Zsidók a szomszédban- Szabadka, Belgrád
Míg Szerbia többi része sokáig az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt, a mai Vajdaság területe a Habsburg Monarchia része volt. II. József császár 1782-ben kiadta a türelmi rendeletet, amely a zsidóknak bizonyos mértékű vallási szabadságot adott. A törvény sok zsidót vonzott a Monarchia területére. A vajdasági zsidó közösségek virágzottak, és a XIX. század végére a régióban közel negyven zsidó közösség működött.
Szabadka
A várost 1775-ben alapították, valószínűleg már ekkor is laktak itt izraeliták. A XVIII. század végére tizenhárom zsidó családról maradt fent hivatalos adat, ők egy zsinagógát is működtettek. A XIX. század elején már negyvenhárom família alkotta a helyi zsidó közösséget, melynek vallási vezetését Lew Hirschmann rabbi látta el. A korszakban leginkább tisztviselőként, kereskedőként tevékenykedtek, majd szép lassan egyéb munkakörökben is foglalkoztatták őket. Az 1848-as osztrák–magyar háborúban sok helyi zsidó a magyarok oldalán csatasorba állt, sokan haltak meg ekkor. 1901-ben új zsinagógával gazdagodott a kehila, majd egy talmud-tóra is felépült, 1923-ban pedig megnyitotta kapuit a Bernat Singer Zsidó Kórház (a névadó egy korábbi helyi rabbi). A gyógyintézmény egészen a holokausztig működött, ekkor elfoglalták a magyarok.
Szabadka zsidó lakossága 1970-ben mintegy 400 fő volt, 2004-ben pedig 220. A zsinagógát részlegesen helyreállították, azóta újra rendeltetésszerűen működik.
Belgrád
A jelenlegi fővárosba az első zsidók Olaszországból és Magyarországról érkeztek a XIII. és a XIV. században. 1521-ben szefárd török zsidók csatlakoztak hozzájuk.
A zsidók leginkább a mahalában, azaz a zsidó negyedben éltek, mely a citadella közelében állt. Foglalkozásukat tekintve kereskedők, fegyverkovácsok voltak leginkább, ekkoriban kényelmesen, jó körülmények között éltek. Még saját földet is vásárolhattak. A közösség bizonyos fokú bírósági autonómiával rendelkezett. 1663-ban nyolcszáz zsidó élt a városban. 1642 és 1688 között a Belgrádi Jesiva széles körben ismertté és elismertté vált a szomszédos országokban is.
A Török Birodalom XVII. század vége felé történt hanyatlásával katasztrofális korszak kezdődött a belgrádi zsidók életében. 1688-ban a török janicsárok kifosztották, majd felgyújtották a zsidónegyedet. Miután Ausztria elfoglalta a területet, katonáik felgyújtották, kifosztották és megölték helyi törökök és zsidók tömegeit. A közösséget teljesen lerombolták, sok zsidó emiatt már valamivel korábban Bulgáriába menekült, de azok közül, akik nem tudtak időben távozni, sokan börtönbe kerültek, vagy eladták őket Ausztriába szolgáknak. Olyan eset is előfordult, hogy a zsidó közösségek számára felajánlották tagjaikat kiváltásra. Nem sokkal később néhány zsidó visszatért a városba, és újraépítette a zsinagógát. 1739 és 1777 között a város megint török kézre került, és az itt élő zsidók lélekszáma ez idő alatt nyolcszáz főre emelkedett.
A zsidók megpróbáltatási Belgrádban tovább folytatódtak. Volt, amikor lakhattak a városban, volt amikor nem, és olyan időszak is akadt, amikor bizonyos zsidók élhettek csak a településen. 1831-ben 1300 zsidó élt a városban (ebből 200 askenáz). Milos herceg 1837-ben alapította a Szerb Állami Sajtót, melynek létezett héber változata is. 1888-ban egy ladino nyelvű periodika is elérhetővé vált, El Amigo del Puebló címen. Az 1878-as berlini kongresszust követően, ahol nagyrészt eltörölték a zsidókra vonatkozó korlátozásokat, a gazdagabb belgrádi zsidók beleolvadtak a szerb társadalomba. Szerbül beszéltek, gyermekeik állami iskolákba, majd egyetemre jártak.
1907-ben Bét Jisrael néven szefárd zsinagóga nyílt a város északi részén. (A helyi héber iskola már 1850-től működött.) A legtöbb zsidó az I. világháborúig a mahalában, a korábban egyszer már megsemmisített zsidónegyedben lakott. Az első világháborúban ismét elpusztult a mahala egy része. A háborút követően Belgrád lett Jugoszlávia fővárosa, a fiatal zsidó generáció tagjai pedig sorra hagyták el a mahalát ekkor, hogy különböző, diplomát igénylő szakmákat tanuljanak.
A második világháború után a zsidó közösség népkonyhát, visszatérő- és gyógyászati központot üzemeltetett. 1944 decemberében az askenáz zsinagógát mind az askenáz, mind a szefárd hívők ismét használatba vették. 1947-ben 2271 főt számlált a közösség, akik közül majdnem minden második személy Izraelbe vándorolt. 1969-ben 1602, míg 2000-ben 1500 zsidó élt a városban.
A Jugoszláv Zsidó Történeti Múzeum 1948-as alapítását követően, 1952-ben nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt.
Napjainkban a belgrádi zsinagóga épületében kóser konyha működik, külön kóser étterem nem található az államban.
A cikk eredeti verziója a Forrás újság 2019. márciusi számában jelent meg.
Felhasznált források:
https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_the_Jews_in_Serbia
