Szántó-Várnagy Binjomin néhány évvel ezelőtt Jeruzsálembe költözött családjával, hogy rabbinak tanuljon. Egy év jeruzsálemi tartózkodás után Berlinbe települtek át, hogy ott folytathassa rabbinisztikus tudásának fejlesztését. Jelen interjúban beszélgetünk többek között aktuálpolitikáról és betérésről.

Zsblog.hu: Három éve doktoráltál fizikából. Hogy látod most, fogsz a jövőben a tudományos kérdésekkel is foglalkozni?

Természetesen! Még ugyanazon a héten, amikor befejeztem a doktori tanulmányaimat, azonnal beiratkoztam egy ingyenes online pszichológiai gyorstalpaló kurzusra.

Talán kissé későn, de rájöttem: az ember nem tud kibújni a saját bőréből. A Teremtő különbözőnek teremtett meg minket, mégpedig azért, hogy a Tóra által megcélzott nagyságot mindenki a saját különleges, egyszeri és megismételhetetlen egyéniségén belül valósítsa meg. Nem véletlen az, hogy engem mindig is érdekeltek a tudományos kérdések, a világ, az emberek megismerése és a fejlesztések. Ráadásul a mi Tóránkkal a tudomány nemhogy nem ellentétes, hanem sokszor éppen egymást erősítik.

Nagyobb csoda a szememben az olyan ateista tudósember, aki saját szkepticizmusát a tudományos módszerre való hivatkozással magyarázza. Ha őszintén megnézzük a kétféle lehetőséget, hogy a világ véletlenül jött-e létre, vagy egy tudatos Teremtő teremtette meg, akkor sokkal nagyobb hitre van szükség az előbbi elhívéséhez. Mindez igaz még a legújabb fejlemények fényében is, sőt, sok új felfedezés éppen hogy ráerősít Isten letagadhatatlan voltára. Az ateisták az igazi hívők! Én magamat szkeptikusnak érzem hozzájuk képest.

Nem tűzöm ki magam elé azonban célként a tudományos alapkutatásban való aktív részvételt, ami egész embert igénylő hivatás, én pedig teljesen más hivatást érzek a magam számára illőnek. Továbbmegyek: ha engem kérdezne egy pályaválasztás előtt álló, tehetséges, intelligens zsidó fiatal, akkor nem tanácsolnám neki, hogy akadémiai pályát válasszon. Annak ellenére, hogy minden nem zsidó hivatás közül ezt tartom az egyik legelőkelőbbnek és legkívánatosabbnak!

Mégpedig azért nem, mert hiszek benne, hogy sokkal nagyobb szükség van az eredeti gondolkodók tehetségének kamatoztatására a Tóra területén. A tudományt a nem zsidók is nagyon szépen tudják fejleszteni! A Tórát azonban csak mi művelhetjük.

Zsblog.hu: Gyakran tapasztaljuk ma Magyarországon (is), hogy a zsidóságba betérők, vagy betérni szándékozók aktívabbak, míg a született zsidók előszeretettel maradnak távol a közösségtől. Szerinted mi ennek az oka és a te álláspontod szerint mi a teendő?

Először is tisztázzuk az alapokat, mert néha úgy érzem, hogy sok a félreértés ebben az ügyben. A zsidóság a kereszténységgel ellentétben nem térítő vallás. De ez vajon azt jelenti, hogy a betérést egyfajta szükséges rossznak tekintenénk? Korántsem! A legnagyobb dolog az, ha valaki önerejéből felismeri, hogy a Tóra útja az, ami az Örökkévalóhoz és a személyes kiteljesedéshez elvezet! Nem véletlenül hangsúlyozza a Tóra olyan sokszor, hogy szeretnünk kell a „jövevényt” (vagyis a betértet). Büszkék vagyunk a betértekre, mert képesek voltak arra, hogy maguk mögött hagyják a múltjukat egy magasabb cél érdekében, nem kis áldozatot hozva!

Mi azonban nem erőltetjük rá a Tóra betartását más népekre, mert tudjuk, hogy az korántsem egyszerű. Nem várható el az átlagembertől az életmódváltás. És nem is szükséges, mert jámbor nem zsidóként is tud helyes, Istennek tetsző életet élni. Most pedig a kérdésre visszatérve: ritkán találkozni olyan betérővel, aki a hagyományos értelemben betérő, vagyis a zsidósághoz betérése előtt semmilyen módon, családi szálon nem kötődik. Magyarországon az asszimilációnak „köszönhetően” nagyon sokan vannak zsidó identitású, zsidó származású, halachikus, tórai értelemben azonban nem zsidó emberek (vagyis apai ágon zsidó származásúak).

