A mexikói zsidóság története

Cikkünk a mexikói zsidóság történetét mutatja be. Az első rész a következő link alatt olvasható: http://zsblog.hu/egy-meltatlanul-keveset-emlegetett-viragzo-zsido-kozosseg-kozep-amerikaban-i-resz/

Függetlenségtől az egyenjogúságig

Miután Mexikó elnyerte függetlenségét (1821), teljesen eltörölte az inkvizíció intézményét. A hivatalos államvallás a katolikus lett. A továbbra is itt élő kriptozsidók ezután sem gyakorolhatták szabadon a zsidó vallást, azonban 1825 és 1860 között egyre több zsidó rituálé épült be a mindennapjaikba. Ezen években néhány német és kelet-európai izraelita érkezett az országba, ők azonban nem kaptak mexikói állampolgárságot, gazdasági helyzetük sokkal nehezebb volt, mint vallási vagy társadalmi létük. 1861-ben egy csoport egy csarnokot bérelt ki, ahol megtartottak a ros hasanai és jom kipuri imákat, ez az első regisztrált nyílt zsidó szertartás az ország történetében. 1865-ben I. Miksa császár egyik rendeletében vallási toleranciát rendelt el. Európai és amerikai zsidó szervezetek vezetőivel Mexikóba látogatott, hogy felmérjék az ide vándorlás lehetőségeit. 1864 és 1867 között a mexikói uralkodó sok zsidót hívott meg Franciaországból, Belgiumból és az Osztrák–Magyar Monarchiából, hogy telepedjen le országában. 1867-ben mindössze 20 zsidó család élt a közép-amerikai országban.

A reformháború éveiben megerősödtek a liberális eszmék az országban, aminek következményeként az államba érkező zsidók állampolgársághoz és egyenjogúsághoz jutottak. Az 1880-as években nagyon sok zsidó érkezett Mexikóba, mert a helyi kormány izraelita bankárok segítségével akarta felélénkíteni az ország gazdaságát. Továbbá a II. Sándor cár ellen elkövetett merénylet következtében rengeteg zsidó hagyta el Oroszországot, és költözött ide. Ők főleg Mexikóvárosban és vidéki területeken találtak új otthonra, gyakori foglalkozás volt körükben az utazóügynökösködés. A jelenlegi mexikói zsidóság közel felének ősei e menekülthullámmal érkezett az országba.

Egy másik jelentős zsidó csoport érkezett ugyanebben a korszakban az államba, mégpedig a francia iparosoké. Többségük azonban amint vagyonra tett szert Mexikóban, elhagyta az országot. De nem mindenki tett így, néhányan helybeliekkel házasodtak össze, és olyan neveket hagytak hátra főleg Mexikóvárosban, mint a Herczog, a Scherer vagy a Levy.

A XIX. század legvégén és a XX. század elején szefárdok és közel-keleti zsidók (a jelenlegi Szíria és az egykori Oszmán Birodalom területéről) is érkeztek Mexikóba. Ők alapították a Maguén David és a Monte Sinaí közösségeket. A szefárdok általában alacsonyabb társadalmi pozíciót töltöttek be, mint az askenázok Mexikóban, sokuk kétkezi munkás, szabó, cipész, házaló és szűcs volt. Mielőtt Mexikóvárosba költöztek volna, kisebb városokban éltek. Mivel a szefárdok kultúrája (és nyelve) közelebb áll(t) a helyi többségi társadaloméhoz, sokkal könnyebb volt számukra az integráció, mint az askenázoknak.

