Levin Kipnis Ushomir városában született (a település ma Ukrajna területén található). Sokgyermekes család sarja, édesapja Pesach Kipnis, édesanyja Rachel Broisman. Egyes források szerint 1890-ben, míg mások szerint 1894-ben látta meg a napvilágot.

Édesapja, aki a hitközség küldöttje volt, héderbe küldte tanulni fiát, ám Levint nagyon zavarták az intézmény merev szabályai. Fiatalkorától kezdve vonzódott a művészetekhez, többek között festett és szobrászkodott. Apja látta benne a potenciált és a Tóra mélyebb tanulmányozására bátorította, hogy később szojfer legyen fiából. Nem sokkal később már mezuzákat írt, az ebből származó bevétel nagyban segítette a nagycsalád anyagi helyzetét.

Első írása bár micvó (13 év) kora körül jelent meg egy újságban, Lévi virága címmel. Később „A beteg gyermek” című költeménye a „Virágok” című gyermekújságban jelent meg 1910-ben. Kipnis alternatív hédert, héber nyelvű könyvtárat hozott létre, valamint gyermekdarabokat írt és rendezett szülővárosában, egészen 1913-ig, amikor Izraelbe vándorolt. Új hazájában művészetet tanult a híres Bezalel iskolában.

Kipnis Izraelben

Kipnis az első világháború kitörésekor társalapítóként működött közre Jaffán a Kis Gyermekkönyvtár nevű kiadó létrehozásában, mely az óvodásoknak szóló első történeteit is megjelentette. Az oszmán hadsereg eközben mezőgazdasági kényszermunkára fogta.

A háború végén jemeni gyerekeket tanított Haderában, majd egy év múlva a Bezalel meghívására visszatért Jeruzsálembe, hogy óvodásoknak írjon és szerkesszen tartalmakat. Ezzel párhuzamosan mese- és versgyűjteményeket adott ki óvónőknek, és szerkesztette a “Ganano”-t, az első óvónőknek szóló folyóiratot Eretz Israelben, héber nyelven.

A Bezalel napjainkban

1921-ben átvette egy cfát-i árvaház vezetését, 1922-ben pedig Berlinbe ment művészetet tanulni, ahol három német nyelvű könyve jelent meg. 1923-ban visszatért Izraelbe, a Lewinsky Tanár-és Óvónőképző Szemináriumban kezdett el tanítani. 1924-ben feleségül vette Miriam Lubmant, a párnak két gyermeke született – Shai és Nitza. A család egy évtizedig élt Tel-Avivban, majd házat kezdtek építeni Rishon Lezionban. Miriam azonban sajnálatos módon 1935-ben tüdőgyulladást kapott és meghalt. Halála után a család egy évig az új házban élt, majd visszatért Tel-Avivba, ahol Levin később feleségül vette Deborah Krasnov tanárnőt, akitől szintén két gyermeke született – Tal és Neta.

1928-ban Kipnis gyermekszínházat alapított, amelyet 25 éven át vezetett. számos színdarabot írt a színház számára, miközben az oktatás sok egyéb területén is aktív volt, továbbá számos hetilapot, évkönyvet és tananyagot adott ki. 1956-ban visszavonult a tanítástól, az írásnak és a publikálásnak szentelte életét. Íróként rekordidőn át, 80 egymást követő évben tevékenykedett – 1910-től 1990-ig.

Az általa elnyert díjak között szerepel a Stable-díj (1962), a Lemden-díj (1976), az Izrael-díj (1978) és az Andersen-díj (1988). Művei a héber nyelven kívül megjelentek angolul, franciául, németül, oroszul, arabul és jiddisül is. Levin Kipnist a Kiryat Shaul temetőben temették el.

1982-ben a Lewinsky College of Education és Kipnis családja létrehozta a Levin Kipnis Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Központot. Kutatóknak, kutatóhallgatóknak, tanároknak és a gyermekirodalom szerelmeseinek nyújtanak különféle szolgáltatásokat, és lehetővé teszik a levéltári gyűjtéseket. Be’er Sheva-ban és Tel Avivban utcát neveztek el az íróról.

2013. júniusában Moshe Zorman zeneszerző és Yoni Lahav drámaíró megírta a The King of Children (A gyerekek királya) című musicalt, amely Levin Kipnis életét mutatja be.

Munkássága

Kipnis munkássága mintegy 800 mesét, 600 verset és mintegy száz gyermekkönyvet ölel fel. Írásait  könnyed, vidám, pátosztól mentes, ugyanakkor gazdag és esztétikus stílus jellemzi. Munkáiban gyakran üzenetet fogalmaz meg mások megsegítéséről és az önkéntességről, mint például az Eliezer és a sárgarépa című híres elbeszélésében (ld. borítókép), amely emberek együttműködését mutatja be egy óriási sárgarépa földből való eltávolításával.

Kipnis sok dalt írt a gyerekeknek az izraeli és a zsidó ünnepek témakörében is, mivel akkoriban kevés volt az iskolákban és óvodákban az gyermekek számára előadható ilyen jellegű költemény. Hazánkban is jól ismert példa e tevékenységére a Nér li (gyertyám) című chanukai ének.

Kipnis amellett, hogy írt, számos mesét fordított is.

Egy történet Kipnisről

Egy nap, mikor Kipnis otthon ült és dolgozott két fiatal hölgy érkezett hozzá. Köszöntek, majd bemutatkoztak, “óvónők vagyunk itt, Tel Avivban”-mondták. “Nagyon örvendek. És miben segíthetek?”- kérdezte az író. “Közeledik sávuot ünnepe és nincs olyan dal, melyet el tudnánk énekelni az ünnep tiszteletére a gyerekekkel. Úgy gondoltuk, csak Ön tud segíteni.” Kipnis behívta az óvónőket otthonába, majd arra kérte őket, meséljék el, hogy hogyan ünneplik sávuotot az óvodában. “Minden gyermek fehérbe öltözik, virágszirom van a fejükön, kezükben pedig egy kosár gyümölcsökkel és zöldségekkel. A gyerekek képzeletben elzarándokolnak a “bikurimmal” (első terméssel) a Szentélybe, Jeruzsálembe.” -Mesélték az írónak. “Szép szertartás”-felelte. “Jöjjenek vissza három nap múlva, addigra talán akad egy dal, ami illik az ünnephez.” Levin ezután egyedül maradt és a szobájában ülve elképzelte a gyermekeket, ahogy zarándokolnak a Szentélyhez. Ebből a fantáziálásból született meg sávuoti dalocskája.

Felhasznált források:

The Jerusalem Post Ivrit, 2021. október (http://olive.jpost.com/Olive/ODN/JPIvrit/default.aspx?href=JPIV/2021/10/01&scv=27cb494b684b55f26577d0401d0f3e02)

https://he.wikipedia.org/wiki/%D7%9C%D7%95%D7%99%D7%9F_%D7%A7%D7%99%D7%A4%D7%A0%D7%99%D7%A1

https://www.zemereshet.co.il/artist.asp?id=25

http://www.hebrewsongs.com/artist.asp?name=levinkipnis