A hagyományos zsidó életet megannyi rituálé, vallási szabály és korlátozás kíséri végig. Bár mindezen háláchikus előírások betartása nagy jócselekedetnek számít, ez mégis komoly nehézségek elé állíthatja a vallásos zsidó embert. Nem csoda tehát, hogy a vallási élet megkönnyítésének témaköre sok ember fantáziáját megmozgatta, és a technikára fogékonyabbak különböző gyakorlati megoldásokkal álltak elő az évek során, melyek közül jó néhányból szabadalom is született.

Cikkünkben nyolc ­– néhol mulatságos, néhol meglepő vagy bizarr – találmányt mutatunk be, melyek a zsidó ember életét igyekeznek könnyebbé vagy éppen csak színesebbé, érdekesebbé tenni. Közülük mindegyik elfogadott szabadalom, a szabadalmi számot és a feltaláló nevét minden esetben zárójelben feltüntettük. Ne botránkozzunk meg, ha bizonyos eszközökben a háláchikus szabályok tudatos megkerülésének szándékát véljük felfedezni – a feltalálók minden bizonnyal jóhiszeműen jártak el és a kényelmünk kiszolgálása volt a céljuk. És főképp ne csapjunk a homlokunkra, ha egyes megoldások egyszerűségének láttán azt gondoljuk: „Ez miért nem nekem jutott az eszembe?”

A pészáhi széder estén fogyasztott négy pohár bor mellett egy ötödiket is szokás kitölteni, melyet Elijahu (Illés) próféta részére teszünk félre. Az este folyamán egyszer kinyitjuk az ajtót, hogy a próféta bejöhessen, s ezután szokás úgy tenni, mintha a félretett pohárban kevesebb bor lenne mint előtte, hiszen a próféta ivott belőle. E hagyományra építkezve született meg a magától ürülő Elijahu-serleg (US3733071, M. G. Levin), mely első ránézésre egy hagyományos serlegnek tűnik, azonban a talpa üreges (1. ábra). Ha a pohár nyakán lévő szelepet megnyitjuk, akkor tartalmának egy része az ivóedény talpába távozik, s Elijahu látogatása máris érzékletesebbé válik.

1. ábra

A zsinagógákban használt tóratekercsek minden esetben a magánhangzókat és a dallamot jelölő mellékjelek nélkül kell, hogy íródjanak. Éppen ezért magabiztos hangos olvasásukhoz sok tapasztalat és a szöveg kiváló ismerete szükséges. A kevésbé gyakorlottakon próbál segíteni az a tóraolvasást segítő eszköz (US7469494, D. Katz, B. Katz, M. Moskovitz), mely képes a mellékjelek pótlására a tóratekercs kóserságának megsértése nélkül. A szerkezetben egy nagy teljesítményű fényforrás található, amely alulról egy átlátszó fóliát világít meg. A fólián megfelelő pozíciókban az olvasni kívánt szövegből hiányzó mellékjelek találhatók, melyek így rávetülnek a fölé helyezett tóratekercsre. Ha helyesen pozícionáljuk egymáshoz képest a tóratekercset és az alatta lévő fóliát, a magánhangzók és a dallamjegyek éppen a hozzájuk tartozó betűk körül jelennek meg, így lényegesen egyszerűbbé téve az olvasást.

A zsidó vallási tilalmak egy jelentős része a szombat köré csoportosul. Az elektromos áram szombaton történő használata ellentmondásos kérdés, és már annak a XIX. század közepétől kezdődő elterjedése óta foglalkoztatja a rabbikat. A terület egyik legnagyobb gondolkodója a fehérorosz származású Avraham Yeshaya Karelitz (más néven Chazon Ish, 1878–1953) volt, aki úgy vélte, az elektromos berendezések ki- vagy bekapcsolása sérti az építés (בונה) szombatra vonatkozó tilalmát, hiszen a készülék üzembe helyezésével egy addig nem létező töltésáramlást idézünk elő. A kor bölcsei ezen kívül az alkotás (מוליד), a tűzgyújtás (הבערה) és a befejezés (מכה בפטיש) tilalmával is összefüggésbe hozták az áram folyásának ember általi előidézését vagy befolyásolását, így mára az az általános konszenzus született, hogy az elektromos berendezéseket szombaton nem kapcsolhatjuk ki vagy be és nem avatkozhatunk bele a működésükbe. Itt is találunk azonban kivételt – ha a fenti jelenségeket nem szándékosan vagy nem közvetlenül idézzük elő, az enyhítő körülménynek, grámának (גרמא) számít, s így bizonyos esetekben elfogadhatónak tekinthető az elektromosság ily módon történő használata. Néhány szabadalom éppen ezt a könnyítést ragadja meg és próbálja meg kihasználni.

A kóser villanykapcsoló (US7872576, A. Kalatizadeh) – a feltaláló és egyes, a találmányt bevizsgáló rabbik állítása szerint – szombaton is lehetővé teszi a villany fel- és lekapcsolását. A kapcsolóban egy véletlenszám-generátor található, amely a vezérelni kívánt fényforrás vagy eszköz ki- vagy bekapcsolását csak adott valószínűséggel és csak egy véletlenszerű késleltetés után végzi el. Így a kapcsoló használatából adódóan csak bizonytalan kimenetellel és közvetetten történik meg az áram folyásának megváltozása, ami így kimeríti a grámá fogalmát. A háláchikus szabályokat szabadabban értelmezők akár meg is vásárolhatják a kapcsolót, mert az felsorolásunk azon kevés képviselője közé tartozik, melyek kereskedelmi forgalomba is kerültek.

