Éppen hogy vége lett peszáchnak, de még nem zárult le a folyamat mely az Ünneppel elkezdődött..

Peszáchot szokás a szabadság ünnepének is nevezni. A zsidó nép kivonul Egyiptomból, tehát felszabadul, megszabadul elnyomóitól. Ezzel a zsidók elérték negatív szabadságukat, már nem kellett azt tenniük, amit a Fáraó rájuk kényszerített. A teljes szabadság azonban ekkor még nem valósul meg, hiszen a sivatagi vándorlásról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy közben szabadnak érezték volna magukat a zsidók maximálisan. Azaz a teljes szabadság ekkor még nem valósul meg.

Niszán 16.-tól, peszách második napjától számoljuk az ómert, 7 héten, azaz 49 napon keresztül. Az 50. napon ünnepeljük sávuotot, a Tóraadás ünnepét.

Miért számolunk ómert?

A válasz igen egyszerű. A tevőleges micva a Tórában szerepel, ráadásul nem is egy helyen. Mózes harmadik könyvében a következőt olvassuk: “15. És számláljatok magatoknak a szombat (itt ünnep) másnapjától, attól a naptól, amikor elhozzátok az áldozati bemutatás kévéjét (ómer), hét teljes szombatot (hetet).16. A hetedik szombat (hét) másnapjáig ötven napot számoljatok és mutassatok be új áldozatot az Ö.valónak.” (3Mózes 23;15-16) Mózes 5. könyvében pedig az alábbi mondatot olvashatjuk: „Hét hetet számolj magadnak” (5Mózes 16;9)

A két fenti idézetből arra a következtetésre jutottak bölcseink, hogy a napokat és a heteket is számolnunk kell az ómerszámlálásnál.

Miket számolunk a mindennapokban?

Életünknek nincs olyan területe, ahol nem szerepelnének számok. Legyen szó életkorunkról, az időjárásról, orvosi leletekről, sporteseményekről, utazásról stb., csupa-csupa számmal vagyunk körülvéve. Talán az egyik legalapvetőbb emberi szükségletünk az, hogy tudjuk, hogy milyen nap van (héberül a napok sorszámnevet viselnek, pl. hétfő- második nap), illetve a pontosabb tájékozódásunk érdekében arra is szükségünk van, hogy tudjuk, hány óra van. Az időt is többféleképpen tudjuk kifejezni, pl. 1 óra 20 perc van, vagy 40 perc múlva két óra lesz. Az egyiknél azt fejezzük ki, hogy már mennyi idő telt el, a másiknál pedig azt, hogy még mennyi van hátra.

Mégis miért számolunk ómert és miért pont 49-et?

Bár a XXI. században nehéz elképzelnünk, de a peszách és sávuot közötti időszak annyira intenzív volt a mezőgazdaságban, hogy a mezőkön tevékenykedők, hogyha nem számoltak volna ómert, megfeledkeztek volna sávuotról. (Rabbi David Abudraham) Sávuot peszáchoz hasonlóan zarándokünnep, ami azt jelenti, hogy a Szentélyek fennállása idején el kellett zarándokolni Jeruzsálembe és áldozatot kellett bemutatni a Szentélyben minden zsidó férfinak.

Rabbi Aharon HáLévi szerint pedig a politikai szabadságból (mely peszáchhal valósult meg) el kell jutni a szellemi szabadságig (mely sávuottal valósul meg).

A zsidó nép az Egyiptomból való kivonuláskor annyira mélyen volt lelkileg és szellemileg, hogy 49 nap kellett ahhoz, hogy megtisztuljon és méltó módon vehesse át a Tórát.

Napjainkban az ómerszámlálás gyászidőszaknak számít. Rabbi Akiva 24 000 tanítványa ebben az időszakban hunyt el, mégpedig járvány következtében. A tanítványok, bár nagy Tóratudósok voltak, nem tisztelték egymást, ezzel magyarázzák bölcseink halálukat. A másik emberrel való helyes viselkedés (derech erec), még a Tóránál is fontosabb a zsidóságban. A Pirké Ávotban (Atyák Szent Tanításai) olvasható: „Derech erec nélkül nincs Tóra” (Pirké Ávot, 3;17)

Van-e összefüggés aközött, hogy szabadunk vagyunk-e és hogyan viselkedünk másokkal? A választ a kedves olvasóra bízom!

Záró gondolatként egy idézet a szabadságról Edith Eva Egertől: „A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után.”

A Szabadságról szabadságba témában tartott előadás itt tekinthető meg: