Purimhoz, a zsidóság legvidámabb ünnepéhez számos érdekes, manapság már finoman szólva is durva szokás alakult ki az előző évszázadokban. Ezek ma már nem léteznek, talán jobb is így…

Franciaország:

A gyerekek nem kereplővel zajongtak, hanem köveket ütöttek egymáshoz, amikor a Megila olvasásánál elhangzott Hámán neve.

Szaloniki:

Hámán alakú süteményeket helyeztek el az ablakpárkányon a Shábát Záchor előestéjén. Az édesség egészen Purim napjáig ott száradt. Az ünnepi étkezés alatt vágják fel, így megfelelve a következő idézetnek: “Megemésztik Hámán nyitott szájjal.”

Algéria:

A gyerekek sok-sok gyertyát gyújtottak meg a purimi étkezés ideje alatt, akárcsak chanukakor.

Líbia:

A gyerekek Hámán képmásokat dobtak a tűzbe, majd azon versenyeztek, hogy ki tud nagyobbat ugrani felette.

Buhara:

Purim idején a talajt rendszerint még hó fedte, mely anyagból nagy Hámán szobrot építettek a zsinagóga mellett. Ő igazából egy torzó volt, hosszú-vastag lábakkal, nagy fejjel, sárgarépa orral és céklából készült szájjal. A purimi étkezés után az egész zsidó közösség a hó-Hámán köré gyűlt. Tüzet raktak mellette, melyet állandóan fával és rongyokkal izzítottak, amíg el nem olvadt a hó szobor. Amíg nem semmisült meg teljesen, énekeltek.

Afganisztán:

A zsinagóga szőnyegét felszedték és a Megila-olvasás ideje alatt a közösség tagjai erősen taposták, ugráltak a parkettán, hátha Hámán ott bujkál.

Manapság nem léteznek ilyen szokások, mindenhol elterjedt a kereplő használata, amikor meghalljuk a gonosz Hámán nevét, valamint Hámán táskát fogyasztunk. Íme, egy recept hozzá:

A legegyszerűbb hámán táska recept