Nemrég készült el az orti.hu weboldal, “egy új, színes, magyar nyelvű ortodox zsidó online magazin” melynek főszerkesztőjével, Szántó-Várnagy Binjominnal beszélgettünk nem csak a honlappal kapcsolatban.

Mi a célod az oldallal? Hogy jutott eszedbe elindítása?

Régi nagy álmom válik valóra ezzel az oldallal. Nem tudom nem észrevenni a tömegkommunikációban, médiában megjelenő sokféle hangot és magánvéleményt. Tévé, rádió, újságok, reklámok, és legújabban híroldalak állandó üzenetekkel bombázzák az embereket. Miközben az „értelmiség” folyamatosan kritizálja azt alacsony színvonala miatt. De olyasmit ritkán látni, hogy valaki tenne is ellene bármit.

Eközben mi, zsidók, folyamatosan tanuljuk a Tórát, és kapjuk az állandó inspirációt. Nem illene ebből valamit megosztanunk a nagyközönséggel? Ezek között olyan dolgok is vannak, amik elsősorban vallásos zsidóknak szólnak, mások nem vallásos zsidóknak, és megint más témák minden emberre vonatkoznak.

A másik gondolat, ami régóta motoszkál bennem, hogy a mostani generáció egyik alapélménye a „kattintgatás”. Órák tudnak elmenni újabb érdekes információk megismerésével, melyeket aztán talán használunk később, talán nem. Csak volt egy érdekes délelőttünk. Nem lehetne ezt az érdeklődést, ezt az energiát csatornázni a saját hagyományunk megszeretésére és megismerésére? Én magam is örülnék, ha lenne olyan oldal, ahol „kattintgathatok” egy kicsit, ha kifáradtam, és közben okosodhatok is. Ezért aztán ezt kívánom másoknak is, és remélem, hogy az orti.hu eléri ezt a célját.

Ki a célközönség? Mit gondolsz, ki fogja olvasni? Kiknek ajánlod?

Természetesen minden „termék” kitalálója annak örülne a legjobban, ha minél többféle ember használná a találmányát. Ezért kimondott cél az oldalon a közérthető, mindenki számára elérhető fogalmazás.

Ezen belül azonban valóban van egy kimondott célcsoport, amiben a legnagyobb potenciális siker lehetőségét látom: a neológ zsinagógákba járó, zsidóság mélyebb részei iránt is érdeklődő, nyitott emberek. Ők azok, akik kapva kapnak azon, ha újdonságot hallanak, és legszívesebben mindent betartanának. Sajnos ismétlődő történet az ilyen emberekkel, hogy magukra maradnak lelkesedésükben, nem találnak támogató környezetre a neológián belül, amire inkább az egyszerű szintű hagyományőrzés a jellemző (persze nem akarok általánosítani, de sok ilyen sztorit hallottam).

Számukra az orti.hu egyfajta sziget lehetne, egy állandó energiaforrás, egy kis virtuális mikrokozmosz, ahol feltöltődhetnek. Azt remélem, hogy elgondolkodtató dolgokat fognak itt hallani, ami elülteti a magokat, amikből utána cselekedetek nőnek ki. Talán nem erre használják, de van egy érdekes és ideillő angol kifejezés: think tank. Egyfajta gondolatbázis, ami intellektuális hátterét képezheti egy később születő, fiatal, ortodox közösségnek.

Egyedül készíted a honlapot, írod a cikkeket? Vagy van(nak), aki(k)  segít(enek) benne?

Az ötlet és a beindítás az én művem. Szándékom a növekedés, hogy minél többféle hang képviselje magát az oldalon – természetesen ennek megvannak a világnézeti és színvonalbeli korlátai. Többeknek szóltam, hogy várom a hozzájárulásukat, ebből az interjú idejéig egy kész cikk keletkezett, melyet tanulótársam, Hegedűs Pál írt.

Eleinte arról álmodoztam, hogy minden nap 5 új cikk fog megjelenni, melyet együttes erővel hoz létre egy lelkes gárda, és lehet, hogy majd egy nap ezt is megérjük. Addig is a fokozatos, stabil fejlődés az, ami járható út. Több példa is lebeg a szemem előtt, külföldön a Torah Musings (http://www.torahmusings.com/), itthon a Judapest.org volt olyan oldal, aminek egyetlen ember volt a motorja, azután fokozatosan bővült. Mindkettőről azt gondolom, hogy jelentős hatást sikerült elérnie a területén.

Számos zsidósággal foglalkozó oldal található a weben már magyar  nyelven is. Szerinted a vallásilag nem túl aktív magyar zsidóságot lehet-e a vallás aktívabb gyakorlására motiválni egy-egy az  orti.hu-hoz hasonló kezdeményezéssel?

Fontos megemlíteni a számos oldal között a zsblog.hu-t, mely szintén lelkes, sikeres független katalizátoraként működik a közösségnek! 🙂 Örülök a kérdésnek, és szeretném megragadni az alkalmat, hogy tisztázzam: semmi meglévő oldalnak nem csinálok konkurenciát. Minden online zsidó sajtóterméknek megvan a maga egyedi kézjegye, így az orti.hu is egy fehér foltot szándékozik kiszínesíteni a palettán.

Természetes, hogy hiszek benne, hogy az olvasás motiválja az embereket a változtatásra. Ha nem hinném, nem csinálnám. Szerintem sokan vagyunk ezzel így, hogy egyszer olvastunk valami elgondolkodtató dolgot, ami „bogarat ültetett a fülünkbe”, aztán idővel a jó gondolatból elhatározás született.

