Chanukakor több csodára is emlékezünk. Egyrészt, a kislétszámú zsidó hadsereg legyőzte a nála jóval nagyobb görögöt. Másrészt az ellenfél legyőzése után az egy napra elegendő olaj nyolc napon keresztül égett és ezzel fényt adott a Szentélyben.

Mi is valójában a chanukai csoda?


Milyen lehetőség nyílik meg ebben a nyolc napban, és mit kell tennünk, hogy hozzáférjünk az ünnep fényéhez? Hogyan tegyük a Chanuka fényét saját belső fényünkké? Mindenki tudja, hogy a chanuka valamilyen módon a zsidók görögök felett aratott győzelmének ünnepe. A görögök üldözték a zsidókat, a zsidók ellenálltak, és ma is itt vagyunk, hogy erről (is) beszéljünk. A kérdés azonban az: Miért ez az egyetlen olyan esemény az üldöztetéssel szemben, amelyre ünneppel emlékezünk? Hiszen nincs hiány olyan emberekből, népből akik megpróbálták elpusztítani a zsidókat, sikertelenül.

Miért a zsidók görögök felett aratott győzelme (i.e. 164) az egyetlen esemény, amelyre megemlékezünk?

Nagyon csábító az 1. kérdésre ugyanúgy válaszolni, ahogyan a bölcsek teszik, azon kevés talmudi rész egyikében, amely ténylegesen megemlítik chanukát. A Talmud a következő kérdést teszi fel: “Mi is pontosan a chanuka?” Ez egy furcsa kérdés, mert azt hinné az ember, hogy ha valaki tudná, miről szól a chanuka, az a Talmud bölcsei lennének. Ráadásul egyszer sem kérdezik: “Mi a peszách?” vagy “Mi az a Purim?” Miért volt ilyen problémájuk Chanukával?

Rashi, a bibliai és talmudi magyarázó segít, és így magyarázza a Talmud kérdését: “Pontosan mi volt az a csoda, ami ahhoz vezetett, hogy a chanukát ünneppé nyilvánították?” Ebből a kérdésből az következik, hogy nem egy olyan esemény volt, amelyet az ember csodásnak tarthat, de csak egy felelt meg a bölcsek ünnephez méltó csodájának kritériumainak.

Erre a kérdésre a Talmud ezt válaszolja: “Rabbijaink azt tanították, hogy kiszlév 25-én kezdődik chanuka nyolc napja. Azokon a napokon tilos a gyászbeszéd. Miért? Mert amikor a görögök bementek a Szent Templomba, tisztátalanná tették az összes tiszta olajat. amelyek tartalékban voltak, hogy a Menórában használhassák.” A Talmud ezután beszámol arról, hogy amikor a Hasmoneus család diadalmaskodott a görögök felett, csak egy üveg olajat találtak, amely még mindig a főpap pecsétjével volt lezárva, és amely teljesen szennyeződésmentes volt, és ezért felhasználhatták a Menórában.

Azt is mondják, hogy ez az egy üveg olaj csak egy éjszakára volt elég. És akkor jön a nagy következtetés. “Aznap este csoda történt, és meg tudtak gyújtani egy kis üvegcse olajat, és csoda történt; a gyertyák nyolc napig égtek.”

Amit ebből megtudunk, az az, hogy Bölcseink szemében, amikor egy kis üveg olaj hét nappal tovább ég a vártnál, az a “csoda” címet érdemlő esemény. De amikor egy túlerőben lévő, rosszul felszerelt zsidó csapat legyőzi a világ legnagyobb katonai erejét, az nem emelkedik a csodák szintjére.

Ez talán megválaszolhatja az első kérdésünket, mert bár a zsidó történelem nagy része csodásnak tekinthető, csak chanukakor történt az olaj nagy csodája. A probléma ezzel a válasszal az, hogy újabb kérdést vet fel: Miért csak a Görögországgal folytatott konfliktusban volt fénycsoda? Miért nem történt máskor hasonló csoda a zsidó történelemben?

Más lenne a helyzet, ha a Talmud azt mondaná, hogy chanuka idején két csoda történt, az egyik egy katonai győzelem, a másik pedig az olajé. Ez azonban nem a Talmud álláspontja. A Talmud inkább azt állítja, hogy csak egy csoda volt: az olaj! Tehát a 3. kérdés: “Miért nem tekintik a katonai győzelmet egyáltalán csodának?”

