Két éve, 2023. október 7-én történt. Az év egyik legvidámabb napján, a Tóra örömünnepén. Emlékszem, nem hittünk a szemünknek, fülünknek. És csak jöttek a hírek, hogy hány embert mészároltak le kegyetlenül, hányan kerültek fogságba. Október 7-én, mint ahogy akkor ezt meg is írtam egy cikkben, megváltozott valami, amiről akkor azt gondoltam, hamarosan rendeződni fog és visszaáll a dolgok általunk megszokott menete. De nem így történt. Azóta rosszabb lett sok minden. Hogyan találhatunk mégis egy kis vigaszt ebben a bálágánban (zűrzavar)? Íme néhány gondolat.

Ám Isráel cháj, azaz a zsidó nép él. Milyen szép szavak ezek, mennyire reménykeltők. A zsidóságot amióta világ a világ számos próbatétel, elpusztítására való kísérlet vette célba. Azonban mi még mindig itt vagyunk, népként. Ez a nép pedig egyre kevésbé egységes. Igazából soha nem volt az és nagy valószínűséggel nem is lesz az a jövőben sem. Külső és belső támadások mindig is jellemezték ezt a világviszonylatban kicsike népcsoportot. Azonban valahogy mindig talpra álltunk és folytattuk utunkat. Ki így, ki úgy. Ahány zsidó, annyiképp éli meg a zsidóságot. Hiszen a zsidóság sokkal több, mint egy vallás. Identitás, származás és még sorolhatnám, mi minden más.

Biztos sokak számára ismerős az a vicc, hogy miről is szólnak a zsidó ünnepek? Arról, hogy meg akartak ölni minket, nem sikerült, együnk! 2023. október 7.-e óta ismét más színezetet kap ez a tréfa, úgy, ahogy a holokauszt után is megtört valami, egy nagyobb valami, melynek hozadékát a most élő generációk is magukkal cipelik. Cipelem én, cipeli a kislányom, úgy, ahogy a szüleim is, nem beszélve Holokauszt-túlélő nagyszüleimről, akik már csak cipelték ezt a csomagot. Ez a csomag pedig jóval nehezebb október 7.-e óta, mintha egy tégla került volna a hátizsákunkba… A zsidóság azt tartja, hogy minden rossz dolog mögött van valami jó, pontosabban, az ember próbatételekkel küzd az élete folyamán, amiket, ha megugrik, erősebb és sokkal több lesz. Nos, remélem, az október 7.-ei próbatétel az egész zsidóságot erősebbé teszi a történet végén. Napjainkban azonban nem csak az ezen a dátumon történtek jelentenek kihívást. Világszerte egyre több az antiszemita megmozdulás, nem szeretnék hosszabb felsorolásba kezdeni, elég a Manchesterben történtekre gondolni jom kipurkor.

Gyerekkoromban sokszor azt játszottam, hogy olyan ételt keresek, melyet mindenki szeret. Nem volt egyszerű. Ha találtam is egy olyat, melyről azt gondoltam, hogy az a befutó, gyorsan rájöttem, hogy XY azt nem is szereti. Azt hiszem, hogy a játék végén arra jutottam, hogy nincs ilyen étek. De talán a zsidóság nem ilyen, van, amiben minden zsidó egyetért, én legalábbis úgy gondolom. Az egyik az, hogy a Holokauszt megtörtént, a másik pedig október 7.-e. Mert mi valamiért egy ilyen nép vagyunk, nem a pozitív dolgok kötnek össze, hanem a negatívak. Sajnos a külvilág egyre gyakrabban összemossa a Holokausztot és azt, ami most Gázában történik. Erre jó példa a Született feleségek című sorozatból ismert Marcia Cross, aki szerint a gázkamrák nem voltak olyan kegyetlenek, mint ahogy most az izraeliek a gázaiakkal bánnak…

Egy dologra biztos szüksége van ebben az új zsidó évben a népünknek; az összetartozásra!