Purimot sokszor hasonlítjuk a másik poszt-tórai ünnepünkhöz chanukához. Sok szempontból jogos ez az elképzelés.

Purim egy igen különleges ünnep. Minden évben, amikor a kezembe kerül Eszter könyve, úgy érzem, meg kell írnom róla a gondolataimat, idáig ez nem valósult meg. Eszter könyve jóval több, mint egy izgalmas olvasmány, melyet akár a Netflixnél működő remek filmesek egy 8 részes minisorozat formájában nagyon izgalmassá tudnának tenni. Igen, nem véletlen a filmes metafora, számos elem filmbe illik/illene.

Eszter könyve, héberül megilát eszter, szó szerint azt jelenti, hogy Eszter tekercse. A tekercs a Tánách (a zsidó vallási irodalom alapja, melybe Mózes 5 könyve is beletartozik) része. Nézzük meg alaposabban, hogy mit jelent a “megila” és az “eszter” szó. Mivel a héberben nincsenek kis-és nagybetűk, kis betűvel írom a tulajdonneveket. Megilá; megále ige annyit tesz felfed, felfedez. Eszter pedig, a magyarázók szerint a heszter pánim fogalom megnyilvánulása, mely nem más, mint az Örökkévaló rejtettsége. Magyarul egybeolvasva egy igazi ellentéttel találkozunk, rejtett felfedett. Mit is jelent ez a kettősség? Eszter történetében egyszer sem jelenik meg az Ö.való neve, azonban végig jelen van a sztoriban. Nem látjuk őt, nem történnek nyilvános csodák. Nem úgy, mint chanukakor, amikor a csoda egyértelmű volt, itt a csoda a természetesség határain belül történik. Nem ég nyolc napig az egy napra elegendő olaj, azonban minden úgy történik, ahogy történnie kell. Szokás mondani, hogy nincsenek véletlenek. Aki ebben eddig nem hitt és elolvassa a Megilát, elkezd hinni a mondásban. Minden annyira sorsszerű, annyira úgy történik, hogy a végén jó legyen, hogy nem lehet a véletlen műve. Az ünnep neve is izgalmas. Purim- sorsvetés.

Chanukakor a lelkünket, purimkor a testünket

A két ünnepet szokás olyan szempontból is megkülönböztetni, hogy milyen formában kívánták az aktuális ellenségek kipusztítani a zsidóságot. Chanukakor szinte egyedülálló módon, nem a testünk, hanem a lelkünk, az identitásunk került veszélybe. A görögök hellenizálni akarták a zsidókat, azt szerették volna, hogy ne tanuljanak Tórát, hagyják el vallásukat és kövessék az ő elképzelésüket. Purimkor más a helyzet. Hámán, a gonosz miniszter már a zsidó nép kiirtásának dátumát is kisorsolta. Purimkor ezért (is) micva, azaz parancsolat ünnepi étkezést tartani, míg chanukakor nem.

A megilában majdnem minden megtalálható

Az ünnepről. Eszter könyvében nem csak a purimhoz kapcsolódó történetet olvassuk el, hanem azt is megtaláljuk benne, hogy mit kell tennünk, milyen micvák kapcsolódnak az ünnephez (misté-ünnepi étkezés, misloáh mánot- “adagok” küldése barátoknak, mátánot leevjonim-adomány a szegényeknek, egyedül a megila hallgatás/olvasás micvája nincs leírva). Az is kiderül, hogy bizonyos helyeken miért ádár hónap 14-én, máshol ádár hónap 15-én ünnepeljük purimot.

Purim történetében sokkal, de sokkal több van a leírtaknál, ezért is érdemes évről-évre újraolvasni és gondolkozni a miértekről.