Az 1890-es évek végétől az első világháborúig főleg Shakespeare, Ibsen és Strindberg darabok kerültek bemutatás a helyi migráns közönség ízléséhez igazodva. Egyes, a korban élt kritikusok szerint ezek a darabok leginkább olasz operákra hasonlítottak, annyi különbséggel, hogy énekszó nem hangzott el bennük.

A színház szerepe páratlan volt a Lower East Side-on ekkoriban. A színház jelentette a legfőbb kulturális intézményt, melyben azok a problémák és remények jelentek meg, melyeket a zsidó bevándorlók átéltek. A jiddis színház az egész zsidó közösségnek kollektív tudatot kívánt nyújtani. Ezen kívül kiváló eszköz volt adománygyűjtésre is, Filantróp-, közösségi segély-, és munkaszervezetek gyakran szponzorálták a hasznot hozó előadásokat.
A jegyárak a korban 25 cent és egy dollár között mozogtak, mely nem volt kis költség a bevándorló munkások számára, ennek ellenére ezrek fizettek a jegyekért.
1918-ra a New York városában található jiddis színházak száma elérte a húszat. Éves szinten két millió látogatót vonzottak a teátrumok (az éves előadásszám pedig 1000-nél is több volt).

Jiddis nyelvű filmplakát a korból

A színpadon azonban nemcsak klasszikus darabokat játszottak. Számos előadás foglalkozott a kor aktuális kérdéseivel, mint például azzal, hogy hogyan lehet valaki egyszerre amerikai és zsidó is. De az a sokakat érintő probléma is megjelent, hogy hogyan lehet megőrizni a zsidó vallási értékeket egy világi társadalomban. A Jiddis Színház darabjai arra ösztönözték a nézőket, hogy mind a zsidó, mind az amerikai világhoz kötődjenek.
A jiddis színház azáltal, hogy vegyítette a régi, az amerikai valamint a gettó kultúrát továbbá foglalkozott a bevándorlókat érintő problémákkal, tükröt is tartott a nézők elé. Tudatosan vagy spontán módon a jiddis színház intézménye segítette a bevándorlókat abban, hogy megtalálják saját szerepüket az adott kor történelmi helyzetében. További fontos szerepet játszottak ezen darabok a személyes “új” identitás kialakításában is.
A Jiddis színház sikere az 1920-as, 30-as évek végéig töretlen volt. A mozgókép terjedésével azonban megtört a lelkesedés, továbbá a nagy gazdasági világválság sem kedvezett az intézményrendszernek.
Napjainkban mindössze két jiddis színház működik New Yorkban. A Nagy Almán kívül Montreálban, Tel-Avivban, Washingtonban, Varsóban és Bukarestben látogathatunk el jiddis nyelvű színházi előadásokra.