Az I. világháború előtt több tízezer zsidó élt Dobrudzsában (Dobrogea), nagy mértékben hozzájárulva a Duna és a Fekete-tenger közötti térség fejlődéséhez. Románia egész területéről indultak el aztán a zsidók az Újvilágba Dobrudzsából biztonságos életet keresve az Európát vérbe borító totalitárius rendszerek elől. A cikk Antonia Ispasnak az Adevărulban megjelent írása alapján készült.

Jelenleg a dobrudzsai zsidóság – sajnos sok másikhoz hasonlóan – a kihalás szélén álló közösség, mindössze néhány tucat fővel bír. Sokan közülük nem is szerepelnek a zsidó hitközség nyilvántartásában, miközben olyan ősök leszármazottai, akik jelentős mértékben hozzájárultak a terület fejlődéséhez. Abban az időben, amikor a zsidók megtelepedtek itt, tehát 1878 előtt Dobrudzsa oszmán fennhatóság alatt állt és igencsak elmaradott térségnek számított.

„A zsidóságnak komoly szerep jutott egész Románia, de különösen Dobrudzsa fejlődésében. Az első zsidók, akik Dobrudzsába érkeztek, bádogosok voltak, majd jöttek a kereskedelmi központok megalapítói, akik elkezdték fejleszteni a településeket, városokat. Nagyon műveltek voltak, nem voltak írástudatlanok, míg a románok között az analfabetizmus óriási mértékű volt abban az időben. A 17. századtól érkeztek Romániába, Dobrudzsa a legtöbbük számára egyfajta tranzit volt Moldovába, de sokan itt is telepedtek le” – mondta az Adevărulnak Enache Tușa dobrudzsai szociológus.

Dobrudzsai zsidó család (Fotó: Anatole Magrin)

A szakember rámutatott, hogy még a dobrudzsai zsidókat sem kímélték a kor viszontagságai.

„A zsidóknak, miközben a térség gazdasági felvirágzásában vitathatatan részük volt, a jutalmuk nem volt arányos a hozzájárulásukkal. A zsidók egy része az első világháború előtt távozott, a többiek pedig tömegesen, a két világháború közötti időszakban hagyták el Dobrudzsát. Valóban tragikus volt azoknak a sorsa, akik a II. világháború idején kénytelenek voltak távozni, hogy megkíséreljenek elmenekülni a németek által létrehozott koncentrációs táborokba hurcolás és megsemmisítés elől. Voltak, akiket erőszakkal Palesztinába küldtek, másokat Amerikába és Kanadába és voltak persze olyan románok, beleértve a tiszteket is, akik megmentettek zsidó családokat a deportálástól” – mutat rá a szociológus.

Ekképp Dobrudzsa évekig a zsidók beszállókapuja volt a nagyvilágba, Amerikába vagy Palesztinába, ahonnan transzatlanti hajókon távoztak, hogy megmentsék életüket és vagyonukat.

A Struma tragédia

A konstancai kikötő tehát több tízezer zsidó emigráns számára volt a menekülés kapuja, pedig akkoriban Románia Németország szövetségese volt. Az utolsó zsidó hajónak azonban szörnyű sors jutott.

A Struma hajó, amely a zsidókat Palesztinába szállította volna, Jean Pandelis görög hajótulajdonos tulajdona volt. A bolgároktól vett, 40 éves, szarvasmarha- és gyapjúszállításra használt hajót először Makedóniának nevezték el, majd felújítás után a Struma nevet kapta.

A hajó 1941. december 12-én hagyta el Konstanca kikötőjét mintegy 800 utassal a fedélzetén és egyenesen Palesztina felé tartott. A török felségvizekre érve a Struma  1942. február 23-ig kénytelen volt Isztambul kikötőjében horgonyozni. A hajó utasai nem rendelkeztek bevándorlási engedéllyel Palesztinába, ami akkor még brit mandátum alá tartozó terület volt.

1941. február 23-án este a török hatóságok elrendelték, hogy a hajót erőszakkal küldjék a Fekete-tengerre. Egy szakasz török katona felszállt a fedélzetre és elvágta a horgonyláncot. Az emberekkel teli hajót öt tengeri mérföldre hagyták a parttól. 1941. február 24-én, vasárnap 9 óra 30 perckor a hajót egy szovjet tengeralattjáró, az SC-213 torpedója találta el, majd elsüllyedt. Csak egyetlen túlélője volt a támadásnak: a 19 éves David Stoliar, aki többször is elmondta, hogy a tragédia után senki sem jött, hogy megmentse őt.

