“Ásze lechá ráv”- csinálj magadnak rabbit! Az elmúlt hetekben többször ezek a szavak jártak a fejemben. Rabbit csinálni magadnak? A rabbi egy személy, akit nem tudsz csinálni, és mi az, hogy magadnak? Ízlelgetem a szavakat.

Valamikor hallottam ezt a három szót, sejtem, hogy hol szerepel, de a pontosság kedvéért rákeresek. A felszólítás a Pirké Ávotban (Atyák szent tanításai) található. A teljes mondat így hangzik: יְהוֹשֻׁעַ בֶּן פְּרַחְיָה אוֹמֵר, עֲשֵׂה לְךָ רַב, וּקְנֵה לְךָ חָבֵר, וֶהֱוֵי דָן אֶת כָּל הָאָדָם לְכַף זְכוּת

Jehosuá Ben Peráchá mondja, csinálj magadnak rabbit, vegyél magadnak barátot és minden embert érdemei alapján ítélj meg! Jelen írásban a mondat első része kerül kibontásra.

Vizsgáljuk meg a rabbi szó jelentését! A Brittanica szótár értelmezése szerint a rabbi olyasvalaki, aki többek között, a spirituális vezetője és tanítója adott közösségnek. Közelebb kerültünk a rejtvény megfejtéséhez, “csinálj magadnak tanítót”. (Egy angol fordítás mentorként fordítja a tanítót.)

Csinálj magadnak mentort!- Jelölj ki magadnak valakit/valakiket, akikkel illetve akiktől tanulsz. A zsidóságban rendkívül fontos szerepe van a vitának, a kérdéseknek. Önmagunkkal nem tudunk vitatkozni és kérdezni sem tudunk magunktól. A tanulás akkor a leghatékonyabb, hogyha vita, nézeteltérés keletkezik, amiket a felek érveléssel feloldanak.

Az elmúlt időszakban vajon miért villant be ez a mondat többször a fejemben? Gondolkodóba estem. Az aktuálpolitikában számos olyan kijelentés született, mely a tanárok ellen szólt. Ilyen hangulatban nagyon nehéz lehet az oktatóknak bemenni egy osztályterembe, becsukni az ajtót maguk mögött és szívből-lélekből, ahogy a többségi társadalom elvárja tőlük, tanítani! 

LLL-Lifelong Learning (Élethosszig tartó tanulás), a modern társadalomban viszonylag új keletű fogalom, a zsidóságban természetes, évezredek óta alkalmazott “életstílus”. Nem is olyan rég, a nyugati világban, az volt a megszokott, hogy az iskola (szak) elvégzése után elhelyezkedett a polgár az adott területen és időnként munkát váltott (nem szükségszerűen, a japán munkavállalok többsége egy munkahelyen dolgozik egész életében). 

Az elmúlt néhány évtizedben ez megváltozott. A legtöbb “értelmiségi” tanul, fejleszti magát szinte nyugdíjazásáig vagy még azon is túl. Nem is tehet mást, hiszen vagy krediteket kell gyűjtenie ahhoz, hogy kamarai tagsága fennmaradjon, vagy egyéb, tudását aktualizáló tanfolyamon, képzésen vesz részt ahhoz, hogy naprakész legyen. 

Zárójeles megjegyzés: A mai egyetemeken zajló tömegoktatás saját tapasztalatom szerint nem biztosít arra lehetőséget, hogy mentora legyen a diákoknak!

Ki a jó mentor, tanító, oktató? Véleményem szerint olyan személy, aki meghallgatja, együtt gondolkodik tanítványaival, igyekszik válaszolni diákjai kérdéseire, és tanul is a köztük kialakuló beszélgetésekből. 

Ne felejtsük el, ahhoz, hogy valaki mentor legyen, kell egy mentorált is. Ez a két szerep akkor valósul meg, hogyha mindkét fél azonosítani tudja magát. A zsidóságban van egy másik lehetőség is, a chevrutában tanulás, amikor két diákszerepben lévő fél együtt tanul. 

Nemrég ünnepeltük meg Sávuotot, a Tóraadás ünnepét. A Tóra a zsidó nép útmutatója, még akkor is, hogyha valaki “kulturális zsidó”, be kell látnia, hogy a Tóra az alapja az egésznek, amit “zsidóságként” definiálunk. Tóra nélkül nincs zsidóság. Ezzel párhuzamosan tanárok, tanítók, mentorok, oktatók nélkül sincs zsidóság, és valójában a hétköznapi élet is megszűnne létezni. A kétkezi munkások és az összes szakmában dolgozó akkor képes megfelelő munkavégzésre, hogyha valakiktől elsajátította mesterségét. Ritka az olyan foglalkozás, melyhez ez nem szükséges. Ha például én, egy egész életét Budapesten töltő lány, kitalálnám, hogy holnaptól  földműveléssel akarok foglalkozni, elég nagy bajban lennék.

Tanárok nélkül tehát nem megy! Csinálj magadnak mentort, aki vezet az utadon! Szerencsésnek tartom magam, számos iskolát, képzést végeztem, és találkoztam olyan személyekkel, akiket tanítómnak nevezhetek! A mai napig fordulhatok hozzájuk kérdéseimmel! 

Becsüljük meg tehát tanárainkat és igyekezzünk mi is tanítani, még ha nem is állunk a katedra másik oldalán, hatással vagyunk a körülöttünk lévőkre!

Ezzel az írással szeretnék köszönetet mondani (írni) mindazoknak, akik eddig tanítottak vagy a jövőben teszik majd ezt!