Egy kevésbé ellentmondásos és jóval elterjedtebb találmány a sábeszlámpa (US4809145, M. B. Bennett). Ez egy olyan szombati használatra szánt asztali lámpa, melybe a lámpaburán belül egy takarólemezt helyeztek el, amely egy külső forgatógomb segítségével mozgatható a fényforrás elé. Ezáltal a lámpa fényét az elektromos áram bárminemű befolyásolása nélkül takarhatjuk ki vagy tehetjük újra láthatóvá.

Felsorolásunk következő, és egyben utolsó, a szombat tematikájához kapcsolódó találmánya egy zsinagógai használatra szánt légáramlásos audioerősítő-rendszer (US5540248, T. M. Drzewiecki, R. M. Philippi). A zsinagógákba (pl. a keresztény templomokkal ellentétben) jellemzően nem telepítenek beszédhangosításra szolgáló elektromos erősítőrendszert, mert ez sértené a korábban felsorolt szombati tilalmakat. Jelen szabadalom úgy kívánja megoldani a problémát, hogy az erősítést a hagyományos elektromos módszer helyett a levegő egy csőrendszerben történő áramoltatásával éri el. A megszólalónak e csőrendszer egy kitüntetett nyílásába kell beszélnie, és a rendszerben mesterségesen áramoltatott levegő a terem kívánt részeibe szállítja a hangot. A rendszer a hang hatékony mozgatása mellett a hangteljesítmény valódi erősítésére is képes. Bár a levegő áramoltatása itt is elektromossággal történik, azonban az emberi hang (egy mikrofonból és hangszórókból álló rendszerrel ellentétben) itt semmilyen befolyással nincs az áram folyására. A feltalálók az ötletet az egyesült államokbeli Westhampton Beach-i zsinagógában valósították meg és tesztelték sikeresen.

2. ábra

A következő szabadalom immár a zsidó élet egy másik fontos eleméhez, az esküvőhöz kapcsolódik. Ismeretes, hogy a szertartás részeként a vőlegény rálép egy pohárra, hogy összetörje azt. Ha a pohár maradványait meg akarjuk tartani, de meg szeretnénk kímélni magunkat a szilánkok fáradságos összesöprögetésétől, akkor esküvőnk elengedhetetlen tartozéka az esküvői törtpohártartó (US7207508, E. Golshevsky). A találmány használat előtti formájában egy képkeretszerű dobozban elhelyezett pohár, melyet szemből egy átlátszó, rugalmas fólia fed (2. ábra). A vőlegénynek nincs más dolga, mint erre a rugalmas fóliára lépni, mely ideiglenesen behorpadva eltöri a mögötte megbújó poharat. A végeredmény egy ízléses keretben lévő összetört pohár, mely akár az ifjú pár lakhelyének új dísze is lehet.

A zsidó időszámítás jóval összetettebb, mint annak a sokak által megszokott polgári megfelelője, és ez igaz az évek, a hónapok és a napok szintjén is. Utóbbira jó példa, hogy míg a polgári időszámításban az órák hossza az év minden napján azonos, addig a zsidóknál egy óra a nap napsütéses szakaszának 1/12-ed része. Következésképpen a zsidó órák hossza napról napra változik, s emiatt a hagyományos időmérő eszközök évszaktól függően igen pontatlan reprezentációi lehetnek a háláchá szerinti időnek. Ezt a problémát igyekszik kiküszöbölni a nemlineáris óra (US8848487, T. Eylon-Azoulay). Ez első ránézésre egy hagyományos órának tűnik, ám mutatóinak sebességét az év napjától függően változtatja, így a nagymutató mindig az aktuálisan érvényes 1/12-edes egység ideje alatt ér körbe. Az eszköz szakrális helyzetekben hasznos lehet, de ne hagyatkozzunk rá, ha hivatalos időpontra igyekszünk!

3. ábra

Felsorolásunk utolsó tagja a mágikus iránytű nevet viseli (US7134213, M. A. Ashin). Itt egy olyan iránytűről van szó, amely észak helyett kelet felé mutat, így zsidó (vagy muszlim) hívők segítségére lehet, amikor kelet felé kell imádkozniuk. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan lehet ilyen eszközt készíteni, ha egyszer a mágneses dipólusok mindig észak-dél irányba állnak be? A trükk meglepően egyszerű (3. ábra). A valódi iránytű nem látható helyen, a számlap alatt található, és erre 90 fokkal elforgatva, egy tengely segítségével van ráerősítve a számlap feletti mutató, amely így kelet felé mutat.

Az imént felsorolt szabadalmak jól mutatják az emberi fantázia sokszínűségét, ha a mindennapi életben felmerülő problémák megoldásáról van szó. Fontos, hogy cikkünknek nem célja ösztönözni az Olvasót a bemutatott eszközök alkalmazására, vagy iránymutatást adni arról, hogy helyes-e használni bármelyiküket. Itt jobb, ha a saját lelkiismeretünkre támaszkodva döntjük el, hogy egy eszköz illeszkedik-e valamely ünnep vagy más vallási szituáció szellemiségéhez.

Nagy Dániel

Források:

• Adam L. Diament, „Kosher Patents – 101 Ingenious Inventions to Help Jews be Jewish,” első kiadás, 2016., CreateSpace (ISBN: 1522800077)
• David Zvi Kalman, „Patents… There’s Great Future in Patents,” Tablet Online Magazine, 2015. július (tabletmag.com/sections/community/articles/future-in-patents)
• Képek forrása: a hivatkozott szabadalmi leírások