid dinasztia otthona lett. A dinasztiát Sholom Rokeakh (1779–1855) cádik alapította, aki Brody-ból származott (szintén a mai Ukrajna területén található), Jacob Isaac Horowitz (Lublini Látó/Látnok) tanítványa volt. Tanára 1815 -ben bekövetkezett halála után Rokeakh rabbit cádiknak, a haszid udvar vezetőjének ismerték el, az emberek Sar Shalomnak (Békeherceg) nevezték.

Sholom Rokeakh kezdeményezésére 1843-ban létrehozták a Nagy Zsinagógát és egy beth midrast. 1874-ben a Rokeakh család támogatta a Talmud Tóra iskola építését. Sholom Rokeakh karizmatikus személyisége miatt a hászid eszmék széles körben elterjedtek Galícia északi részén, Volhíniában és Magyarországon. A legenda szerint Rokeakh rabbi képes volt meggyógyítani az embereket, és hírneve, mint gyógyító, aki segített a zsidóknak és keresztényeknek a nehéz időkben, messze túljutott Galícia, Volhínia és Bukovina határain. Több száz zsidó érkezett Belzbe a cádik személyes áldásáért. Sholom Rokeakh 1855-ben halt meg, a belzi zsidó temetőben temették el. Sírhelye mára zarándokhellyé vált.

Sholom Rokeakh ötödik és egyben legfiatalabb fia, Yehoshua Rokeakh (1825–1894) lett Belz rabbija, aki – apjával ellentétben – nemcsak közösségi, hanem politikai szempontból is aktív volt. 1878-ban a híres kelet-galíciai cádikim (haszid vezetők) Yehoshua Rokeakh vezetésével létrehozta az ortodox zsidók első politikai szervezetét, a „Mahazikei hadaat”-ot (héber: „A hit előmozdítói”), amely harcolni akart a felvilágosodás elterjedése ellen Galíciában. A Mahazikei hadaat tagjai jelentették meg a feltörekvő ortodox mozgalom egyik első folyóiratát.

1894 -ben Issachar Dov Rokeakh (1854–1926), Yehoshua fia lett a dinasztia harmadik belzi rabbija. Issachar rabbi továbbra is a hászid hagyományokat tanította, népszerűsítette az oktatást, jelentős tiszteletnek örvendett Galíciában és Magyarországon egyaránt. Azt hitték róla, hogy csodatevő. Több ezer zarándok érkezett különböző országokból Belzbe, hogy megkapja áldását. Elődeihez, Shalomhoz és Yehoshua -hoz hasonlóan őt is a belzi zsidó temetőben temették el, ahová a zarándokok imádkozni jönnek sírjaikhoz.

1880-ban Belznek 2135 zsidó lakosa volt (a lakosság 52 százaléka). A 20. század elején egy másik, bizonyos Feivel Taub által alapított zsinagógát emeltek a Lwowskie Przedmieście (Lviv külváros) negyed közelében. 1909-ben Feivel fia – szintén Feivel – megalapította a Yishrey Lev (Egyenes akaratú emberek) jótékonysági társaságot, amely segített a betegeknek és a szegényeknek. Ez a jótékonysági társaság 1910-ben a piactól délre zsinagógát épített.

A XX. század és a jelenkor

1914 -ben Belz 3600 zsidó, 1600 ukrán és 900 lengyel lakossal büszkélkedhetett. Az első világháború jelentős hatással volt a városra: megzavarta a zsidó közösség normális életét. 1914–1915-ben Belzet orosz csapatok foglalták el, és Galícia és Bukovina főkormányzata részévé vált. A megszállás első napjaiban az orosz csapatok felgyújtották a piac és az ahhoz közeli utcákban található zsidó házak nagy részét. A leégett falak voltak az egyetlen emlékeztetők a Yishrey Lev imaházra, a beth midrash-ra és a Talmud Tóra iskolára. 1916 és 1918 között a Nagy Zsinagógában egy osztrák katonai kórház működött.

Az első világháború idején Yissachar Dov Rokeakh rabbinak el kellett hagynia Belzet, Munkácsra kellett költöznie. Csak a háború vége után tért haza. 1926-ban halt meg, halála után Áron Rokeakh (1880–1957) lett a belzi hászidizmus vezetője. A Rokeakh család támogatta a város összes megsemmisült zsidó épületének rekonstrukcióját. Rabbi Áron már fiatal korában Tóra-tudós volt. Korai éveitől kezdve aszketikus életmódot folytatott, ami kihatott az egészségére, visszafogott és titokzatos személyként vált ismertté. Tanítványai közül sokan meséltek a hagyományostól eltérő viselkedéséről és csodatételéről, sokszor említették egy lapon őt Baal Shem Tov-al, a haszidizmus legendás alapítójával.

Sajnálatos módon a belzi zsidóságot is megtépázta a vészkorszak. Rokeach rabbi csodával határos módon megmenekült és Izraelben hozott létre belzi hászid központot, 1957-ben bekövetkezett haláláig itt élt és tevékenykedett. 1945-ben 220 zsidó túlélő tért vissza Belzbe. A háború előtti lengyel státuszukat felhasználva néhányan Izraelbe vagy egyéb országokba költöztek, de egy kis zsidó közösség azért maradt a városban (egész az 1990-es évek végéig). A zsidó kulturális örökség legértékesebb nevezetességeit – köztük a Nagy Zsinagóga, a beth midrash és a Talmud Tóra iskola – a nácik 1942-ben lebontották. 1951-ben a szovjetek igyekeztek megtisztítani a második világháború után is megmaradt romokat. Az egykori mikve épülete a zsinagóga-komplexum egyetlen eleme, amely fennmaradt. A Yishrey Lev Filantróp Társaság épülete és a zsidó temető maradványai részben még megmaradtak.

Született egy jiddis dal, melynek címe Városkám, Belz:

Felhasznált forrás:

https://shtetlroutes.eu/en/belz-putvnik/