Eszter könyvéből megtudjuk, hogy Hámán, a purimi történet fő gonosza, az ámálék nép sarja, tehát 10, hozzá hasonló gonoszságú fia is ámálék. A Vilnai Gáon szerint a németek nem mások, mint ámálék leszármazottak. Simon Dubnow, Arthur Szyk és Raul Hilberg a nácikat ámálékoknak definiálja. A Talmud egyik mondatában találkozunk egy Germania nevű nemzettel a római uralom idején.

Az, hogy Hámán fiainak száma 10, akiket felakasztanak és a nácik száma a nürnbergi perben, akiket szintén kötél által végeznek ki azonban nem az egyetlen párhuzam a purimi történet és a per között. Dr. Moshe Katz a Héber Egyetem oktatója a következőképp gondolkozik: Hámán 10 fia már halott volt, amikor felakasztották őket, miért kellett bajlódni mégis bitófára tételükkel? A felakasztás Eszter ötlete volt, a következőképpen fordult Áchásvéros királyhoz: “ha jónak látja a király, enged meg holnap is a Susánban levő zsidóknak, hogy a mai nap rendelete szerint cselekedjenek. Hámán tíz fiát pedig akasszák fel a bitófára.” (Eszter könyve, 9. fejezet;13) Rási, az egyik legnagyobb Tóramagyarázó szerint, a “holnap” szót érdemes vizsgálnunk. Rási úgy véli, van egy holnap, ami most van és egy másik holnap, ami később lesz.

A Megilában, Eszter könyvében, Hámán 10 fiának neve 2 oszlopba van írva, nagybetűkkel. Ha alaposan megnézzük a neveket, feltűnik, hogy a nevekben három betű a többinél jóval kisebb betűvel íródott; egy táv, egy sin és egy zájin. Ha összeadjuk ezen betűk számértékét, akkor 707-et kapunk, ami az 5707-es zsinagógai év jelölése. A polgári naptár szerint 5707 nem más, mint 1946, amikor 10 náci háborús bűnöst akasztottak fel Nürnbergben.