A Montefiore-ről szóló második, befejező részében többek között arra is fény derül, hogy miért nevezik őt a zsidók “védelmezőnek”.

 

Büszke és vallásos zsidó

Montefiore-t London seriffének (magas presztízsű bírósági pozíció) is kinevezték, szerződését csak úgy írta alá, hogy tartalmazta, nem dolgozik sem Szombaton, sem Jom Tovkor (ünnepnap). Utazásai folyamán mindig arra törekedett, hogy legalább 9 zsidó férfi legyen vele, hogy saját minjen-nel rendelkezzen, valamint számos Tóratekercse közül egyet mindig magával vitt. Saját sajhet-je (rituális vágó; hentes) is volt. Amikor valamilyen közösségi rendezvényre ment mindig saját ételt vitt, így biztosította, hogy kósert fogyasszon ekkor is. Az egyik ilyen vacsorán egy fontos ember mellé ültették, aki antiszemita volt. Azt mondta neki, hogy épp Japánból tért vissza, “nekik nincs se disznójuk, sem zsidójuk”. Erre Montefiore a következőt válaszolta: “Ennek megfelelően Önnek és Nekem is oda kéne mennünk, hogy mindkettőből rendelkezzenek egy példánnyal”.

A zsidók védelmezője

Montefiore, középkorú férfiúként elhatározta, arra teszi fel az életét, hogy az üldöztetésektől megmentse a zsidókat (és magát a judaizmust is) továbbá segítsen a szegénysorban élő hittársain szerte a nagyvilágban.
Az egyénekkel és a tömegekkel egyaránt foglalkozott. 1840-ben meggyőzte a török szultánt, hogy engedjen el 10 szír zsidót, akiket hamis vérváddal börtönbe zártak Damaszkuszban. 1846-ban Oroszországba utazott, ahol sikerült rávennie a cárt, hogy megszüntesse a zsidókkal szembeni kiutasításról szóló rendeletet az orosz lengyel határ menti területekről. 1858-ban Rómába látogatott, hogy megpróbálja felszabadítani a zsidó ifjút, Edgar Mortarát, akit egy katolikus nővér megkeresztelt, és egyházi szolgálók elraboltak.

Nem csak a zsidókért tett..

Bár számára a zsidóság volt az elsődleges, de nem az egyetlen terület, amelyért sokat tett életében. Felismerte, hogy a rabszolgatartás mennyire embertelen dolog és kampányba kezdett Angliában ennek eltörléséért. 1835-ben ő és a Rothschild család létrehozott egy kormányzati kölcsönt, amely lehetővé tette a rabszolgaság eltörlését a brit birodalomban.

Még néhány érdekesség

Montefiore több, mint 100 évig élt. Gyermeke nem született. Öröksége azon jó cselekedetekben azonban tovább él, melyeket hosszú élete folyamán tett. Kiváló példája a büszke és kitartó zsidónak, Izrael védelmezőjének, aki pénzét és befolyását arra használja, hogy a zsidóság és az egész emberiség számára élhetőbb hellyé váljon a Föld.

A legenda szerint egyszer Viktória királynő megkérdezte Sir Montefiore-t, hogy pontosan mennyi pénze van. Ő elment és pár nap múlva visszatért. Mondott neki egy számot, mire a királynő így felelt; mindenki tudja, hogy ennél sokkal nagyobb vagyonnal rendelkezel. Montefiore erre csak annyit válaszolt; “Fenségem, az egyetlen vagyonom az a pénz, amit már jótékonyságra adtam. Minden más, ami a tulajdonomban van, az csak átmeneti, bármikor elveszhet vagy elvehetik tőlem.”
Ramsgate-ban ma ellátogathatunk a híres Montefiore Múzeumba, és a közelben lévő, kb. 200 éve épült zsinagóga. A zsinagóga mellett van egy sír, a Ráchel ősanyánk sírjának pontos másolata, amely Moses Montefiore és felesége, Judith végső nyughelye. A sír közelében egy yeshiva működik, mely halála után is tovább él.

Sir Moses Montefiore élete mindannyiunk számára inspiráló és példaértékű lehet, kívánjuk, hogy emlékéből fakadjon áldás!

A borítóképen Ramsgate kikötője látható.