Harsányi Péterrel, azaz Hermann szomszéddal, az ELTE Szociológia Doktori Iskola doktoranduszával beszélgettünk többek között arról, hogyan segítette és hátráltatta a pandémia a kutatását, mit szólnak a helyiek a munkájához, kik járnak a zsidó temetőbe a helytörténeti sétáira, amelyen keresztül bemutatja az egykori ercsi közösséget. A háromrészes interjúban szó lesz arról, hová tűntek az ortodoxok a neológia egykori térnyerése után, milyen visszajelzéseket kap a leszármazottaktól, szociológiai kutatásként tekint-e arra, amit csinál, hogy könnyebb-e vajon holtakat kutatni, mint élőket és hogy az ercsi zsidó történetek miért nem tekinthetők az ercsi zsidók történelmének.

Nem is olyan régen, 2021. április 20-án tetted fel az első képet a saját Instagram oldaladra. Az eltelt idő alatt elég nagy sikereket értél el. Téged mára gyakran Hermann szomszéddal azonosítanak. Ezt akartad? Tudtad, hogy ez lesz?

Valami hasonló volt a tervem. Amikor 2021. április végén elindítottam az oldalt, jókora anyag állt e mögött, nagyjából egy éve foglalkoztam már az ercsi zsidók történetével. Egy történeti kutatásnál ez persze még mindig nem nagy idő, de akkor úgy láttam, hogy már van annyi anyagom, hogy ezeket bizonyos időközönként meg tudjam osztani másokkal is. Reméltem, hogy sokakat érdekelni fog, és reméltem persze azt is, hogy a kutatás ténye is ismertté válik. Nem gondoltam volna viszont, hogy ez ilyen gyorsan sikerülni fog. Összességében tehát meglepett, de természetesen nagyon örülök az érdeklődésnek.

Harsányi Péter az ercsi zsidó temetőben vezetett sétán 2021. augusztus 27-én.

Mit kell tudni a projekt névadójáról, Hermann szomszédról és általában Ercsiről?

Ercsi egy kisváros a Duna mellett, Budapesttől 35 kilométernyire délre. Évszázadokon át jelentős rác, délszláv lakosság élt itt, a leszármazottjaik pedig mintaszerűen őrzik is hagyományaikat. Egy weboldalon például nagyon sok régi fényképet gyűjtöttek össze rác családokról. Itt bukkantam egy olyan képre, ahol a képaláírásban mindegyik családtag neve, foglalkozása, születési és halálozási ideje szerepel, de a háttérben álló idős, kucsmás férfiről csak ennyi: „hátul áll Hermann szomszéd”. Azért választottam ezt a kutatás munkacímének, mert jól kifejezi, hogy a helyi zsidóság nem volt különösebben nagy (200 főnél sohasem volt több, és a 3%-ot sem haladta meg a teljes lakossághoz viszonyított aránya), de ott voltak. Bár sok szempontból „hátul álltak”, de ott voltak. A névválasztással persze arra is utalok, hogy szeretném minél személyesebben, befogadhatóbban átadni azt, amire eddig jutottam.

Te is szívesen azonosulsz ezzel a Hermann szomszéd szereppel. Jól érzem?

Azt nem mondhatnám, hogy azonosulok vele, mert túl sokat nem tudni róla. Hermann Ignácnak hívták, az 1850-es évek közepén született és 1926-ban halt meg, egy régi helyi zsidó család tagja volt. Ercsi környékén jelentős földbirtokai voltak, a századfordulón hitközségi elnök és községi előljáró is volt. Tulajonképpen a fénykép és ez a néhány adat, meg persze a sírköve maradt csak utána.

Szinte nincs kutatás, amelyen valamilyen nyomot ne hagyna a koronavírus-járvány. Mennyiben gátolt, vagy segített téged a pandémia?

Nagyon érdekes szempont. Ha nem ütött volna be a járvány, akkor könnyen lehet, hogy az oldal nem is indult volna el, és a mögötte álló kutatás egyáltalán nem tartana ott, ahol most. Az ELTE Szociológia Doktori Iskolájába járok, azzal pedig, hogy az oktatás online üzemmódra állt át, elég sok időm felszabadult. Ezt az időtöbbletet pedig többek közt az ercsi zsidók történetének kutatásával töltöttem ki. Sok újdonságot derítettem ki kis idő alatt, ráadásul ma már otthonról is rendelkezésre állnak azok a hihetetlenül gazdag adatbázisok, amik nélkülözhetetlenek egy ilyen kutatásnál.

