Ki ne ismerné a címben szereplő szavakat; egy nép, egy szív. Most, hogy ilyen nehéz helyzetben van az egész világ egészen mást jelent ez, mint eddig.

Nemrég ültük meg a széder estéket, melynek viszonylag az elején közvetlenül a “má nistáná” (Miben különbözik ez az este a többitől?) után a feleletben szerepel a következő szakasz.

עֲבָדִים הָיִינוּ לְפַרְעֹה בְּמִצְרָיִם, וַיּוֹצִיאֵנוּ ה’ אֱלֹהֵינוּ מִשָּׁם בְּיָד חֲזָקָה וּבִזְרֹעַ נְטוּיָה. וְאִלּוּ לֹא הוֹצִיא הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אֶת אֲבוֹתֵינוּ מִמִּצְרָיִם, הֲרֵי אָנוּ וּבָנֵינוּ וּבְנֵי בָנֵינוּ מְשֻׁעְבָּדִים הָיִינוּ לְפַרְעֹה בְּמִצְרָיִם. וַאֲפִילוּ כֻּלָּנוּ חֲכָמִים כֻּלָּנוּ נְבוֹנִים כֻּלָּנוּ זְקֵנִים כֻּלָּנוּ יוֹדְעִים אֶת הַתּוֹרָה מִצְוָה עָלֵינוּ לְסַפֵּר בִּיצִיאַת מִצְרָיִם.

“Fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de Örökkévaló I.nünk erős kézzel, kinyújtott karral kivezetett onnan bennünket. Ha a Szent, legyen áldott, nem vezette volna ki elődeinket Egyiptomból, akkor mi, meg a fiaink és az unokáink máig is a Fáraó rabszolgái lennénk ott. Ezért akármilyen okosak, akármilyen bölcsek, a Tóra akármilyen alapos tudói lennénk is, kötelességünk elbeszélni az egyiptomi kivonulás történetét….” (Peszáchi Hágáda)

Leginkább a kiemelt részekből látszik, hogy a zsidóságban nincs különbség ember és ember között, mindenkire egyformán vonatkoznak a szabályok, mindenki egyenlő. Akármilyen plusz tulajdonsággal, vagyonnal stb.-vel is rendelkezik valaki az “átlaghoz” képest.

A széder este mindig különleges volt számomra, pláne azóta, hogy nagymamám megosztott velem egy történetet. A holokauszt előtt (is) Zuglóban éltek szüleivel és testvérével, nem túl jó anyagi körülmények között. Ő még kislány volt ekkor, de világosan emlékszik arra, hogy az ő apukája még a náluk szegényebbeket is meghívta magukhoz széder estére, bármennyire is szegények voltak, a szédert mindig tisztességesen megülték. Aztán néhány évvel később már nem volt lehetőségük együtt tölteni ezt a különleges ünnepet, nagymamám apukája és anyukája is a vészkorszak áldozata lett. E történet ismeretében én nem siránkoztam sokáig azon, hogy idén nem tudtam a barátaimmal lenni széder este, ahogy sok éve mindig…

Az, hogy nincs különbség ember és ember között napjainkban még inkább megtapasztalható, és most egy kicsit gondolkozzunk makroszinten (nem feltétlenül a zsidóságon belül maradva). A koronavírus gazdagot és szegényt, okosat és butát, hatalommal rendelkezőt és ezzel nem bírót ugyanúgy megtámadhat. Erre remek példa Boris Johnson, brit miniszterelnök, akit napokig az intenzív osztályon ápoltak a betegség miatt. A kórt nem érdekli az, hogy ő a világ egyik vezető nagyhatalmának miniszterelnöke.

Néhány évvel ezelőtt, amikor az ELTÉ-n tanultam szociológiát, lehetőségem volt Heller Ágnes (és Gábor György) egy szabadon választható kurzusán részt venni. A tárgy címe “szabadságfilozófiák” volt. A vizsga csoportosan zajlott, szóban. Az általam nagyra becsült filozófus asszony azt kérdezte a vizsgán, hogy mik azok a dolgok, melyre nem tud az ember hatni, befolyásától független. Emlékszem, ő példaként az időjárást említette…

A sokak által ismert pillangó-hatás lényege az, hogyha valami/valaki változik/változtat akár egy kicsit is a világ egy pontján, az hatással lesz (lehet) a Föld bármelyik pontjára sőt, akár egészére is. Ugye nem kell elmesélnem, hogy mi történt Vuhanban decemberben (pontosabban 2019. novemberében, csak egy ideig eltitkolták), ami a mi életünket is ennyire megváltoztatta.

A fenti mozaikok tanulságai

Bármennyire is azt hisszük, hogy befolyásunk (kontrollunk) alatt tudjuk tartani a történéseket, életünket, tévedünk. Ez a jelenség nem csak mostanra igaz, hanem születésünktől halálunkig, ezért bár tudom, könnyű mondani, de teljesen felesleges rástresszelni olyan dolgokra melyekre úgy sincs hatásunk.

Ennél volt sokkal rosszabb már a helyzet a világtörténelemben, van mit ennünk, lehetőségünk van kommunikálni másokkal.

Most igazán be lehet bizonyítani Izrael szlogenjét! Ám ehád, lev ehád! Egy nép, egy szív! Aki teheti segítsen a másik zsidónak (nem zsidónak), és aki segítségre szorul, az kérjen segítséget másoktól, legyen szó testi-, lelki- vagy bármely más területen megjelenő igényről. A világ jobbá tétele (tikun olám) e nehéz helyzetben is megvalósulhat, de ehhez szükség van egy “adó” és egy “fogadó” félre, körülbelül úgy, mint egy alapvető kommunikációs modell esetében.

Mindenben érdemes a jót keresni. A sok negatívum mellett, van pozitív hatása is annak, hogy ennyit vagyunk otthon…

Felhasznált forrás:

Peszáchi Hágádá: 2014, EMIH, 16.-17. oldal