A közösség megfogyatkozott az elvándorlás miatt

Jelenleg Dobrudzsában a zsidók száma egészen elenyésző. A közösségek gyakorlatilag megszűntek a kivándorlás következtében, hiszen sokan inkább az alijázást választották – vagyis kivándoroltak az Ígéret Földjére.

Faimblat Solomon, a tulcsai zsidó közösség elnöke azt nyilatkozta, hogy 1907-ből származó feljegyzések szerint több, mint 3000 zsidó élt akkoriban Dobrudzsa északi megyéjében.

„Halachikus szempontok szerint, ismereteink szerint 15 zsidó él a környéken, vagyis zsidó anyáktól származnak, de csak 8 embert tartanak nyilván a közösségünkben. A legtöbben Izraelbe mentek.” – mondja Faimbalat Solomon.

Az egykor ezen a területen élt zsidók nagy számát bizonyítja a Tulcsa (Tulcea) megyében található öt temető, amelyek közül a legrégebbi a 17. századból való, valamint a gyönyörűen felújított, Dobrogea egyetlen működő zsinagógája, a tulcsai Korál Zsinagóga, mely több mint egy évszázaddal ezelőtt épült, és egyike azon kevés épületeknek, amelyek megmaradtak az egykori zsidó negyedben.

A tulcsai zsinagóga homlokzata (Fotó: Ismeretlen)

A tulcsai zsinagóga olyan építészettel rendelkezik, amilyenre Románia más zsinagógáiban nem volt példa: impozáns épület, szimmetrikus homlokzattal és két robusztus toronnyal. Az épületben van egy óriási Áron HáKodes (ארון קדש) (a Tóra tekercseinek szent szekrénye), a csillárok és a padló mozaikja pedig egyidősek a zsinagógával.

A rabbik – és hát alapvetően a zsidók – hiánya miatt csak a fő ünnepeket tartják a templomban. Egyébként a templom csak a látogatók kérésére tart nyitva és ahogyan az szokott lenni, kulturális eseményeknek ad otthont.

„Sok látogatásunk van, könyvbemutatók, koncertek. Csak a főünnepeket tartjuk, mivel nincs istentiszteletünk, én magam román nyelven mutatom be, amikor ünnep van. Bár kevés a zsidó, nem hiszem, hogy ez a közösség véglegesen elvész” – reménykedik Faimbalat Solomon.

Szélmalmok Dobrudzsában vagy Besszarábiában, Románia/Bulgária, 1930-as évek körül (Fotó: Kurt Hielscher)

Konstanca már csak egy romos zsinagógával rendelkezik

Konstanca megyében a 20. század elején 20 000 zsidó élt. Jelenleg 37-en vannak hivatalosan regisztrálva a közösségben, de nem hivatalosan százas nagyságrendű lenne a számuk. Konstancának két zsinagógája volt, mindkettő a félsziget területén, de már csak egy áll. Az elsőt, amely a Mircea cel Bătrân utcában található, a kommunista hatalom 1980-ban lebontotta, mert az 1977-es földrengés miatt összeomlott – állítólag. A közelmúltban Konstanca második, így már egyedüliként megmaradt zsinagógája kerül felújításra, a Fejlesztési, Közmunkaügyi és Közigazgatási Minisztérium 1,5 millió eurós beruházásának köszönhetően a Nemzeti Beruházási Társaságon keresztül.

A szociológusok szerint ez a valaha nagy zsidó közösség ettől függetlenül soha nem fogja visszanyerni egykori méreteit.

A mostani izraeli háború oka lehet annak, hogy a terrorban élni már nem akaró zsidók vissza akarnak térni hazájukba, a békés, multikulturális Dobrudzsába, amely soha nem volt etnikai vagy vallási konfliktusok helyszíne. Itt, a Duna és a Fekete-tenger között évszázadok óta harmóniában élnek a kisebbségek. Aki pedig még nem élt Dobrudzsában, itt megtalálhatja az ideális földet egy nyugodtabb, háborútól mentes élethez.

„A konfliktus miatt csak azok jöhettek hozzánk, akik Izraelből érkeztek. Románia nagyon jó otthon volt számukra, egy ideig remek lehetőségek vártak rájuk. Vagy esetleg azok, akik beszélnek románul, akiknek volt Dobrudzsában rokonuk, jöhetnének és telepedhetnének le itt, ahol nagyon alacsony a népsűrűség” – reménykedik Enache Tușa szociológus.