Niszan Podolszkij rabbi jelenleg is az ukrajnai zsidó közösség megmentésén fáradozik. A háború kezdetén egy 100 főből álló, eredetileg kijevi zsidókból álló csoportot mentett ki Medzsibizsből. Az utolsó másodpercekben tudták csak átlépni a fehérorosz határt jóval a szombat bejövetele után, írja az Aish.com.

Fehéroroszországban vagyok – magyarázza Niszan Podolszkij rabbi, alig néhány nappal azután, hogy elmenekült a háború sújtotta Ukrajnából. „Még mindig azon dolgozunk, hogy még több embert kijuttassunk. Nem pihenünk itt.” Egy az Aish.com-on megjelent interjúban Podolszkij rabbi elmesélte azt a gyötrelmes utat, amit ő és száz másik zsidó tett meg a múlt szombaton, amikor Ukrajnából menekültek.

A jeruzsálemi születésű Podolszkij rabbi a Karlin-Sztolin haszid csoport tagja, amelyet az 1700-as években alapítottak a mai Fehéroroszország területén. Ezek a jámborságukról, vendégszeretetükről és imádságban való odaadásukról ismert haszid zsidók Izraelben és szerte a világon élnek, míg rebbéjük, Boruch Meir Jakov Sochet rabbi Jeruzsálemben lakik. A kommunizmus vége óta eltelt időszakban néhány fehéroroszországi és ukrajnai zsidó újjáélesztette a régió egykor élénk közösségét.

Kijevben felvirágzott minden. „Vannak súljaink, iskoláink és egy bentlakásos jesivánk” – magyarázza Podolszkij rabbi, aki Kijevben élt feleségével, Shevyvel és hat gyermekükkel; a két legfiatalabb 10 hetes ikerlány. Ők több mint száz másik Kijevben élő Karlin-Sztolin csoporthoz tartozó zsidóhoz csatlakoztak, köztük 50 diákkal a közösség iskoláiban. Más zsidók „néha-néha beugrottak a közösségi eseményekre, hogy érezzék a zsidó kötődést”.

Podolszkij rabbi egy diákcsoportot tanít Kijevben a háború előtt (Fotó: Karlin-Sztolin)

Miközben Oroszország egész februárban Ukrajna határai mentén csoportosította haderejét, sok ukrán nem volt hajlandó elhinni, hogy szomszédjuk valóban megszállja Ukrajnát. A kijeviek tudták, hogy ők lennének az invázió elsődleges célpontjai, de a gondolat, hogy országukat valóban megtámadják, akkor még lehetetlennek tűnt.

Jeruzsálemben Sochet rabbi komolyan vette az orosz invázió fenyegetését. Sürgős üzenetet küldött Podolszkij rabbinak, amelyben közölte vele, hogy neki és egész közösségének azonnal el kell hagynia Kijevet.

Akkoriban az emberek úgy néztek ránk, mintha őrültek lennénk – emlékszik vissza Podolszkij rabbi. A szomszédaik megkérdezték: „Miért hagyják el a várost? Úgy tűik, minden rendben van”. Podolszkij rabbi és száz másik karlin-sztolin haszid csüggedés helyett Kijevből az ukrajnai kis faluba, Medzsibizsbe (Меджибіж) ment, ahol úgy gondolták, hogy nem lesznek elsődleges célpontok.

Medzsibizs 300 km-re van Kijevtől dél-nyugati irányban és kisebb, így biztonságosabbnak éreztük – jegyzi meg Podolszkij rabbi. Medzsibizs, a haszid mozgalom alapítójának, Baal Sem Tovnak (kb. 1698–1760) a szülőhelye, emiatt sok zsidó turista és zarándok keresi fel a várost. „Az ott lévő nagy kóser szállodát bérbe adtuk az ide érkező zsidó turistáknak”.

Két héten keresztül ő és a gyülekezet tagjai – diákok, felnőttek és egész családok – várták, hogy lerohanja-e őket Oroszország. A helyi lakosok hülyének nézték az inváziótól tartó zsidók csoportját.

Február 24-én, csütörtökön megkezdődött az invázió. „Aznap reggel nagyon korán ébredtem” – emlékszik vissza Podolszkij rabbi. „Megnéztem a híreket és hallottam, hogy Putyin beszédet mond. Tudtam, hogy valami történni fog. Reggel 6-kor kimentem és láttam, hogy repülőgépek szállnak a fejem fölött, aztán robbanásokat hallottam a távolból”. Tudta, hogy Ukrajnában maradni – még egy olyan kisvárosban is, mint Medzsibizs – már nem biztonságos.

