Amikor Franz Kafka, számtalan világhírű regény és novella, így pl. az Átváltozás és A per szerzője elhunyt, barátja, Max Brod kiadta naplóját kihagyva belőle azokat a részeket, amelyeket túl személyesnek tartott. Most azonban az új fordításért felelős Ross Benjamin segítségével gyakorlatilag teljes egészében olvashatóak az eredeti naplórészletek. A cikk eredetileg a Times of Israel hasábjain jelent meg.

1915-ben Franz Kafka két vázlatfejezetet mutatott meg közeli barátjának és írótársának, Max Brodnak A per című regényéből, amely azonban sosem készült el, mivel Kafka tuberkulózisban elhunyt 1924 júniusában, mindössze 40 évesen.

Kafka, aki német anyanyelvű zsidó családba született Prágában, halála előtt szigorúan leírt utasításokat hagyott Brodnak, hogy három-négy novellát kivéve égesse el minden írásművét. Brod, mint az ismeretes, nem teljesítette barátja utolsó kívánságait.

Brod, aki elkötelezett cionista volt, elmenekült a náci megszállás elől Csehszlovákiából 1939-ben és a brit mandátum alatt álló Palesztinába emigrált. Kafka irodalmi hagyatékának egyetlen gondozója Brod volt, ő szerkesztette és gondozta Kafka posztumusz kiadásait: A per 1925-ben jelent meg, ezt követte A kastély 1926-ban, majd a Hiányzó személy című művet, amit Brod átnevezett Amerikára, 1927-ben.

Brod azután Kafka két kötetnyi naplóját is kiadta angolul 1948-49-ben. Az első kötetet Joseph Kresh fordította, a másodikat pedig Martin Greenberg Hannah Arendttel együttműködve, aki akkoriban a Schocken Books szerkesztője volt New Yorkban. A naplók első kötetének utószója 1948-ban jelent meg, ahol Brod azt állította, hogy a naplók annyira teljesek, amennyire csak lehet. „Néhány részt, amelyek a gondolatok töredékes jellege miatt értelmetlennek hatnak, kihagytam” – írta Brod.

A Habima színház szerzője és művészeti vezetője, dr. Max Brod (jobbra), Csemerinszki (középen) és Cvi Friedland színi rendezőkkel (balra) (Ismeretlen szerző, 1942).

Ross Benjamin, a német nyelvű irodalom fordítója amellett érvel, hogy Brod nem igazán fejtette ki az igazság minden részletét.

„Az élő emberek neveit és a részleteket, akik még életben voltak a naplók kiadása idején, Brod kihagyta vagy megváltoztatta. A naplókat több helyen manipulálta, mert azok, véleménye szerint, vagy róla, vagy Kafkáról rossz képet festettek volna” – írja Benjamin a Franz Kafka naplói előszavában, amelyet 2023. január elején adtak ki.

Nyolc évbe telt, hogy Benjamin lefordítsa az eredeti német szöveget, és most először olvasható Kafka naplóinak teljes szövege angolul. A naplók 1909 és 1923 között íródtak és napi eseményeket, gondolatokat és megfigyeléseket, irodalmi vázlatokat, leveleket, álmokat, terveket tartalmaz a tervezett jövőbeli alkotásokhoz, leírásokat az emberekről, akikkel Kafka találkozott, valamint majdnem befejezett prózai darabok is szerepelnek benne. 1913-ban Kafka egy naplóbejegyzésében azt írta: „Irodalomból vagyok. Nem vagyok és nem is lehetek más.”

Benjamin korábbi fordításai között szerepel Daniel Kehlmann Tyll és You Should Have Left című könyve, valamint Joseph Roth Job (Jób) című műve. 2010-ben Benjaminnek odaítélték a Helen és Kurt Wolff Fordítói Díjat Michael Maar Speak, Nabokov című fordításáért. Benjamin írásai megjelentek a The New York Times, The Times Literary Supplement, Bookforum, The Nation és más kiadványokban is.