Ha egy ilyen ember felfedezi ősei hagyományát, és vissza kíván térni hozzá, a zsidó közösség teljes jogú tagjává válni, akkor technikai értelemben be kell térnie. Számos rabbi szerint azonban az ilyen betérés eltér a ténylegesen nem zsidó betérésétől, például abban, hogy a zsidó származású betérőt helyes ösztönözni, buzdítani arra, hogy vállalja a betéréssel járó megpróbáltatásokat. Szóval a magyarországi betérések egy jelentős része ilyen történet: olyan zsidó tér be, aki eleve zsidó családból érkezik. Hogy ez hogyan változtatható meg? A hagyományok erősítésével, a vegyesházasságok számának csökkentésével!

Egy másik részében fordított a helyzet: a házasodni kívánó ifjú pár, zsidó és nem zsidó, járul a rabbi elé, és kérik, hogy a nem zsidó felet térítse be, hogy zsidó esküvőjük lehessen. Természetesen a zsidó jog tiltja, hogy valaki csak azért térjen be, hogy megházasodjon, de ha a nem zsidó fél – valóban és őszintén! – érdeklődik a zsidó vallás és annak gyakorlati betartása iránt, és nemcsak egyfajta formalitást kíván az após és az anyós felé „letudni”, akkor nincsen elvi akadálya. És itt kezdődnek a problémák: ha valaki valóban a zsidó közösség tényleges tagjává válik, és utána nem tartja be a zsidó vallás előírásait, akkor azzal lényegében szaporítjuk a vétkeket az egész népünk „számláján”. Magától értetődő, hogy ezt nem akarjuk!

És hogyan állapítható meg, hogy a betérni szándékozónak valóban szándékában áll vallásos zsidóként élni, és nemcsak megjátssza magát? – kérdezhetnénk. A válasz erre azonban igen egyszerű. Ismerek olyan rabbit Magyarországon, akinél a betérteknek csupáncsak elenyésző százaléka marad a betérés után néhány héttel is „zsidó” (gyakorlati értelemben), és olyan rabbit is, akinél éppen fordított a helyzet.

Ez a tapasztalati statisztika mondatja velem a szomorú igazságot: a rabbi pontosan tudja, hogy a betérő tényleg a zsidóságért, a Tóráért jött-e hozzá, vagy valami egészen másért. Ha tudja, hogy az utóbbi, és mégis betéríti, akkor az ilyen embernek a betérítései teljesen érvénytelenek. Érvénytelen az a betérés, aminél a betérő tudja magáról, hogy a következő szombaton autóval fog menni (akár zsinagógába!), és (tanúként!) érvénytelen az a rabbi, aki erre a vicc-ceremóniára az „áldását” adja. Aki egy kicsit is komolyan veszi magát, az messziről elkerüli az ilyesmit.

És hogy mit lehetne tenni ez ellen? Van egy egyszerű metódus: jegyezzük fel, hogy az egyes betérítő rabbik milyen gyakran hány embert térítenek be. Ha ez a szám, például 5 évre kivetítve, jelentősen meghaladja az illető rabbi zsinagógájának befogadóképességét, és már legalább 5 éve végez ilyen irányú tevékenységet, és a zsinagógájához azóta nem építettek új épületet – akkor erősen indokolt lenne az illető rabbi ilyen engedélyét felfüggeszteni. Ehhez persze követni kellene tudni azt is, hogy a zsinagógát elhagyó betért egy másik zsinagógába (esetleg országba) vándorolt el, vagy tényleg „világgá ment”.

A kérdésnek persze van egy másik, nagyon fontos oldala is: hol vannak a született zsidók? Mint már fentebb írtam, egy jelentős részük már most vegyesházasságokból származó családokban vannak. De ez nem válaszol meg mindent.

Az egyik ok, amiért nem jönnek, az, hogy félnek. A zsidóságot összekapcsolják az üldözöttséggel, abból pedig köszönik, nem kérnek. Ez ellen azt tehetjük, hogy csökkentjük a Holokauszt tematizálását, és növeljük az elérhető tórai, autentikus tartalmat. Ez utóbbit tekintem életem fő küldetésének. Át kell állítani az emberek fejében az asszociációkat!

A másik ok pedig az, hogy nem látják a Tóra valódi arcát. Egy intelligens, erős pesti zsidó családból származó fiatal azt gondolhatja, hogy tehetségének legtökéletesebb kamatoztatása az lenne, ha vagy Nobel-díjas tudós lenne, vagy multimilliomos vállalkozó a startupjából. Mert ez az a sztereotípia, ami az emberekben él.