„Elkezdtünk gondolkodni a lehetőségeinken”. A csoportnak több autója is volt, de nem volt elég ahhoz, hogy mindenkit biztonságban el tudjanak vinni. Béreltek egy buszt sofőrrel, de a sofőr cserbenhagyta őket: a saját családja után rohant, amint megkezdődött az invázió. A medzsibizsi zsidók ott ragadtak.

Egy Tóra kimenekítése Kijevből Belaruszba (Fotó: Karlin-Sztolin)

Eljött a péntek és a folyamatos háború közepette Podolszkij rabbi elkezdett terveket készíteni a sábeszra. „Az utakat mind lezárták, ellenőrzőpontok jöttek létre”. Úgy tűnt, hogy a sofőrjük soha nem tér vissza. Végül még is visszatért, Podolszkij rabbi pedig tudta, hogy azonnal el kell indulniuk. Sábeszkor tilos vezetni vagy autóbusszal utazni, de ha emberi élet forog kockán, akkor megengedett. Miután egy másik rabbival egyeztetve minden kétséget kizáróan megbizonyosodott arról, hogy valóban élet-halál kérdésről van szó, Podolszkij rabbi sürgette a híveit, hogy szálljanak fel a buszra. „Fél órával a gyertyagyújtás után indultunk el… egy egész konvoj volt a buszból és az autókból”.

Az utazás gyötrelmes volt. Folyamatosan meg kellett állni ellenőrző pontokon, tankokkal és egyéb katonai járművekkel osztoztak az utakon. A távolban lövések dördültek. „Nagyon ijesztő volt, ott voltunk egy háború közepén” – emlékszik vissza Podolszkij rabbi. A rémült zsidók a buszon, amely az egyetlen reményük volt a szabadságra, elmondták a Kábálát sábátot (Péntek esti ima szombatfogadáskor) és kiddust is mondtak.

Fehéroroszország felé vették az irányt. „Őrültségnek hangzott, mert mindenki az Európai Unió irányába igyekezett hajtani” – mondta. Fehéroroszország szoros szövetségben áll Oroszországgal: azon spekuláltak, hogy a fehérorosz határon az őrök talán nem számítanak menekültekre és átengedik őket, de nem lehettek biztosak benne. „Amikor a konvojunk végül hajnali 2 órakor megérkezett a fehérorosz határra, az őrök kinyitották nekünk a kapukat. Végre biztonságban voltunk.” Pár órával később a fehérorosz határt lezárták.

A helyi zsidók szállodai szobákat foglaltak a határ közelében és ellátták őket sábeszi étellel, barhesszel és borral. Nagyon megható pillanat volt. A csoport egyik tagja elmondta a hálél imát, amelyet például olyankor mondanak, ha életet fenyegető helyzetből menekülnek meg, nem csoda, hogy az egész gyülekezet szívből jövő ámennel válaszolt.

Ukrajnai zsidók biztonságban megérkeznek Fehéroroszországba (Fotó: Karlin-Sztolin)

Ez a zsidó csoport továbbment a fehéroroszországi Pinsk (Пінск) városába, ahol a helyi Karlin-Sztolin közösség szállásolta el őket. Podolszkij rabbi újabb zsidókat próbál kimenekíteni Ukrajnából. „Ma négy buszt vittem ki Moldovába” – mondta az Aish.com-nak adott interjúban március 2-án, szerdán. „Még mindig hozzuk ki az embereket Kijevből – most is egy idős hölggyel beszélek telefonon, próbálom meggyőzni, hogy minden rendben lesz, és hogy az utazás is rendben lesz”. Podolszkij rabbi még akkor sem hajlandó feladni életmentő munkáját, amikor Kijev és más kulcsfontosságú ukrán városok az orosz erők ostroma alatt állnak.

„Az emberek segítséget kérnek. Azon dolgozunk, hogy buszokat szervezzünk”. Megjegyzi, hogy hihetetlenül nehéz olyan sofőröket találni, akik hajlandóak kockáztatni az életüket, hogy a menekülteket biztonságos helyre szállítsák és a sofőrök bérköltségei is jócskán megugrottak. Ha a menekültek már kint vannak Ukrajnából, további segítségre van szükségük. „Mindenki mindent hátrahagyott” – magyarázza Podolszkij rabbi.