Szántó-Várnagy Binjomin

Feleséged, aki szintén a magyar zsidóságban dolgozik, hogyan viszonyul  aktív közösségi munkádhoz?

A feleséget a Tóra úgy hívja, hogy ézer kenegdo, azaz „ellentétes segítő” (Mózes 1., 2:18), és ez az én feleségemre különösen igaz. Mindenben segít és támogat, ugyanakkor határozott, de szeretetteljes mozdulattal visszaránt a földre, amikor túlzásokba esek. Megvan köztünk az a pozitív alaphangulat, amiben nyugodtan szólhat, ha úgy érzi, hogy a közösségi aktivitásom a magánélet vagy önálló haladás rovására kezd menni.

Egyébként nagyon fontos dolog az, ahogyan a feleség segíti az embert a beszélgetés által. Az orti.hu ötlete is egy sábeszi asztali beszélgetésnél fogant meg bennem, amikor felvetettem a fenti elméletemet a „kattintgatásról”. A beszélgetés által lehetséges kihozni a mélyen elfekvő, pozitív gondolatokat. (Lehet, hogy majd erről is kellene egy külön cikk az orti.hu-ra.) Ezért ismét megragadnám ezt az alkalmat, hogy megköszönjem a zsblog.hu anonim szerkesztőjének, hogy ezzel a beszélgetéssel is lehetőséget ad erre. Nagy skajach, az ilyen interjúk segítenek az interjúalanynak és a közönségnek egyaránt!

Szeptemberben Izraelbe költöztök feleségeddel, ahol te tanulni fogsz. Sokáig úgy volt, hogy Berlinbe mentek. Mi változott? Mik a hosszútávú céljaid? Hogyan tudod külföldről támogatni a magyar zsidóságot? Meddig tervezitek a kinttartózkodást?

Most is úgy van, hogy Berlinbe megyünk, 1 év jeruzsálemi „bemelegítés” után. A berlini program hivatalosan 4 évig tart, és célja az, hogy olyan embert képezzen ki, aki vissza tud adni a közösségnek. Nem titkolom: a berlini program egy rabbiképzés, és én szívesen lennék rabbi, mert azt gondolom, hogy ezzel az lehetne a hivatalos foglalkozásom, ami a kedvenc és legfontosabb elfoglaltságom: a Tóratanulás és az ezáltali építkezés.

Jeruzsálemben ezzel szemben egy más világ van, amiből – azt mondják a nálam bölcsebbek – szintén nem lenne helyes kimaradnom. Ott a jelszó az élethosszig tartó Tóratanulás, a gyakorlati alkalmazásoktól mentesen. Amikor kilátogattam oda egy egynapos ízelítő erejéig, az volt a konklúzió, hogy a rendszerszerű következetességet tudják megadni számomra, amire nagy belső igényem van, és Magyarországon nem volt rá mód, hogy megkapjam.

Egyebek mellett azért is indítottam az orti.hu-t, mert azt remélem, hogy ez egy olyan projekt lehet, amit külföldről is tudok működtetni. Az az elvem, hogy legalább (és ha csak lehet, legfeljebb) egy olyan dologgal kell foglalkoznom, amiben mások számára adni tudok abból, ami nekem megadatott. Hosszú ideig azt gondoltam, hogy ez a külföldi tanulmányaim alatt a zene lesz (elkezdtem dalokat írni, néhányat közzé is tettem a binjomin.blog.hu oldalon). Azonban rájöttem, hogy a cikkek írása sokkal időhatékonyabb megoldást jelent ebben az élethelyzetben. Ezért a zenét most egy ideig szüneteltetem, de még remélem, lesz rá módom visszatérni.

Szerinted mi hiányzik a mai magyar zsidó életből?

Nehéz erre általánosságban válaszolni. Élethelyzettől függ, hogy kinek mi. Vallásos szülők, akiknek gyermekük van, hiányolnak egy jesivát, Bét Jákobot (fiúk, ill. lányok számára működő középiskola). Én személy szerint jobban érezném magam, ha lenne egy saját közösségünk, ahol tudnánk együtt imádkozni, tanulni, ünnepelni. Kényelmes és kevésbé vallásosak számára is vonzó lenne, ha mindez egy kertvárosi környezetben tudna megvalósulni. De belátom, hogy számomra ez csak „luxus” lenne, és ezen a világon nem lehet minden tökéletes. Az iskola viszont tényleg nélkülözhetetlen feltétele a tartós, vallásos, élő közösségnek.

Mi életed nagy álma, vágya?

Sajnos vagy szerencsére több ilyen is van, és az eddigi kérdések során már el is árultam közülük néhányat (orti.hu, zenék, közösség, iskola, rabbiság). Ezek a kívülről is jól kitapintható dolgok. De tudjuk, hogy ezeket az ember nem viszi magával az eljövendő világra, csak azt, amilyen emberré sikerült lennie. Ezért remélem, hogy ezek a kihívások segíteni fognak abban, hogy jobb ember lehessek. Bocsánat, ez így nagyon közhelyes lett a végére, de nem tudok mit tenni. Mi, zsidók, ebben hiszünk, így ha mást mondanék, azt én sem tudnám igazán elhinni magamnak.

Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a honlaphoz, külföldi tanulmányaidhoz!