Természetesen én erről gyökeresen mást gondolok. És nemcsak én, hanem a Tóra is, és az egész vallásos zsidó társadalom. Én magam egy befejezett adattudomány tárgyú PhD-vel a kezemben ülök a zsinagógában és tanulom a Tórát. Pedig aki ismeri ezt a területet (az adattudományok területét), az tudhatja, hogy nem is unalmas, és nem is keveset fizetnek érte manapság! Előttem ott volt a tudományos és vállalkozási karrier egyaránt. És egyiket sem tartottam különösebben rossznak!

Mégis a Tóra mellett döntöttem. Mert megtanultam, hogy ez az igazi érték. A tudományból hírnevet, a pénzből vagyontárgyakat vehettem volna. A Tóra által azonban saját magamat pallérozhatom, jobb emberré tehetem. Időmet, energiámat és képességeimet arra szentelhetem, hogy magamat és másokat is a Teremtőhöz hozzak közelebb. Ez pedig manapság „hiánycikk”. Ami sokkal jobban hiányzik a társadalom egészének, mint egy újabb app az okostelefonról!

Meggyőződésem, hogy ha ezt az üzenetet megértik a magyar zsidók, akkor egészen másképpen fognak gondolkodni arról, hogy érdemes-e eljönni a zsinagógába vagy sem.

Szántó-Várnagy Binjomin kislányával (és egy Talmudkötettel)

Zsblog.hu: A magyarországi választási kampányban ismét előkerültek az egyes pártokban lévő zsidók és azok száma. Mit gondolsz, kell-e, illetve egyáltalán szabad-e belefolynia a politikába egy ortodox embernek?

A politika, irányítás fontos része életünknek, nehéz lenne teljesen figyelmen kívül hagynunk a hatásait. A Talmud például megengedte, hogy szombaton (!) római szórakozóhelyekre („színházakba és cirkuszokba”) menjenek a vezetők, hogy ott a nép érdekében közbenjárjanak (ld. Ketuvot 5a).

A Talmud bölcsei arra is figyelmeztetnek minket, hogy „legyünk óvatosak a hatalommal” (Ávot 2:3), mert súlyos veszélyeket rejthet, ha túl közel kerülünk a politikához, és arra is megtanítanak minket, hogy „imádkozzunk a királyság [vagyis a világi berendezkedés] békéjéért” (Ávot 3:2), mert ez biztosítja számunkra is mindennapjaink stabilitását.

A mai magyarországi helyzetet figyelembe véve azonban más tanácsot adnék. Minden nemzetnek megvannak a maga kiemelkedő erősségei és gyengeségei. Magyarországon nagyon súlyos probléma a gyűlölködés és a mindent átható politika. Ez a probléma a magyar nem zsidók problémája, és a zsidók feladata az, hogy ettől a lehető legjobban eltávolodjanak. Bárhová is kerül a vallásos zsidó ember, bármilyen nép közé, mindig erre figyeljen: amit a helyiek jól csinálnak, azt tanulja el, és amit rosszul, attól távolodjon el. Különösen igaz ez Magyarországon, ahol a helyi népnek is súlyos, tapintható problémája a gyűlölködés. A zsidó népben is probléma ez, Bölcseink elmondása szerint a Szentély pusztulásának (és mindmáig felépületlen voltának) fő oka ez: az ok nélküli gyűlölködés (Jomá 9b).

Ha pedig belekeveredünk a politikába, akkor a gyűlölködés veszélyét is megkockáztatjuk. Ezért – ha engem kérdezne valaki – én azt tanácsolnám, hogy szorítsa a politikával való foglalkozást a lehető legkisebb mértékűre, ne engedjen teret a gondolataiban a pártoknak, a vezetőiknek. Emlékezzen arra, hogy a politikusokat az élteti, ha foglalkoznak velük, ezért nekik elemi érdekük még akkor is „ügyet csinálni” a politikából, ha annak a jelentősége fel van nagyítva.

Salamon király arra tanított minket, hogy „a király szíve az Örökkévaló kezében van” (Példabeszédek 21:1). Emiatt nem szabad aggódnunk, hinnünk kell abban, hogy a Teremtő meg fog segíteni minket. Mi csak tegyük a dolgunkat, őrizzük és tanulmányozzuk a Tórát, és tartsuk nyitva a szemünket. Személyes véleményem szerint túlzás heti 20-30 percnél több időt fektetni ebbe az erőfeszítésbe.