Számos kutató kollégámtól hallottam már, hogy a járvány minden negatív következménye ellenére a munka terén mintha több lenne a pozitív hozadék.

Igen. Mintha az ember valami illetlenséget érezne emiatt, holott valami ilyesmi a helyzet. Valóban megkönnyítette a kutatás kezdeti szakaszát és segített az alapok kijelöléséhez az otthoni, nyugodt munka, ahhoz viszont elengedhetetlen a könyvtárak és levéltárak személyes felkeresése, hogy minél teljesebb képet kapjak.

Több helyen említetted, hogy a tanáraid közül Bányai Viktória az, aki rád talán a legnagyobb hatással volt és egy olyan alakja a magyar zsidó temetők kutatásának, amihez más kevéssé mérhető. Milyen kapcsolatban vagytok?

Már a kezdetektől fogva nagyon támogató volt.

Munkakapcsolatban vagytok? Hogy viszonyul ahhoz, hogy te teljesen más platformon működsz. Mi volt az ő viszonya ehhez?

Nem vagyunk szoros munkakapcsolatban, de a kutatás gondolata az ő óráján fogalmazódott meg. Ez a zsidó temetőkről és sírkövekről szólt, a félév végén pedig mindegyikünknek be kellett mutatni egy temetőt. Akkor én felvetettem, hogy az ercsi sírkertről fogok beszélni. Tudtam ugyan régről, hogy van itt egy zsidó temető a város szélén, jártam is ott néhányszor, de a sírkövek, az ismeretlen szimbólumok és héber betűk nem jelentettek semmit. Lelkesedéssel fogadta az ötletem, sok hasznos szempontot vetett fel, fontos műveket említett és a héber feliratok fordításában is segített. Tavasszal az egyik temetői sétára is eljött, aminek nagyon örültem.

Mit szóltak mindehhez az ercsiek?

Mikor elindítottam az oldalt, pár helyi ismerősömnek már meséltem a kutatásomról és körbe is vezettem őket a temetőben. Nagyobb ismertségre a kutatás persze csak az oldal elindítása után tett szert. A visszajelzések szinte kivétel nélkül támogatók voltak, különösen jó és motiváló volt ezeket a helytörténeti, temetői sétákon megtapasztalni. Fontosnak tartom, hogy a kutatás eredményeit ne csak pár kutató kollégám ismerje meg, hanem szélesebb közönséghez is eljusson. A negatív bírálatok elsősorban arra vonatkoztak, hogy Ercsi története rendkívül gazdag, miért csak a zsidókkal foglalkozom? Be kell látniuk, hogy ha ennyi adatot, forrást, dokumentumot és időt emészt fel a múltnak egy rendkívül kis szeletének a megismerése, akkor már nem fér bele, hogy mással is ilyen mélységben foglalkozzak. Ráadásul sok egyéb teendőm mellett tudok csak időt szakítani erre.

Az egyre nagyobb lélekszámú ercsi cigányság egyik csoportja épp Tótlikban, a temető szomszédságában lakik. Tőlük kaptál visszajelzést?

Még mielőtt erre válaszolnék, egy érdekes adalék, hogy az ercsi zsidóság történetéről nagyon kevés forrásmunka maradt fenn, de az egyik kéziratot ugyanúgy Mosonyi Mihály jegyzi, mint aki az ercsi cigányságról is írt. Azt hiszem egyébként, hogy részükről, ahogy a többi helyi program esetén, itt is csekélyebb az érdeklődés, de az biztos, hogy az ő részükről egyáltalán nem találkoztam negatív hangokkal, inkább segítőkészséget tapasztaltam.

A kutatásod gerincét „szociológiai mélyfúrás” jelleggel végzett vizsgálatok adják. Mik az előnyei a hasonló módszert alkalmazó kutatásoknak, összehasonlítva más kutatásokkal, mint pl. a Róna Emma-féle balatonfőkajári zsidó temetőt feldolgozó kutatás, vagy a Király Mátyás-féle Abandoned Jewish Memories? Követed őket?