Élet a XX. században

Az 1900-as népszámlálás adatai szerint mindössze 134 zsidó élt Mexikóban. 1950-ig 7300 zsidó érkezett Ke­let-Európából, 2640 Spanyolországból és az egykori Osz­mán Birodalom területéről, 1620 pedig Kubából és az Egye­sült Államokból. Ezen különböző zsidó csoportok megalapították saját hitéleti és szociális intézményeiket. 1901-től a török zsidók nyílt istentiszteleteket tartottak, 1905-ben pedig megalapították az ország első Talmud Tó­ra központját, fiúk részére. Az első hivatalos zsidó szer­vezet az országban az 1912-ben létrehozott Monte Si­naí volt. A mexikói forradalom kezdetén (1910) rengeteg zsidó hagyta el az országot, de amint vége lett a megmozdulásnak, ismét szép számban érkeztek az államba. 1917 és 1920 között főként Oroszországból, Len­­gyelországból, Litvániából, a Balkánról valamint a Közel-Keletről vándoroltak ide az izraeliták. 1929 után, a nagy gazdasági világválság éveiben azonban csökkent a migráció, és felerősödött az elvándorlás.

Mexikó zsidó lakosainak számát 1930-ban 21 000 főre becsülik. 1940-ig sokan menekültek ide a nácizmus elől, azonban a kor migrációs hullámának mérete jelentősen az előzőké alatt maradt. A II. világháború elől főleg azok érkeztek az államba, akik rendelkeztek itt családdal vagy barátokkal.

Annak ellenére, hogy erős katolicizmus jellemzi az ország lakosságát, és az inkvizíció évei sem kedveztek a zsidóknak, a helyi társadalomban kevés ellenállás és intolerancia volt a zsidókkal szemben. Míg a XIX. században a katolikus egyház eléggé zsidóellenesnek mutatkozott, a kormány retorziói és az erősödő protestantizmus a XX. században sokkal hevesebb indulatokat váltottak ki, mint a zsidó közösség jelenléte.

Zsidó élet napjainkban

40-50 ezer körülire becsülhető a jelenleg Mexikóban élő zsidók lélekszáma, kiknek 75 százaléka Mexikóvárosban él. A Comité Central Israelita in Mexico City nevű közösség adatai alapján lakik ennyi izraelita az államban, azonban ők csak az ortodox és konzervatív zsidókat tartják számon, a vallástalan és egyéb, pl. reform irányzatok követőit nem. Mexikóban a világon a legalacsonyabb a vegyes házasságok aránya; a zsidók 94 százaléka egy másik zsidót választ magának házastársul. Majdnem a teljes mexikói zsidó lakosság (95%) kapcsolatban áll a hitközséggel, és a zsidó gyerekek 95 százaléka a 16 zsidó iskola valamelyikében tanul.

A mexikói zsidó közösség erős gyökerekkel rendelkezik és nagyon kevés problémája van az országban. Nyíl­tan zsidó személyek magas politikai pozíciókat töltenek be, sok mexikói zsidó található az üzleti, gazdasági, és művészeti életben is. Ha van is nézeteltérés a zsidó közösség és más társadalmi csoportok között, általában békés megoldás születik. A Vallásközi Tanács foglalkozik az ilyen problémák kezelésével.

Mexikó legrégebbi zsinagógája, az 1923-ban Mexikóvárosban épült Szefárd Zsinagóga. 1941-ben épült a Justo Sierra, Askenáz Sul, amely egy csodás Litvániában található zsinagóga pontos mása. Az intézmény építői a litván zsinagóga fotói alapján dolgoztak mexikói másán. Bár a mexikói zsidóság egységes, mégis öt különböző csoportról beszélhetünk, akik ragaszkodnak hozott hagyományaikhoz. Két szír közösséggel találkozhatunk; az aleppóival és a damaszkuszival, a kelet-európából érkezett askenázokkal, a balkánról érkezett szefárdokkal és meglepő módon egy Egyesült Államokból a közelmúltban idevándorolt közösséggel.

Napjainkban a zsidó közösség az élet minden területén megtalálható, legyen szó mentőszolgálatról, jóléti szol­gáltatásokról, de még emberrablás-ellenes csoport is szer­­veződött az izraelita hitközség égisze alatt.

A cikk eredeti verziója a Forrás újság 2016. június-július számában olvasható.