„Itt biztonságban érezzük magunkat” – Így válik Ciprus menedékhellyé a Hamász támadása után
Jelentős számú izraeli menekül egy 40 perces repülőútra lévő szigetre, amely a jelek szerint egyre fontosabb geopolitikai szerepet fog betölteni a közel-keleti zavargások közepette. De mi történik, ha szíriai és libanoni menekültek is nagy számban érkeznek majd? A Guardian cikke alapján.
Nyugodtabb időkben Lárnaka szívében a zsidó közösségi központnak otthont adó négyemeletes épület a béke oázisa. Ha a látogatók beugranak, általában imádkoznak, élvezik a központ kóser ételeit, vagy többet tudnak meg a britek által működtetett fogolytáborokról, amelyekben több mint 53 000 holokauszt-túlélőt internáltak Cipruson 1946 és 1949 eleje között, amikor az utolsó 10 000-et evakuálták az új izraeli államba.
De ezekben a napokban, az október 7-i Hamász-támadást követően az országból menekülők ezreinek célpontjaként a központ válságos állapotba került, folyosói és pihenőterei hemzsegnek az evakuáltaktól, akik közül néhányan fiatalok, néhányan idősek, de mindannyiukat összeköti a közös vágy, hogy egy alig 40 perces repülőútra lévő szigeten keressenek vigaszt.
„Naponta körülbelül 1000 ember érkezik” – mondta Arie Zeev Raskin, a sziget főrabbija a központban lévő, könyvekkel borított irodájában. (A Raskin név Magyarországon többeknek ismerős lehet – nem véletlenül, ugyanis Arie Zeev Raskinnak két fivére van, akik szintén rabbiként szolgálnak zsidó közösségekben: Shlomo Raskin a frankfurti, Shmuel Raskin pedig a budapesti Chábád-Lubavics közösségben.)
„Már több mint 16 000 ember érkezett Ciprusra, hogy megnyugvást keressenek azóta a szörnyű nap óta” – mondta a gázai iszlamista fegyveresek példátlan támadásáról, amelynek során 1200 ember halt meg, több mint 240-et ejtettek túszul, és amely a régiót újabb vérontásba sodorta.
„Vannak egyedülálló anyák, traumatizált gyerekek, emberek, akik nem tudnak megbirkózni a mindennapi rakétárobbanások hangjával. Felajánlunk nekik mindent, amit csak tudunk, legyen az egy ágy, étel, átmeneti szállás.”
A konfliktus kirobbanása óta eltelt egy hónap alatt egyre több család érkezett Ciprusra, sokakat a megtorlástól való félelem sarkallt, miután az izraeli hadsereg kegyetlen ellentámadást indított a Hamász ellen Gázában, amely offenzíva a Hamász által vezetett egészségügyi minisztérium szerint eddig több mint 11 000 palesztin életét oltotta ki, és számtalan sebesültet hagyott maga után.
De Raskin, aki akkor telepedett le először a szigeten, amikor a közhangulat még határozottan palesztinbarát volt, azt mondta, hogy az izraeli érkezés nem csak egy irányba történt. A Benjamin Netanjahu miniszterelnök fegyveres felhívására reagáló, külföldön állomásozó tartalékosok is áthaladtak Cipruson, amikor a másik irányba tartottak.
„Fiatal férfiak, fiatal zsidó tartalékosok jelentek meg nálunk, például Argentínából” – mondta a rabbi, miközben a tubákos dobozáért nyúlt. „Egy könyvet tudnék írni arról, amit láttam, a ciprusi emberek hihetetlen nagylelkűségéről, amit az elmúlt 20 évben együttvéve még nem láttam.”
Mások is repülnek, akik szabadulni akarnak. „Szükségünk volt arra, hogy elmeneküljünk a zaj, a rakéták és a harcok elől, ezért én és a barátaim átrepültünk, hogy öt napot töltsünk Ayia Napában” – mondta a 23 éves Israel Pertz a sziget déli részén található üdülőhelyre utalva, miközben a lárnakai repülőtéren várakozott a hazafelé tartó gépre. „Itt biztonságban érezzük magunkat.”
