A valóságban a makkabeusok és a görögök közötti összecsapások 27 évig tartó, rendkívül véres és kegyetlen háborút eredményeztek. Az Ö-való segítségével nekünk kevesebb is elég lesz. Hagai Lundin rabbi ünnepi gondolatait az Arutz Shevan osztotta meg, alábbiakban néhány saját megjegyzéssel olvasható magyarul.

Az olajjal teli kancsó csodája nyolc napig tartott. Így úgy tűnik, hogy a makkabeusok (macevet ’kalapács’ szóból ered1) és a görögök közötti csata is egy néhány napig tartó, könnyű háború volt. A mítosz szerint a görögök vallási rendeleteket hoztak a zsidók ellen, akik erre villámháborúval válaszoltak, amelyben Jeruzsálemet elfoglalták, gyertyákat gyújtottak és szufgániját, sült fánkot ettek.

A valóságban a makkabeusok és a görögök 27 évig tartó, rendkívül véres és kegyetlen háborút vívtak, amiben a görögök nemcsak vallásellenes rendeleteket hoztak, hanem Izrael egész földjén mészárlásokat hajtottak végre, de többek között amputálások, tömeges nemi erőszak, gyermekek és csecsemők elrablása és meggyilkolása is szerepelt a repertoárjukban. Maga a háború tele volt hullámvölgyekkel, győzelmekkel és vereségekkel és a makkabeusokat is gyakran a megsemmisülés veszélye fenyegette.

A hellenisták jelentős csoportja ötödik oszlopként szolgált, maguk a makkabeusok pedig éheztek. Az öt hasmoneus fiú, Jehudá (Júda), Johánán, Jonátán, Elázár és Simon közül csak az utóbbi élte meg a győzelmet.

Csakhogy minden évben azért ünnepeljük a hanukát, hogy emlékezzünk arra, hogy a fény legyőzi a sötétséget, még ha hosszú, szakaszos és kanyargós úton is. Ezért teszünk minden nap egy új gyertyát a hanukiába „fokozatosan gyarapodva”. A 2000 évvel ezelőtti Makkabeusoknak köszönhetően ma végtelenül jobb helyzetben vagyunk, mint akkoriban: nem egy világbirodalom ellen harcolunk, hanem terrorszervezetek ellen; nem gyilkosoknak kiszolgáltatott telepesek vagyunk, hanem egy erős állam – gazdaságilag és katonailag –, amely tudja, hogyan kell visszavágni2.

A háborús időkben a megosztó uszítók nem ötödik hadoszlop, hanem csak idegesítő emberek, akik gyűlöletessé teszik magukat az izraeli közvélemény szemében; nem pogromtól vagy inkvizíciótól való félelmünkben gyújtunk gyertyát a otthonunk rejtekében, hanem a házaink ajtajában, hogy a csodát hirdessük.

Az i. e. 167-es Makkabeusoknak köszönhetően ma már egy sokkal világosabb világban élünk, és az i. sz. 2023-as Makkabeusoknak köszönhetően unokáink még világosabb világban fognak élni.

Azokban a napokban – ebben az időben (בימים ההם בזמן הזה).

Shabbat Shalom és boldog hanukát!

 

1 Lundin a rabbi értelmezése csak az egyik a lehetséges szóeredeztetés közül, ugyanis a szó etimológiája kétséges. A név, amely Jehudá Makkabi személyes jelzője volt és pedig nem öröklött családneve, az arámi (makkaba, “kalapács”) szóból származhat, utalva Jehudá harci moráljára. Ezzel szemben a hagyományos zsidó magyarázat szerint a מַכַּבִּי (makkabbī) egyrészt lehetett a מִי-כָמֹכָה בָּאֵלִם יְהוָה (Mi chamocha ba’elim Hashem, “Ki olyan, mint Te a mennyei hatalmak között, Ö-való! ” 2Mózes 15:11) betűszava, amely a Makkabeusok csatakiáltása volt, de akár a מַתִּתְיָהוּ בֶּן יוֹחָנָן הַכֹּהֵן (Matityahu ben Yoḥanan HaKohen, Matatiás) kezdőbetűinek összeolvasása is. Egy harmadik lehetőség, hogy a név a מַכְבַּנַּי (makebbanáy, “Machbanai”) elferdítése.

2 Nem megfeledkezve a gálutban élő zsidóságról sem.