Az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete a közelmúltban három épületet jelölt ki Erfurt belvárosában az UNESCO világörökségi helyszínei közé. „Türingia fővárosának, Erfurtnak a középkori történelmi központjában található három épületet jelöl ki: a régi zsinagógát a Mikvét és a kőházat” – derül ki az UNESCO közleményéből. „A helyi zsidó közösség életét és a közép-európai keresztény többséggel való együttélését reprezentálják a középkorban…”

Az erfurti zsidók nemzedékeken át valóban keresztény szomszédaikkal együtt éltek és dolgoztak, de az előítéletek és az erőszak hullámai újra és újra megzavarták a város zsidó közösségének életét. A túl gyakran ellenük irányuló heves gyűlölet ellenére Erfurt zsidósága virágzott, élénk zsidó közösségeket és tudományos központokat hozva létre.

Nyüzsgő zsidó közösség

A zsidók a 800-as években kezdtek el letelepedni Erfurtban, a város zsidó temetőjének legrégebbi dátumai szerint. Az 1000-es évek végén a zsidó közösség zsinagógával és mikvével (rituális fürdő) büszkélkedhetett. Az adó- és népszámlálási adatok egy virágzó zsidó közösség helyzetét mutatják Erfurt központjában, a városháza mellett. Az önkormányzati feljegyzések azt mutatják, hogy sok zsidó dolgozott banki területen (a pénzkölcsönzés egyike azon kevés foglalkozásoknak, amelyeket a zsidók folytathattak a középkori Európában), és árukkal kereskedett Európa-szerte.

Erfurt a zsidó tudományosság központjává vált, ahova a zsidók az egész országból utaztak tanulni a település híres rabbijaihoz. A Tosefot létező legrégebbi kéziratát, a ma is tanulmányozott középkori kommentárkészletet erfurti tudósok írták a középkorban.

Ebből az időszakból számos feljegyzésünk szól az erfurti zsidóság dinamizmusáról, valamint az elviselhetetlen nehézségekről és veszélyekről. A helyi keresztények többször is szembefordultak a zsidókkal. A germán földeken a zsidók a helyi nemesek és helyi papok kegyelméből éltek, akik választhattak, hogy megvédik-e maguk között a zsidó lakosságot, gyakran nagy kenőpénzért cserébe.

Mészárlás a fekete vész idején

A Fekete Halál több mint 30 évig betegítette meg az embereket a környéken. Mint Európa más részein, a zsidókat gyakran hibáztatták itt is a betegség terjesztéséért. A helyiek azzal vádolták a őket, hogy megmérgezték a keresztény kutakat. Sok helyi keresztény volt adósa zsidó pénzkölcsönzőknek; ha a zsidók kikerülnének a képből, ezeket az adósságokat el lehetne engedni.

A félelem és a gyanakvás erőszakhoz vezetett. 1348. március 21-én tömegek támadták meg Erfurt zsidó negyedét, több száz embert megöltve. A halottak számát 900 és 3000 közöttire becsülik. Erfurt városi tanácsa zsidó ingatlanokat foglalt le, valamint 800 márkát, bútorokat és háztartási cikkeket. Az erfurti zsinagógát raktárrá alakították. A zsidók többsége pedig elhagyta a várost.

Újjáépítés és előítélet

A zsidók alig egy év múlva tértek vissza Erfurtba. Ezúttal a „békés együttélés” még inkább hiányzott. Idővel több ezer zsidó költözött a városba, kiterjesztve a zsidó területeket korábbi határaikon túlra, és új zsinagógát építettek. Ám a reneszánsz felvirradásával Erfurt zsidóellenessége egyre inkább rendeletekbe kodifikálódott. A városban élő zsidóknak különleges hosszú köntöst, csizmát és kalapot kellett viselniük, hogy kitűnjenek. A zsidó nőknek megtiltották, hogy ékszereket és divatos derékpántokat hordjanak. Az erfurti zsidókat kegyetlen adók megfizetésére kényszerítették csupán azért, hogy a városban élhessenek.

