Himmler Andrást először a Szarvasi Családi Táborban hallottam zenélni. Magával ragadott lelkesedése, amit a zenén keresztül adott át a közösségnek. Azóta egyre gyakrabban találkozok a nevével, mint fellépő különböző zsidó rendezvényeken.

Láttam a közösségi médiában, hogy szinte minden napra jutott fellépésed chanuka idején. Az év egyéb időszaka is ennyire sűrű nálad?
 
Nem, dehogy. Mármint sűrű, igen, de nincs mindennap koncert. A zene, pontosabban a közös éneklés nagyon fontos szerepet játszik a zsidóságban, hiszen erős közösségépítő hatása van. Egyes ünnepeknél pedig szinte elengedhetetlen: jó példa erre a hanuka. Úgyhogy decemberben sok megkeresést kapok, jó látni, hogy ekkora igény van arra, amit csinálok. Sűrű időszak még a nyár is: gyerektáborok, szabadtéri rendezvények, esküvők, stb. Persze év közben is van mit csinálni, februárban például Philadelphiába utazom, ahol a BBYO nemzetközi konferenciáján fogok zenélni. Nehéz rávenni arra, hogy pihenjek, ezért az utóbbi évben tudatosan figyelnem kell arra, hogy időnként adjak magamnak néhány olyan napot, amikor nem csinálok semmit. 
Hogy indult zenei pályafutásod?
 
Arra emlékszem, hogy első osztályos voltam, és eldöntöttem: gitározni szeretnék tanulni. Nem tudom, honnan jött az ötlet, szülői presszió egyáltalán nem volt. Néhány év után elkezdtem érdeklődni a könnyűzene iránt, aminek az lett az eredménye, hogy a gitártanárom segítségével alapítottam egy rockzenekart, ami sok éven keresztül működött. Ezzel párhuzamosan elkezdtem a Katona József Színház, majd később a Stúdió K és a TÁP Színház előadásaiban zenélni. A Nóra – karácsony Helmeréknél c. darabot öt évig játszottuk a Katonában, ahol rengeteg mindent tanultam: zenéről, alázatról, felelősségről, stresszkezelésről – és még sorolhatnám. A zsidó zenével Bíró Eszter énekesnő ismertetett meg először, akit éveken keresztül kísértem lauderes rendezvényeken. Ezt követték a BBYO táborok, de ekkor még eszembe sem jutott, hogy én később ezzel fogok foglalkozni. Kellett ehhez jó néhány év, illetve talán az, hogy a külföldi tanulmányaim miatt hirtelen kellett kilépjek abból a zsidó közösségből, melynek tizenhat éven keresztül – óvodától érettségiig – szerves része voltam. És hát igen hamar hiányozni kezdett minden: a barátok, az ünnepek, az úgynevezett zsidó humor, a közösségi események… Így született meg a döntés, hogy jelentkezem Szarvasra zenésznek, ahol tavaly óta én vezetem a zenei csapatot.

A közösségi médiában leginkább azt figyeltem meg, hogy zsidó gyermek és ifjúsági szervezeteknél zenélsz. Csak fiataloknak játszol?
 
Ez valóban így van, de egyre többször fordul elő, hogy más rendezvényekre is hívnak. A fő profilomat most is a gyerek- és ifjúsági szervezetek (Szarvas, BBYO, Hanoar, Cteen, Cub Sababa, Rumbi Tanház) képzik, de szoktam játszani a Bálint Ház kifejezetten felnőtteknek szóló rendezvényein is, vagy például a MAZS Alapítvány Holokauszt-túlélőknek tartott nyári táboraiban. Decemberben pedig a Gozsdu Udvar hanukai eseményein játszottam, amire abszolút vegyes korosztály volt kíváncsi.
Említetted a színházi múltadat. Továbbra is kilépsz időnként a zsidó zenei világból?
Sok éven keresztül szinte egyáltalán nem foglalkoztam zsidó zenével, szívesebben játszottam régi rock/pop dalokat. Az utóbbi időben azonban valami megváltozott bennem, sokkal fontosabb lett számomra a zsidóságtudatom, a zsidó identitásom. Ez persze bizonyos szempontból az ember fejlődéstörténetének része, de közrejátszik egy másik tényező is: a globálisan eszkalálodó antiszemitizmus. Úgy érzem, a jelenlegi helyzetben mindennél fontosabb, hogy összetartsuk a közösséget: hogy tudást, élményt, történeteket, hagyományt adjunk át a gyerekeknek, az idősebbeknek pedig mutassuk: van remény, mi itt vagyunk. Úgy hiszem, a zene kiváló eszköz erre.
Honlapodon olvastam, hogy külföldön jársz egyetemre. Mit tanulsz és hol?
 
Igen, Dubliban tanulok az IADT egyetemen működő National Film School-ban, aminek a neve is elárulja, hogy filmszakra járok. Tudatos döntés volt részemről, hogy nem zenei egyetemre jelentkeztem, mert attól féltem, kiölné belőlem a lelkesedést. Így a film mellett döntöttem, ami szintén érdekel, és talán jó is, ha az ember nem mindig ugyanazzal foglalkozik.
 
Mi leszel, ha nagy leszel?
 
Ez nagyon jó kérdés, de sajnos nem tudok rá válaszolni. Jelenleg, 2026-ban azt mondanám, egy biztos: a zene mindig központi szerepet fog játszani az életemben.