Vegyük fontolóra az imakönyvben található különleges szöveget, az „ál hániszim” néven ismert részt, amely chanukára vonatkozik. Az egész szövegben egyetlen szó sem esik arról, hogy nyolc napon keresztül csodálatos módon égett volna az olaj. Azt gondolhatnánk, hogy chanuka ünnepe egy csodálatos katonai győzelem körül forog, ahol az Örökkévaló „az erőseket a gyengék kezébe adta, a sokakat a kevesek kezébe, a tisztátalanokat a tiszták kezébe, a gonoszokat a igazak kezei stb.”

Tehát a 4. kérdés: Miért beszél az imakönyv csak a katonai győzelemről, amikor a Talmud csak az olaj csodájára összpontosít?

Gondoljuk újra!

E kérdések megválaszolásához három kérdést kell megvizsgálnunk, annak érdekében, hogy a válaszok a helyükre kerüljenek.

1) Mi volt a görög szemlélet az emberi természetről, és mi volt a görög kultúra lényege?

2) Miről is szólnak valójában a csodák?

3) Mi a zsidó álláspont az emberi természetről, és miről szól valójában a zsidó nép?

 

Válasz a kérdéseinkre

I.e. 164-ben a zsidók a Tóra természetfeletti akaratát képviselve háborúba indultak a természet istenítését képviselő görögök ellen. Képzeljük el a jelenetet: A görögök az autópályákon álltak AK47-esekkel, és jobbra-balra mészárolták a zsidókat. Már elfoglalták Jeruzsálem óvárosát. Nem volt remény. Hogyan küzdöttünk? Kisfiainkat körülmetéltük, megtartottuk a Szombatot, és megszenteltük az új hónapot. 

A görögök biztosan nevettek ezen, és ölni kezdték a zsidókat. Ez i.e. 322-től egészen i.e. 164-ig tartott. Ennek ellenére a zsidók folytatták szánalmas lázadásukat – és folyamatosan kockáztattak, és életüket adták a judaizmusért. A görögök valószínűleg azt hitték, őrültek vagyunk.

Ahogy a Talmud mondja, Görögország lényege a sötétség. Chanuka eseményeit a fények csodája kísérte, mert ez a zsidók fénye és a görögök sötétsége közötti harc tökéletes ábrázolása volt. A természetfeletti kontra természetes.

Most pedig rátérünk arra, hogy a Talmud bölcsei hogyan viszonyulnak a chanuka csodájához. Nagyon jól megértették, mi a csoda és mi nem csoda. Megértették azt a mély spirituális elvet is, hogy ha tovább próbálkozunk, nem veszíthetünk. Ha erőfeszítést teszel valamiért, akkor előbb-utóbb látni fogod az eredményét.

Amikor a Talmud megkérdezi: “Mi volt az a csoda, amelyen a chanuka alapul?” osztályon kívüli csodáról beszéltek. Ezért azonosítják az olaj csodáját és nem a katonai győzelmet. Számukra a katonai győzelem várható volt, ez egy “természetes” csoda, tudták, hogy számíthatnak rá. Mert tudták, hogy ha a zsidók ellenállnak, harcolnak, betartják a judaizmusukat, akkor végül a görögök vereséget szenvednek. Nyolc napig égő olaj – ez váratlan volt. 

Történelmi szempontból a Talmud figyelmét az az egyedülálló esemény kelti fel, amikor nyolc napon keresztül csodálatos módon égett az olaj. Háborúk? Folyton előfordulnak.

Az imakönyvnek (szidur) viszont semmi köze a történelemhez. A szidur szó szerint a máról szól. Ma reggelről, délutánról és ma estéről. Egy élő, dinamikus, kibontakozó kapcsolatról szól minden zsidó és az Örökkévaló között. A jelenről szól, nem a múltról. Az imakönyv egyetlen fajta csodát említik, ami folyamatban van, és éppen most megy végbe. A szidurban emlegetett csoda az, amely örökké releváns a természet és köztünk folyó háborúban: az az elv, hogy ha tovább harcolunk, végül legyőzzük természetünket.

Tudjuk, hogy a zsidó nép nem számol a természettel. Tudjuk, hogy akkor sem hagyhatjuk abba a próbálkozást, ha erőfeszítéseink szembeszállnak azzal, ami észszerűnek vagy racionálisnak tűnik. A természet racionális, a zsidó nép nem. Vajon racionális vagy természetes a zsidó nép visszatérése 2000 év után? Háromszáz évvel ezelőtt valaki józan eszével gondolta volna, hogy a mai Izrael valaha is lehetséges?

Felhasznált forrás:

The Miracle of Chanukah