A Times of Israel elérte Benjamint Zoomon keresztül otthonából, a New York-beli Nyackból, hogy Kafka naplóinak új fordításáról beszélgessen vele, valamint arról, hogy milyen betekintést nyújtanak a szövegekből nyert új információk Kafka életébe és munkájába. A beszélgetés szerkesztett szövege olvasható alább.

A Times of Israel: A naplók előszavában igen kritikusan nyilatkozol Kafka barátjáról és irodalmi örököséről, Max Brodról. Milyen dolgokat cenzúrázott Brod Kafka naplóiból, amelyeket angolul 1948-49-ben adtak ki első ízben?

Ross Benjamin: Brod kifejezetten hatalmas szövegrészeket törölt, amiket túl személyesnek talált. Cenzúrázta Kafka irodalmi szövegeit is, amelyeket a naplóban vázolt, majd önállóan címet adott nekik, végül máshol közölte azokat, mint önálló írásműveket. Brod felhatalmazta magát, hogy Kafka szövegeivel szabadon bánjon és úgy döntött, hogy mivel ő az, aki [tényleg] ismerte Kafkát, ezért ő tudja, hogy milyen részek maradjanak Kafka irodalmi örökségének részei, és mi az, ami inkább maradjon rejtve a nyilvánosság elől.

Max Brod (Max Brod Collection AR 1023, Jogok: Fritz Eschen)

Cenzúrázta és szerkesztette-e Brod a naplókat azon részekben is, ahol Kafka Brodról írt?

Időnként Brod meghagyta azokat a részeket, amelyekben Kafka kritikusan írt róla. Például Kafka a naplóban egyszer azt írta: “Nekem és Maxnak szükségszerűen különbözőeknek kell lennünk.” Brod nem vágta ki ezt. De olyan bejegyzéseket kivágott, amelyekre érzékenyebb volt. Például egy bejegyzést, amelyben Kafka leírta, hogy Brod visszatért egy berlini felolvasásról 1911 decemberében, és hogy egy kritikus, Franz Werfel, utána valami lekicsinylőt írt Brodról egy szemlében. Kafka naplója dokumentálta, hogy Brod eltávolította ezeket a dehonesztáló megjegyzéseket, majd Brod kiadatta a szemlét a prágai napilapban, a Prager Tagblattban (az őt ért kritika nélkül). Brod az összes részletet persze kivágta a naplókból is.

Brod több évtizeden keresztül reklámozta Kafka prózáját egy szélesebb közönségnek. De mi a vélményed arról, hogy Brod szinte mitizálta Kafka életét és életrajzát?

Brod Kafkát szentként idealizálta, és azt mondta, hogy „Kafka megértéséhez a szentek kategóriája alkalmasabb, mint az irodalomé.” Személy szerint azt gondolom, hogy az irodalom kategóriája alkalmasabb. Nem arról van szó, hogy Brod Kafka szentként való pozícionálására törekedett volna anyagi okokból, inkább így láthatta Kafkát, legalábbis halála után.

Brod szerkesztői döntései jelentősen megváltoztatták Kafka prózáját, főleg Kafka három posztumusz megjelent regényében?

Brod javította a hiányzó központozást és javította azokat a mondattani hibákat, ahol Kafka túlságosan sietve dolgozott. Brod felcserélte a regények szövegeit és döntött a fejezetek kronológiáját illetően is, amelyek csak egy csomó anyag részét képezték, amit Kafka maga után hagyott. Például Brod kihagyott bizonyos töredékeket, amelyeket nem tudott összeilleszteni A per című műben. De azóta más verziók is megjelentek A perből, amelyek viszont megőrizték Kafka prózájának ugyanazokat a durva éleit, amelyeket Brod kisimított a regényben.

Kafka A per (Der Prozeß) c. regényének 1925. évi első kiadása.

Te Kafka naplóját „irodalomkészítő laboratóriumának” nevezted. Mit értesz ezen?

Sok esetben Kafka naplóiban valójában fiktív narrátorként ír, nem mint naplóíró. Minden alkalommal, amikor Kafka írt, potenciálisan irodalmat hozott létre.