Az idő előrehaladtával ezek a korlátozások és a zsidók adóterhei növekedtek. 1380-ban hatalmas egyszeri különadót kellett fizetniük. 1391-ben Vencel cseh király elrendelte a zsidókkal szembeni összes adósság törlését, kiirtva ezzel a zsidó banküzleteket. A zsidók csak meghatározott ideig kaptak engedélyt, hogy Erfurtban éljenek; öt-tíz évenként engedélyt kellett kérniük, hogy a városban maradhassanak.

Annak ellenére, hogy Erfurt fontos szerepet játszott az európai zsidóságban, végül az antiszemitizmus győzött. A zsidógyűlölet az 1450-es évek elején érte el a csúcsát, amikor az olasz pap (ma a katonai lelkészek és jogászok védőszentje) Kapisztrán János ellátogatott Erfurtba és a környező városokba, és a zsidógyűlöletet hirdette. Erfurtban és a környező városokban jelentősen elsötétült a hangulat. 1450-ben Erfurt városi tanácsa megvonta a zsidók jogát, hogy a városban éljenek. A következő 254 évben egyetlen zsidó sem tartózkodhatott a településen. A város zsinagógáját (az UNESCO nyilatkozatában ez a Régi Zsinagóga) fegyverraktárrá alakították, a zsidó temető nagy részét pedig elpusztították.

Megújulás

A zsidókat a napóleoni háborúk után engedték vissza Erfurtba, amikor a város és környéke francia terület lett. A korszak első zsidója, aki Erfurtba költözött, egy David Solomon Unger nevű férfi volt 1804-ben. Hamarosan sokan csatlakoztak hozzá. Az új erfurti zsidó közösség hatalmas új imahelyet épített, amelyet Nagy Zsinagóga néven ismernek.

1932-ben a népszámlálási adatok szerint 1290 zsidó élt Erfurtban. A zsidó tulajdonú helyi vállalkozások, köztük a gyapjú-, ruha-, cipő- és sörgyártás, nagyban hozzájárultak a város virágzásához. Az 1920-as években három zsidó ült Erfurt városi tanácsában, és a város számos zsidó jótékonysági szervezettel büszkélkedhetett.

Hitler 1933-as megválasztásával sok zsidó elmenekült Erfurtból és más német városokból. A maradók 1938. november 9-ről 10-re virradó éjjel nézték, ahogy a helyiek lerombolják és felgyújtják a városi zsinagógát a Kristály-éjszakán. Több száz zsidót támadtak meg. 1941 szeptemberétől az összes Erfurtban élő zsidót náci haláltáborokba deportálták.

A holokauszt után gyakorlatilag egyetlen zsidó sem maradt Németországban. A túlélők nagy része elhagyta szülőhelyét és Izraelbe, Amerikába vagy másutt próbált szerencsét. Erfurt mégis valahogy más volt. Ez a város, amely egykor oly sok üldözött zsidónak adott otthont, ismét a zsidók otthonává vált. 1946-ban 120 zsidó holokauszt-túlélő költözött Erfurtba, megalapítva Berlin után Kelet-Németország második legnagyobb zsidó közösségét. A nácik által lerombolt Nagy Zsinagóga helyén 1952-ben „Új Zsinagóga” épült.

1990 után a volt Szovjetunióból özönlöttek a zsidók Németországba. A németországi Türingia tartomány, ahol Erfurt is található, körülbelül 800 tagot számlál. A város új zsinagógája a környékbeli zsidó élet szíve, ismét helyet adva az erfurti zsidóknak.

Most, hogy az UNESCO a világörökség részeként ismerte el Erfurt zsidó történelmét, a helyi zsidók remélik, hogy turisták ellátogatnak városukba, hogy többet megtudhassanak Erfurt hosszú zsidó történelméről és virágzó zsidó életéről.

Felhasznált forrás:

The Long, Tragic Jewish History of the German City of Erfurt