Sávuot, a Tóraadás ünnepe, Mózes ezen a napon kapta meg a Tízparancsolatot a Szináj hegyen. Azonban nem csak a Tóraadást ünnepeljük ekkor. Az ünnepet szokás az Aratás ünnepének (Chág hákácir), illetve Jom Hábikurimnak is nevezni, ami azt jelenti, hogy a Szentély idejében az első terméseket felvitték Jeruzsálembe.

Peszách és Sávuot között pont 7 hét telik el, (a Sávuot szó nem jelent mást, mint “hetek”), innen származik a Hetek ünnepe elnevezés. A sávuá- svuá szó esküt jelent, mely utalhat arra, hogy a zsidók a náásze venismá (megtesszük és meghallgatjuk) választ adták a Szinájnál.

Az ünnep egy másik elnevezése; Áceret, lezárás. Mi záródik le ilyenkor? Az a folyamat, ami az egyiptomi kivonulással kezdődött, és a közösségből néppé formálódott a zsidóság a Szináj hegyénél. Nem csak egy Áceret van az évben. Szukotkor is az utolsó nap egy lezárás, smini áceret.

Fontos megjegyeznünk, hogy Sávuot a három zarándokünnep egyike, ami azt jelenti, hogy a Szentély idejében minden nagykorú férfinak el kellett zarándokolnia Jeruzsálembe évente háromszor. Sávuoton kívül Szukotkor és Peszáchkor. A három ünnepben ezen kívül is számos hasonlóság található.

Sávuotkor szokás tejes ételeket fogyasztani, valamint egész éjjel tanulni. Hogyan alakultak ki ezek? A tejes utalhat a tejjel-mézzel folyó országra, melyet a zsidóknak ígért az Örökkévaló. Más vélemények szerint a szóbeli tan elfogadásának bizonyítéka a tejes ételek fogyasztása ilyenkor. “.. ne főzd a gödölyét anyjának tejében…” (2Mózes 23:19). Ezen szakaszból vezeti le ugyanis a szóbeli tan a húsos és tejes együtt fogyasztásának tilalmát.

Éjszaka pedig azért tanulunk, hogy jóvátegyük őseink bűnét, miszerint nem várták ébren a Tórát.