Az új naplófordításod újabb lehetőségeket nyit Kafka szexualitásának megértésére. Említed például, hogy Brod törölte azt a sort, ahol Kafka egy férfi vonatutas „jól látható tagjáról” ír, amely „nagy dudort képzett a nadrágján”. Egy másik naplóbejegyzésben Kafka egy nudista szanatóriumba látogatott és látott két svéd fiút. Brod változatában csak annyi szerepel: „Két hosszú lábú csinos svéd fiú.” Azonban a te fordításodban ez a bejegyzés másképp szól: “Két gyönyörű svéd fiú hosszú, olyan formás és feszes lábakkal, amiken az ember szívesen végigfuttatná a nyelvét.”

Az általam visszaillesztett részletek, amelyeket Brod törölt, világosan mutatják Kafka homoerotikus vágyait, amelyek korábban kevésbé voltak ismertek [az angol nyelvű naplófordításokban], ezért úgy gondolom, hogy hozzájárulnak Kafka szexualitásának megértéséhez. Kafka mindig kereső és felfedező volt életének minden területén. Nekem logikusnak tűnik, hogy Kafka az írásában a szexualitásának más lehetőségeit is igyekezett felfedezni.

Brod és Kafka együtt látogattak bordélyokba Prágában, Milánóban, Lipcsében és Párizsban. Néhány látogatásról dokumentumok maradtak meg Brod eredeti angol verziójában. Cenzúrázott-e Brod bármilyen részletet?

Kafka látogatásai a bordélyokban nem teljesen cenzúrázottak, de Brod angol fordításában kissé fel lettek higítva. Például Kafka naplójában egy Milánóban tett látogatásról írt: „Az ajtó melletti lány, akinek spanyol vonásai vannak, spanyolosan teszi rá a kezét a csípőjére, ahogyan egy selyem ruhában feszít. Haja vastagon fut a köldökétől a nemi szerveihez.” Brod verziójában kivágta ezt a bejegyzés utolsó sorát. De miért? Nehéz megmondani. Talán túl nyersen testi és kéjelgőnek látta?

Mit árulnak el nekünk ezek a naplók Kafka kapcsolatáról a nőkkel?

Kafkának nagyon bonyolult és szenvedéssel teli kapcsolata volt általában a nőkkel. A nőkről szóló leírásai [ezekben a naplókban] gyakran azt mutatják, mintha undort érzett volna irántuk, ugyanakkor vonzalmat és taszítást is. Kafka első naplóbejegyzése, amelyben a benyomásait Felice Bauerről írja le [akit később kétszer is megkér, hogy menjen hozzá feleségül], például úgy hangzik, mintha valakivel találkozott volna, akit nagyon csúnyának, érdektelennek és unalmasnak talált. Felice Bauert úgy írja le, mintha gyakorlatilag „törött orra és merev, jellegtelen haja” lenne. De aztán Kafka leveleket írt Felice Bauernek, amelyekben az őrült szerelmi vonzódásáról ír. Kafka számára problémát okozott az, amit ma heteronormatív monogámiának nevezünk.

Kafka háromszor kérte meg valakinek a kezét, kétszer ugyanazt a nőét, de sosem házasodott meg. Megszállottan írt naplóiban az agglegény státuszáról, ami nagyon szorongást okozott neki.

Igen. Az agglegény szó százszor is felbukkan a naplókban. Ez a kérdés Kafka szexualitása szempontjából is sok mindent jelenthet. Kafka egyik módját ennek a morális konfliktusnak a feloldására Gustave Flaubert francia íróra hivatkozva találta meg, aki az agglegénységet azzal igazolta, hogy teljes mértékben át kell adnia magát a művészetének és az irodalmának. Kafka is ezt az elméletet tette magáévá. De ez az agglegénység és a házasság, valamint a családalapítás közötti belső konfliktus állandóan jelen van Kafka naplóiban, mert végeredményben sosem békült meg ezzel.

Azt is sugallod, hogy Kafka belső konfliktusai és szorongásai a művészi munkájának alapvető forrásává váltak.

Abszolút. Kafka állandóan új metaforákat, képeket és allegóriákat talált ki, hogy ezekkel a belső [pszichológiai] konfliktusokkal foglalkozzon, amelyek nagyon sok stresszt okoztak neki. Kafka sokat szenvedett mentálisan, de kreativitását arra használta, hogy átváltoztassa ezt a szorongást irodalmi kifejezéssé.

