A cikket 2013 nyarán írtam, amikor Tallinból ellátogattam Moszkvába, majd Kijevbe. Fogadjátok szeretettel!

Nyári kelet-európai felfedező utamat Tallinnból egy hatórás buszúttal Szentpéterváron folytattam. Az orosz nagyváros rendkívüli hatást vált ki az emberből. Olasz, francia építészeti elemek fedezhetők fel a Néva folyó partján elhelyezkedő hatalmas palotákon. Az egykori Leningrádban még találhatók szovjet elemek, úgy mint a Zsiguli, a Moszkvics vagy a Volga. Az árak azonban magasabbak a közép-európai átlagnál. Szentpétervárból 8 órás vonatúttal lehet eljutni Moszkvába. Az orosz fővároshoz hasonló metropoliszban még nem jártam. Az egyik metróvonal állomásai, melyet még Sztálin parancsára építettek, egy-egy múzeumhoz hasonlítanak. A szovjet vezér célja az volt, hogy a monumentalitással elkápráztassa kommunista népét és az ide érkező vendégeket.

Természetesen ellátogattam a Vörös Téren található Lenin Mauzóleumba, majd a híres Gum áruházba, melyhez hasonló csodás bevásárlóközpontot még nem láttam. A kötelező elemek megtekintése után a térkép Dávid csillagos jelzéseit vettem célba. Azt tudtam az orosz zsidóságról már korábban, hogy jelentős részük az 1990-es években Izraelbe vándorolt és arról is hallottam valamennyit, hogy egy részük visszament őshazájukba.

A Vörös tértől körülbelül 5 perces gyalogtávra meg is találtam az orosz zsidó közösség egyik nagy zsinagógáját. A sül nagysága nagyjából megegyezik a Dohány utcaiéval. Az aljában található szuvenír boltostól megkérdeztem, hogy létezik-e zsidó múzeum valahol a városban. A válasza igen volt. El is magyarázta kedvesen, hogy melyik metróvonal végállomásától kell kb. öt perces sétát tennem ahhoz, hogy felfedezzem a Zsidó Tolerancia Központot és Múzeumot. Mint ahogy ez egy utazásnál elő szokott fordulni, gondolom másokkal is, eltévedtem. Az öt perc sétából közel fél óra lett és még egy taxi segítségét is igénybe kellett vennem. Utólag nem bánom, hogy Moszkva kertvárosában bolyongtam, hiszen olyan Zsidó Közösségi Központot láttam, mely véleményem szerint egészen egyedi a világon. Vélhetően az Izraelből visszavándorlók támogatják anyagilag azt a csodát, melyet láttam.

A Központ eléggé elrejtett helyen, mindenféle kiírást mellőzve található meg. Oroszországra egyébként is jellemző, tapasztalatom szerint, hogy az angol nyelvet meglehetősen kevesen bírják, hiszen azt hiszik, hogy az orosz világnyelv. Meg kell mondanom, hogy a cirill betűk ismerete hiányában sokszor éreztem magam kiszolgáltatottnak. Nagy sokára megtaláltam a Tolerancia Központot. Az új zsidó negyed elején egy hatalmas üvegpalota állt, amely mint később kiderült egy 12 évfolyamos iskola, úszómedencével. Egy másik nagy épületben Jótékonysági, azaz Cödáká Központ működik. A kórház pedig ottlétemkor épült.

Tolerancia Központ és Múzeum

Engedje meg a Kedves Olvasó, hogy néhány mondat erejéig visszatérjek a Tolerancia Központhoz. Az épület, mely körülbelül egy focipálya nagyságú, első helyszínei a történelmet mutatják be, számos virtuális eszközök segítségével. A Múzeumban megemlékeznek a II. világháború áldozatairól, de a szovjet diktatúra mártírjait is méltóan mutatják be. Továbbhaladva el lehet jutni egy Stetl-be, mely egy falu olyan része, ahol a zsidók éltek. (Ilyen például a Hegedűs a háztetőn helyszíne) A falu korhűen van ábrázolva, sábeszi gyertyák és bárhesz az asztalon, a zsinagógában is minden a helyén volt. A legnagyobb érdekességet számomra a migrációs térkép jelentette, mely azt ábrázolta a legkisebb részletekig bontva, hogy mikor honnan hová és mennyi zsidó távozott. A hab a tortán a négydimenziós mozi, melyben egy kb. 20 perces film segítségével a látogató megismerkedhet a zsidóság rövid történelmével.

 

Köszönöm Moszkva e csodás élményt. Már a moszkvai pályaudvaron sem található meg a Lenin szobor, mert felújítják a vasútállomást. Good bye Lenin!