Követem bizony és ha lehetőségem adódik rá, ezekkel az emberekkel fel is veszem a kapcsolatot. Ez vonatkozik egyébként azokra a helytörténészekre is, akik nem a zsidóság történetét kutatják. Módszertani szempontból nem állítanám, hogy mélyfúrást végzek, inkább történeti búvárkodásnak hívnám ezt. Az előnye, hogy ha igazán sok forrást talál az ember, megáll a saját lábán a történet. Ennek az a feltétele, hogy tényleg sokat tudjunk a személyekről, történetekről és helyszínekről. Kiváló eszközt jelentenek ilyenkor a már említett adatbázisok.

Mesélsz a hátrányokról is?

A legfőbb veszély, amit mindenképpen szeretnék elkerülni, hogy a történet kizárólag önmagában álljon. Az én példámnál maradva, a kutató könnyen eshet abba a hibába, hogy a széttartó és ritkás adatok miatt azt hiszi: az ercsi zsidóság története abból áll, hogy kinek mikor és hol volt boltja, kocsmája, ki nyugszik a temetőben, mit írt róluk a korabeli sajtó. Ezek nyilván érdekes és fontos részei a kutatásnak, de ha csak egymás mellé sorakoztatjuk, nem áll össze belőlük a nagyobb kép. Olyanok, mint a gyöngyszemek, amik persze külön-külön nagyon szépek, de ha nyakláncot szeretnénk fűzni belőlük, kell egy fonal, amin ezek valahogy követik egymást. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy kutatónak el kell távolodnia kicsit a konkrétumoktól, főleg akkor, ha olyan kevés forrásból kénytelen dolgozni, mint én.

Róth Jakab tervei alapján 1903-ban épült ercsi tűztorony a Szent István téren. Egykoron a felső szintjén az ügyeletes tűzoltó figyelte a települést és a környékét, s ha tüzet észlelt, akkor működésbe hozta az öntöttvas szirénát.

Sokszor adatok híján rekonstruálni kell bizonyos részleteket: ha nem tudjuk például valahonnan, hogy pontosan mit ettek, ittak az ercsi zsidók, utána kell járni, hogy mik voltak a korabeli vidéki zsidóság táplálkozási szokásai. Ilyenkor persze jelezni kell, hogy ez csupán elmélet, találgatás.

Az egyik sétádon bemutattad Beck Aranka szomorú történetét, aki 22 éves korában Budapesten öngyilkosságot követett el fellelhető információk alapján, holttestét pedig Ercsiben találták meg később, ahol a közösség el is temette. Hogyan lehet pusztán Ercsi zsidóságával foglalkozni, ha minden egyéni történet kivezet onnan, vagy máshonnan vezet oda?

Nagyon örülök, hogy Beck Arankát említetted példaként, mert azok a zsidó öngyilkosok, akiket Ercsinél vetett ki a Duna a helyi zsidóság történetéhez tartoznak, még ha a legvéletlenszerűbb módon is. Pont ezért gondolom azt, hogy ez a történet nemcsak szatócsboltok és kocsmák, véletlenszerű anyakönyvi kivonatok és sírkövek halmaza. Hadd hozzak még egy példát! A harmincas évek végén mutatták be a Mai lányok című filmet, aminek a „Négy cili, hat cili” című slágere a mai napig nagyon népszerű dal Ercsiben, még az óvodásoknak is megtanítják ezt. Azért olyan elterjedt, mert az egyik rész így szól: „Julcsika, Tercsike, jönnek velem Ercsibe, kávéval vár a nagymamám!”. Miért tartom ezt a dalt a kutatásom szempontjából relevánsnak? A dal zenéjét és szövegét egyaránt zsidó szerző írta, Ábrahám Pál és Harmath Imre. A film rendezője, Gaál Béla szintén, eredeti neve Goldstein volt, később a holokauszt áldozata lett. A kutatásom tulajdonképpeni célja tehát az, hogy Ercsi és a zsidóság közös metszetét minél kimerítőbben megismerjem és megosszam az érdeklődőkkel.