Zsblog.hu: Épp Berlinben épül egy egyetlen épületben egyesített templom, zsinagóga és mecset (https://telex.hu/kulfold/2021/02/21/harom-vilagvallast-egyesito-neobrutalista-temegoga-epul-berlinben). Mi a véleményed erről?

A terv célja – jóindulattal feltételezhetjük – a vallások közötti békesség eszményének erősítése, megvalósítása. Kérdés, hogy hogyan hozható el a békesség? Egy ilyen szimbolikus építmény vajon valóban segít meggyőzni az agresszió embereit, hogy térjenek a békesség útjára? Arra bizonyosan alkalmas, hogy egyébként is békés természetű emberek kellemes időt tölthessenek benne együtt, saját lelküket megnyugtatva.

Hogyan hozható el a békesség a Tóra alapján? A világot a Teremtő irányítja, de ezzel egyidőben az ember kezébe adta azokat a „nyomógombokat”, amik a folyamatokat működtetik. És itt most nem a fizikai világ irányítására gondolok, hanem a háttérben lejátszódó, spirituális folyamatokra. Például mielőtt egy súlyos háború, vagy egy világjárvány kitörne, a magasabb szférákban súlyos döntések zajlanak le.

Az ember pedig a cselekedeteivel tehet azért, hogy ezeket a súlyos döntéseket megelőzze, vagy legalábbis tompítsa az élüket. Így mondja a zsoltár: „adjatok erőt Istennek” (68:35). Ezt értelmezi a hagyományunk úgy, hogy akár jót, akár rosszat teszünk, annak a hatásai messzire képesek továbbgyűrűzni.

Ha a békességet saját magunkban kezdjük megvalósítani, elsősorban saját magunkkal kerülünk békébe, majd a Teremtővel is békét kötünk, és az embertársainkkal – a hozzánk közel állókkal! –, felhagyunk a harcolással, akkor azáltal felébreszthetjük a magasabb rendű békét, ami képes arra, hogy az egész világra kiáradjon.

Nem elég azt mondani, hogy mi vágyunk a közel-keleti békére, és közben hangosan vitatkozom a családommal vagy a közösségem tagjaival! Ezek a dolgok egymással szorosan összefüggenek. Amikor az ember felemelkedik, legyőzi a természetében rejlő negatív erőket, a Tóra tanításaival és törvényeivel öntözi a lelkét, és ezáltal közelebb kerül a Teremtőjéhez, akkor az imája is „felerősített jelként” emelkedik fel. Egy ilyen ember az imájával százezerszer többet tud elérni, mint a béke látványos, gazdag projektjei.

Mert a Teremtő nem emberi szemmel nézi a világot. A Teremtő szemében az Őhozzá közeledő, egyetlen jámbor ember imája és jócselekedetei sokkal többet érnek mind a 43 millió eurónál, amit az emberek erre az építményre költenek. Ahogy Salamon király mondja: „Jobb a béketűrő a hősnél, és a lelkén uralkodó a várost meghódítónál” (Példabeszédek 16:32)

A konstrukció üzenete: a vallások egyenlősége. Megnyerő üzenet – de csak egy olyan ember számára, aki sosem töltött jelentősebb időt a vallások tényleges tartalmának behatóbb tanulmányozásával. Ha töltött volna, nem tudna szó nélkül elmenni a világvallások között feszülő nyilvánvaló ellentmondások között.

Nem tudom a kezemet nyugodtan a szívemre tenni, és nem tudnék nyugodtan aludni, ha olyan kompromisszumos állítást, kijelentést kellene tennem, hogy a kereszténység és az iszlám éppúgy Isten akaratát közvetítik a világba, akárcsak a zsidóság Tórája.

Fontos dolog a béke, de nem azért fog eljönni, mert hazudunk, vagy letagadjuk azt, ami igazán fontos a számunkra. Számomra a Tóra fontos, és meggyőződtem róla, hogy ez Isten szava, míg a többi vallás tévút. Nem az vezet háborúsághoz, ha őszintén és büszkén felvállaljuk azt, amiben hiszünk, hanem az erőszakosság.

A zsidóság egyébként sem szorgalmazza a háborúságot. Amikor a Teremtő jónak látja, meg fogja valósítani a saját uralmát ezen a világon, és nem kéri ehhez a fegyveres „segítségünket”. Amivel mi tehetünk azért, hogy ez mihamarabb megvalósuljon, az az, ha gondoskodunk saját magunk és környezetünk szellemi fejlődéséről, a Tóra útját járva.

Az interjú második része itt érhető el.