Szinte mindenki Theodor Herzl nevéhez köti a fogalom megszületését, azonban ez kicsit téves elképzelés. A cionista mozgalomnak számos előfutára volt; köztük akadt rabbi és filozófus is. Egyikük, a magyar származású Natonek József rabbi már a XIX. század közepén megírta a független zsidó államról való elképzeléseit, azonban ő a többiekkel szemben történelmi érvekre hivatkozott s nem vallásiakra. A „cionizmus” kifejezést első ízben Birnbaum használta. A politikai cionista mozgalomról először Theodor Herzl, A zsidó állam című könyvében ír, mely a Dreyfus-per hatására született meg.

Mi a különbség a cionizmus és a politikai cionizmus között? A cionizmus azt a soha el nem múló vágyat és kötődést jelenti Jeruzsálemhez és Izrael Földjéhez, mely évszázadokon keresztül meghatározta a zsidó nép létezését a diaszpórában. A politikai cionizmus a kelet-európai zsidóság elnyomására, valamint a nyugat-európai emancipáció meghiúsulására adott válasznak tekinthető. Ez pedig akkor jön létre a mozgalom képviselői szerint, hogyha a zsidó nép történelmi otthonában létrejön egy legális, nemzetközileg elismert és üldöztetéstől mentes zsidó állam.

Theodor Herzl 1897-ben, Baselben hívta össze az Első Cionista Kongresszust. Ekkor megalapította a Die Welt-et, az első cionista hetilapot. A Kongresszusra a baseli Casinoban került sor, ahol megjelent valamennyi európai ország cionista küldöttje. A Konferencián döntés született a Cionista Világszervezet létrehozásáról és meghatározták a cionizmus célját is, mely nem más, mint egy közjogilag elismert állam Izrael Földjén a zsidó nép számára, méghozzá a világ nagyhatalmai és Törökország beleegyezésével, mely hozzájáruláshoz diplomáciai úton kell folyamodni. A Cionista Világszervezet elnökévé Herzlt választották meg, aki naplójában a következőképpen fogalmaz kinevezése után: „Baselban megalapítottam a Zsidó Államot. Ha ezt ma hangosan mondanám, általános kacagással fogadnák, de 50 év múlva ezt mindenki be fogja látni”.

Öt további, évente megrendezett konferencia követte az 1897-est. A negyedik gyűlés színhelye Basel helyett London volt, mely nyitást jelentett a Nyugat zsidósága felé. A brit vezetők fejében ekkor -a zsidók egyre romló körülményei miatt- megfordult az az elképzelés miszerint Uganda (az akkori angol gyarmat) lehetne a zsidók állama, de csak átmenetileg.

Herzl 1904-ben halt meg Edlach-ban. A hetedik Kongresszuson 1905-ben végül leszavazták a képviselők az Uganda-tervet.