A naplók előszavában azt lehet olvasni, hogy Brod „Kafka az kelet-európai zsidókhoz való általában pozitív és nyitott hozzáállásának időnként megjelenő látványos hiányát is elhomályosította” Példaként említ egy utazó jiddis színházi társulatot, amely Lembergből (Lviv) érkezett Prágába 1911 és 1912 között, és amelyet Kafka több mint 20 alkalommal látogatott meg, még írt is a darabjaikról a naplóiban. Kafka barátságot kötött a csoport egyik tagjával, a lengyel színész Jizchak Löwyvel. Mit cenzúrázott ki Brod ezekből a bejegyzésekből?

Érdemes megemlíteni, hogy Kafka apja tipikus zsidó sznob attitűdöt testesített meg, amely akkoriban jellemző volt sok nyugat-európai zsidóra az kelet-európai zsidókkal szemben. Kafka a naplóiban leírta, milyen lenézően nyilatkozik az apja arról, hogy Kafka barátságot kötött Löwyvel. Az apja Löwyt állathoz, meg rovarhoz is hasonlította. A németben létezik az Ostjuden kifejezés, ami kelet-európai zsidókra alkalmazott pejoratív megfelelő volt. De az előbbi naplóbejegyzésre visszatérve, Kafka kapcsolatfelvétele ezzel a bizonyos kelet-európai jiddis színházi társulattal nagy izgalmat jelentett számára. Kafka épp a színházban volt Jizchak Löwyvel, [aki] megemlítette a tripperét. Brod ezt részt kivágta. Azután Kafka azt írta: „Egyszer amint felemeltem a fejemet, hozzáértem az övéhez és megijedtem hátha tetves leszek.” Úgy tűnik, hogy Kafka felismerte saját félelmét a kelet-európai zsidók higiéniájával kapcsolatban. Tudta, saját szorongásai a nyugat-európai zsidók kelet-európaiakkal szembeni tipikus előítéleteiből táplálkozik. Egyébként szerintem sokkal érdekesebb Kafka ezzel az üggyel való küzdelmét látni, mint hogy eltüntetjük [amint Brod tette], ami azt jelentené, hogy Kafka egységesen pozitív és nyitott hozzáállással bírt a kelet-európai zsidó barátai iránt.

Kafka születési helye Prágában.

Tudnál beszélni Kafka zsidó identitásának újbóli felfedezéséről – különösen a jiddis kultúra és a cionizmus iránti élénk érdeklődéséről –, amely az élete későbbi szakaszában érvényesült?

Kafka igazán elkötelezte magát a zsidósága iránt ezeknek az írásoknak az írása idején, de Kafka érdeklődése a cionizmus iránt, ahogyan az a kortárs politikai, kulturális és filozófiai mozgalmak iránti érdeklődése is, kissé távoli és szkeptikus volt. Később, az élete késői szakaszában kezdett héberül tanulni, potenciálisan a Palesztinába költözés is felmerült. Azonban van egy híres bejegyzés a naplóiban, ahol Kafka azt írta: „Mi közös vonásunk van nekem, meg a zsidóknak? Még magammal sincs semmi közös.”

Hogyan jellemeznéd Kafka személyiségét? Van egy olyan felfogás az irodalmi világban, hogy ő idegroncs volt, vagy valamiféle introvertált szorongó alak. Ez tévedés?

Kafka nem volt extrovertált és barátkozós. De sokat járt ki és szerette a társasági életet. Nagyon értékelte az barátságokat is. Az a nézet, hogy Kafka zárkózott szerzetes volt, hamis. De személyisége valamivel visszafogottabb volt.

Mi volt a legnagyobb kihívást jelentő része az naplók fordításának?

Az írások befejezetlen jellege. Felismertem, hogy a fordításom során nem fogok egyértelmű és biztos ponthoz elérkezni. Szerettem volna a szöveget megtartani a lehető legszélesebb körű értelmezési lehetőségek számára.