Brüsszel főrabbija: “A zsidók számára nincs jövő Európában”
A II. világháború óta először fordult elő múlt Szombaton, hogy Brüsszel zsinagógái nem nyitottak ki.
Brüsszel főrabbija, Avraham Gigi, eléggé tragikusnak látja az európai zsidóság jövőjét a párizsi terrorakció, és a brüsszeli légkör árnyékában. “Az utcákon érezhető a belgák kétségbeesése, érzik, hogy most ők is célponttá váltak. A zsidók pedig a zsinagógák helyett otthonaikban imádkoznak és sokan a kivándorlást tervezik. Péntek óta a város megbénult. A zsinagógák zárva tartottak, amire a II. világháború óta nem volt példa. Az emberek otthonaikban imádkoznak egyedül, vagy igyekeznek minjant összegyűjteni. Az iskolák és színházak is zárva tartanak, sok üzlettel egyetemben. Félelemben élünk és várunk a kormány vagy a rendőrség instrukciójára.”- nyilatkozta Gigi.
Gigi szerint a belga zsidóság becsődölt. Az ötvenezerre becsült belga közösség fele Brüsszelben, 18 000 fő Antwerpenben, a többiek pedig kisebb településeken élnek. Sokuk alijázni szeretne vagy az Egyesült Államokba, esetleg Kanadába vándorolni….
Ezek az írások is érdekelhetnek
november 24, 2015
Magyarországon élek, sok időt töltök Budapesten és tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a brüsszeli főrabbi életérzése, a zsidóság jövőnek megitélése Európában igazságtalan. Megértem ebben a napi félelem érzésben de nem csak a zsinagókát zárták be,- minden iskolát,óvodát, kultúrális közintézményeket, a metró nem jár, nagy kereskedelmi központok zárva tartanak. Tehát nem csak a zsidóknak kell otthon imádkozniok hanem minden brüsszeli polgárnak, aki fél a terrorizmus újabb fejleményeitől. Budapesten rengeteg tehetséges zsidó fiatal előtt nyitva áll a tudományos élet, irodalmi, képzőművészeti, közgazdasági lehetőség és élnek is ezzel. Tegnapi élményem: Budapest legforgalmasabb helyén két útbaigazító táblát olvastam, egyik a Bazilikát, másik a Dohány utcai zsinagógát jelölte. A MAZSIHISZ intézkedései, közéleti szerepe, befolyása nem a brüsszeli főrabbi életérzését mutatja, igazolja Magyarországon. A fiatal zsidó szerzők publikációi, hangvernyeik sikere, elismert előadásaik, ünnepeik emelkedettsége az ellenkezőjére bizonyíték. Ezt azért is merem állítani, leírni, mert 11 éves falusi gyerekként volt alkalmam a szörnyűséges tragédia előkészületeit, magát a tragédiát az első auswitzi dokumentum filmről végig élni.