Az elmúlt hetekben nem csak izraeliek érkeztek Ciprusra.
A tűzvész továbbterjedésétől való növekvő félelmek közepette a nyugati nagykövetségek Nicosiában, a háború által kettészakított ország fővárosában szintén vészhelyzetben vannak, arra várva, hogy a stratégiai fontosságú földközi-tengeri sziget ismét evakuációs csomóponttá és a humanitárius segélyek elosztásának központjává váljon. 2006-ban az EU legkeletibb tagállama több mint 30 000, a libanoni háború elől menekülő külföldi állampolgár tranzitállomásaként működött, és ez a szerep megismétlődött, amikor az év elején több ezer brit útlevéllel rendelkező személyt szállítottak légi úton Szudánból az országba.
Konsztantínosz Kombosz külügyminiszter a konfliktus eszkalálódása esetén több mint 100 000 embert evakuálnak Ciprusra Libanonból és a régió más részeiből. A parlamenti képviselők előtt elmondta, hogy október 7-e óta 35 országból több mint 1000 férfit, nőt és gyermeket hoztak a szigetre.
Németországból és Hollandiából SAS-csapatokat és más különleges erőket helyeztek készenlétbe azokon a katonai bázisokon, amelyeket az Egyesült Királyság megtartott egykori gyarmatán. Az elit csapatok feltehetően túszmentő akciókra specializálódtak.
„Ciprus biztonságos menedéknek bizonyult, ahol vihar előtti csend honolt, amikor a régió máshol már lángokban állt” – mondta Hubert Faustmann professzor, aki történelmet és politikatudományt tanít a Nicosiai Egyetemen. „De a mindent megváltoztató tényező épp az lehet, ha nagyszámú szíriai és libanoni menekült menekül Ciprusra, akiket más uniós tagállamok nem fogadnak be, és végül itt ragadnak. Valódi háború valódi káoszt hozhatna a szigetre”.
Athénhoz hasonlóan Nikosia is évekig inkább arab-, mint izraelibarát volt. Az Izrael és Törökország közötti romló kapcsolatok, valamint az izraeli partoknál felfedezett gázkészletek miatt bekövetkezett változás azóta megnyitotta az utat a szorosabb kapcsolatok és az egyre erősebbé váló energetikai szövetség előtt.
A ciprusi elnök, Níkosz Hrisztodulídisz és a görög miniszterelnök, Kiriákosz Micotákisz gyorsan elítélte a Hamász támadásait, miközben nyilvánosan támogatták Izrael önvédelemhez való jogát.
A két vezető azonban diplomáciai egyensúlyra is törekedett. Micotákisz egyre többször fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy a Gázai övezet izraeli bombázása során ártatlan civilek haltak meg, sérültek meg vagy kényszerültek lakóhelyüket elhagyni. Hrisztodulídisz azt javasolta, hogy Ciprus hozzon létre egy humanitárius tengeri folyosót az ostromlott tengerparti övezetbe, amelynek célja, hogy „tartós, biztonságos és nagy mennyiségű humanitárius segélyt juttasson el Gázába azonnali, közép- és hosszú távon”.
A tisztviselők szerint a szállítmányokat Limassolból, az ország fő kikötőjéből lehetne eljuttatni a mindössze 255 mérföldre fekvő Gázába, amint a harcok szünetelnek, és a helyszíni helyzet lehetővé teszi.
„Ciprusnak földrajzi elhelyezkedésénél fogva kritikus szerepe van” – mondta Ian Lesser, az amerikai German Marshall Fund alelnöke, aki szerdán látogatást tett a szigeten. „Ha az EU komolyan gondolja, hogy jelentősebb geopolitikai szereplővé akar válni, akkor a fő próbatétel itt, a Földközi-tenger keleti részén lesz”.