Újévre tálalva
Evés nélkül nincs ünnep- kivéve, ha böjtről van szó. A legtöbb kiemelt zsidó napnak létezik preferált elemózsiája. Leggyakrabban nem azért fogyasztjuk az adott ételt, mert kötelességünk (kivéve peszáchkor a maceszt), hanem azért, mert a hagyomány így diktálja. Ez nincs másképp a zsidó újév, Ros Hasana esetében sem.
Az egyik legjellemzőbb ros hasanai étel a méz. Fogyasztásának oka igen egyszerű és logikus, azt szeretnénk, hogy a következő évünk édes legyen. Az sem elhanyagolható, hogy a méz igen egészséges, ami az őszi időszak vírusai ellen védelmet nyújthat immunrendszerünknek. A mézzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy szinte mindenhez illik. Ros hasanatól egészen szukot végéig a bárheszt nem sóba, hanem mézbe mártjuk. A bárhesz alakja is szimbólikus. Arra törekszünk, hogy az év első napjain kerek kalácsot fogyasszunk, nem meglepő módon azért, hogy egész, teljes legyen az előttünk álló időszak.
Szokás almát is mézbe mártani, ehhez hasonló jelentés kapcsolódik, mint a kerek kalácshoz.
Újév környékén gyakori az asztalon a mézzel megfűszerezett hal és hús. A zöldségekhez ugyanolyan jól megy az édes elemózsia, mint a semlegesebb ízvilággal rendelkezőkhöz. A cimesz az egyik legismertebb zöldséggel és mézzel készült askenáz étel. Leggyakrabban sárgarépát, némi hagymát, olajat és mézet tartalmaz, a modern korban szeretik ezt a hagyományos ételt is megbolondítani a séfek, sokszor szárított vagy aszalt gyümölcsök és más zöldségek (pl. édesburgonya) is a tálba kerülnek. A cimeszhez hasonló étel a mézzel megkent egész sárgarépa, amit sütőben sütve köretként szokás tálalni.
Szombaton és más ünnepekkor szokás halat enni. Ros hasanakor természetesen a mézzel megbolondított pikkelyesek a népszerűek. Ilyen lehet például a mézzel és fokhagymával bekent lazacfilé.
A főételt, a húst is igen jól lehet mézzel pácolni, legyen szó csirkéről, marháról vagy az egyes közösségekben az időszakban preferált bárányról. Ha már bárány, létezik egy másik szokás is. Újévkor (jom hádin-az ítelet napja) eldől, hogy milyen év vár ránk, “fejek vagy farkak” leszünk-e a következő hónapokban. Előbbi előidézése érdekében az ünnepi asztalon helyet kap a halfej vagy a bárányfej. A bátrabbak esznek is ezekből.
Az újévi ételszimbolika része a gránátalma. A hagyomány szerint azért fogyasztjuk, hogy annyira sok jócselekedetünk legyen jövőre, mint ahány magja van a gyümölcsnek (egyesek szerint akár 613 is lehet, ahány micva található a Tórában).
A desszert esetében sem maradhat el a méz. Bármely piskótához, süteményhez kiváló összetevő, akár cukor helyett is.
Ezután a leírás után minden kedves olvasónak sáná tová umetuká, jó és édes évet kívánok!