A sólet az egyik legismertebb zsidó étel, különlegessége leginkább abban rejlik, hogy a szombati ebéd legjellemzőbb főfogása, mivel nagyon sok órán keresztül lehet lassú tűzön tartani, ezzel nem megszegve a főzés tilalmára vonatkozó szombati törvényt. (Szombaton 39 főmunka tilalom van érvényben, melyek a szentélybeli szolgálat idejére vezethetők vissza.)

Az étel és annak variációi mint az askenáz, mind a szefárd konyhában megtalálhatóak. A legalapvetőbb hozzávalók: hús, krumpli, bab, árpagyöngy. A szefárd változatban a rizs váltja fel a babot és az árpagyöngyöt, a csirke helyett pedig marhahúst tesznek az ételbe. A hagyományos szefárd változatban tojás is szerepel, mely hámozatlan, nyers formában kerül bele az ételbe, és az éjszaka folyamán megfő.

Az askenáz stílusú sóletről az első említés 1180-ból származik, egy bécsi rabbi írt róla feljegyzéseiben. Az európai stetl-ekben, Jeruzsálem vallásosok lakta részén és Izrael egyéb tájain az áram és a gáz megjelenését megelőző korokban, pénteken napnyugta előtt a helyi pékekhez vitték a még nyers hozzávalókat a helyiek egy tálban. A pék pedig a sólet keveréket betette a sütőjébe (ahol állandóan égett a tűz) és szombat délelőtt vitték, vitették el (Fontos megjegyezni, hogy a közterületen való cipelés a főzéshez hasonlóan tiltott tevékenység Szombaton). Marokkóban ugyanezt az eljárást jegyezték le, annyi különbséggel, hogy ott a pékinas másnap házhoz vitte a kész ételt. A sólet különlegessége tehát az, hogy lassú főzést igényel.

Németországban, Hollandiában és más európai államokban a szombati meleg ebéd neve salent, shalent, shalet. Ezek mind ugyanazt az ételt jelölik, mint a keleti jiddisben a cholent.

A magyar zsidóknál a sólet ugyanezt a “funkciót” tölti be, azonban egyes vélekedések szerint a sólet és a cholent nem egy és ugyanaz az étel. Valószínűleg a sólet a régebbi, amit a magyar zsidók vettek át, amikor Pannonia területén éltek, a magyarok mutatták meg nekik, ők meg némileg módosították (pl. disznó helyett más, kóser húsokat használtak). A magyar sólet alapanyagai a következők: bab, hagyma, paprika, hús, gersli.

Az étel marokkói változata a schina, mely arabul annyit, tesz “meleg étel”. Csirke, rizs, krumpli, búzagyöngy, egész tojás szerepel a hozzávalók listáján.

A szefárdok chamin-nak (meleg étel) nevezik saját sóletjüket. Ez egy kicsit eltér a fent említettektől. Egész, rizzsel és csirkével (vagy más hússal) töltött zöldségek adják az esszenciáját. Leggyakrabban paradicsomot, zöldpaprikát, cukkinit padlizsánt töltenek meg e keverékkel. Gyakran erősen fűszerezik az ételt, leginkább erős paprikával.

Sólet a világirodalomban

Heinrich Heine Szombat hercegnő című versének témája a sólet.

“Sólet, ékes égi szikra,
Elysium lánya, te
Zengené a Schiller óda,
ízlelt volna sóletet csak.
Istenek mannája, sólet,
melynek főzésére Mózest
hajdan maga a Jóisten
oktatta Sinai hegyén…
Sólet, a valódi kóser
isteni ambrózia,
Paradicsom kéj-kalácsa”

(Molnár Imre fordítása)

Miguel De Cervantes, a híres spanyol író egy színdarabjában (La Gran Sultana) az észak-afrikai chamin-t említi, melyet ő “boronía”-nak nevez el. Sajnos Madrigal, az antiszemita karakter sértő módon disznóhúst helyez egy zsidó kóser ételébe..